IV. rész
by Sango 2007.01.21. 11:01
A félig beteljesedett bosszú
- Végre vége- szólt megkönnyebbülve Mido, ahogy kiléptek a tanteremből.
- Igen, de most matek lesz- mondta Vanny.
- Miért kell elvenned a kedvem?
A lányok bementek a már jól megszokott helyükre- a WC-be. Ott aztán végre beszélgethettek kedvükre. Találgatták, vajon hova mehetett Sango, és vajon Jensei és Houseki megtalálják-e, és egyáltalán mire készül?
A lány átlépte a küszöböt, majd körülnézett. Egy hatalmas szobában állt. A falakon mindenféle képek, írások, szimbólumok voltak. A szoba berendezése alapján arra lehetett következtetni, hogy ez egy tárlóhelységszerűség. Az egyik sarokban összetört játékok hevertek, a másikban régi edények. A szoba tele volt régi bútorokkal és ruhákkal. S mindent vastag por fedett.
A lány elindult. Lassan és kimérten haladt, hisz nem kellett sietnie. Már a szoba közepén haladt, de még mindig nem látta azt, akit keresett. Előrelépett még egyet, s akkor meglátta. Az alak ott állt vele szemben, nem mesze tőle. Kezében egy régi kardot tartott és egész testében remegett, arcán könnyek csorogtak végig.
- Megbánod, amiért ezt tetted a családommal!- kiáltotta, s nekirontott a lánynak. Az simán kitért előle. Senki újratámadt, de a lány megint csak arrébb lépett egyet. Csak játszadozott testőrével… hadd szenvedjen. Ahogy ő szenvedett, mikor apját megölték. A lány semmit nem érzett, csak gyűlöletet. Ebből merített erőt. És a sötétségből.
Senki csak támadott, fejvesztve rohant Sangonak, aki mindenegyes őt célba vevő támadásnál, csak egyet hátrébblépett. Kezdte unni a „játékot.” Így hát mikor Senki újra támadott, ő is készítette két ujját. Lassan elhúzta őket testőre előtt, aki egy utolsó kiáltással búcsúzott az élők sorából. Vére a lány arcára fröccsent, de az nem törődött vele. Hátátfordított a holttestnek, majd távozott a házból, az őt körülvevő sötétséggel együtt.
|