A lányok éppen az utolsó órájukon szenvednek, mivel a tanár pont őket hívta ki felelni. Mielőtt még elkezdhették volna a nyökögésüket, megszólalt a csengő. A tanár furcsán néz az órára. Ugyanis még csak negyed volt.
      A csengő megszólalt másodszorra, és követte a harmadik is. Majd a rádió halk reccsenéssel bekapcsolódott.
 - Kérem, mindenki pakoljon össze, és menjen ki az iskolából. Ismétlem, mindenki pakoljon össze, és menjen ki az iskolából - visszhangzott az épület.
      A hangnak engedelmeskedve mind a négyen egyszerre álltak fel. Miután már csak a gyerekek raja látszott az utcákon, mind a négyen, jól mondom, mind a négyen megálltak. Mivel Nelia nem volt velük.
 - Nem láttátok...? - ráncolja a homlokát Mido.
 - Az órán sem volt ott - keresi a szemével Nelit Avy, mikor megpillantotta. A lány rohanástól kipirult arccal futott feléjük.
 - Hol voltál? - kérdezték nem kis megkönnyebbüléssel.
 - Ki..kihallgattam...és hallottam...hogy az utolsó óra közben több, mint 8 tanár eltűnt!
 - Micsoda? - kiáltottak fel egy emberként - és ő is eltűnt?
 - A tanárnő sajnos nem - rontotta el a lányok kedvét egy csapásra Neli e mondattal - Mehetünk haza?
       Miután fél órát győzködték az egyetlen tanárt, aki velük volt, elindultak haza. Közben izgatottan tanácskoztak az eltűnésekről. Majd mindenki hazatért. Kivéve Avyt, aki a temető felé ment...
      Az Urameshi-Jaganshi pereputty megint szép cserépdarabkákkal díszítette ki a padlót. Leheveredtek a fotelokba, és ott folytatták beszélgetésüket.
      Vanny is otthon leült az első fotelbe, miután Jenseiből megint nem tudott semmit sem kiszedni. Helyette végig kellett hallgatnia, hogyan hordja le a lábáról az öccsét.
      A temetőben síri csend volt. Avy fejében azonban már átfutott a gondolat, hogy beiratkozzon-e a diliházba. Ugyanis a körülötte keringő lelkek az agyára mentek már. Végül is kiszúrta nem kis nehézséggel Satot. Odament hozzá, közben a rosszullét kerülgette, mikor egy-egy lélek egyszerűen átsuhant rajta.
 - Üdv. Véletlenül nem felejtettél elmondani valamit?! - förmedt rá a lélekre.
 - Á-ná! Ha jobban belegondolok...kezdesz belejönni ezek szerint a vadászatba, folytathatod is!
       Nah, ebből a lány semmit sem értett...
 - Mi van??
 - Á-ná! Folytasd a lélek-begyűjtést! Sőt, vannak, akik pár perc, vannak, akik pár nap múlva halnak meg. Azokat kell megkeresned, akiben van mágikus energia...ne félj, megérzed! - vihogta el magát idétlenül, mikor meglátta a lány rökönyödött képét - és meg kell várnod, míg a lelke kiszáll, és el kell vinned...és mivel...kaput tudsz nyitni...van ugye több ezer dimenzió, átjáró, és az a dolgod, hogy eldöntsd, ki melyikbe menjen. De a legfontosabb, hogy figyelned kell, ki mikor megy át a kapukon, ha belejössz, automatikusan megérzed.
 - Ééértem...-mondja gyorsan - és akkor most...?
 - Á-ná! Most gondolj egy személyre csak úgy, és várd meg, míg meghal...hehe!
 - De várj...-kezdte, de Sato eltűnt. Csak a nevetése visszhangzott a temetőben.
      Avy morogva teljesítette a lélek kívánságát, és gondolt egyszerűen egy személyre. Majd eltűnt.
 - Eléééég leegyeeen máááár!!!! - kiabált a lány, mikor már vagy egy órája hallgatta Jenseiék veszekedését. Azon nyomban csendbe maradtak. Vanny felállt, és magát átkozva feltrappolt a lépcsőn. Miért nem jutott ez előbb eszébe...?
      Mido és Sango a szobájukban izgatottan beszélgettek még mindig a történtekről. És reménykedtek is, hogy a tanárnő el fog tűnni a többiekkel együtt.
     Shousuke álmosan ásított, és tovább aludt Mido ölében. Idegesen elhallgattak.
     Sötét szoba, se ablakok, se semmi. A lány megpróbálta legyűrni a feltörő rossz érzését. Deja vu -je támadt. Immár automatikusan kattintotta fel a villanyt a hullaházban. Így részese lehetett annak, hogyan hagyja el egy lélek a testet...a hányingerrel küszködve Elvonszolta a lelket melegebb éghajlatra, megérzésből nyitotta neki a kaput...majd a kezét az arcára szorítva, nem törődve azzal, hogy a temetőben lehet valaki is, kirúgta az ajtót. Az nagy ívben kirepült, és a lány kirohant. Miután jobban lett egy fokkal, elindult haza.
 - Többet vissza nem jövök...-morogja, majd hirtelen gondolattól elvigyorodott.
 - Nem is olyan rossz név...Avenzis Metallium, a Kapuk Örzője! - és benyitott a házba.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.