XXXII. rész
by Sango 2007.02.17. 11:08
Sango álma... Senki családja...?
A Túlvilágon:
Miután már minden egyes személy degeszre ette magát, úgy gondolták jól jönne nekik egy kis pihenés… meg hát teli hassal mégis mi mást lehetne csinálni? Így hát mindenki (kis m betűvel) visszavonult a jurtába és elmentek egyet pihikélni.
Miközben Mido nyammogott álmában, Sango is szép lassacskán elaludt. S álmában egy furcsa világban volt.
Egy szép kis házikóban volt. Annak is az egyik hálószobájában. Egy aranyos kisfiú játszott a csörgőjével. Nagyokat nevetett, miközben a csörgőt rázogatta.
„Vajon ki lehet?”- gondolta San.
- Kisfiam gyere ebédelni – kiáltott egy nagyon is ismerős hang a szomszéd helyiségből.
- Mingyát mejek – kiáltotta vissza a gyerek. S elkezdett mászni az ajtó felé, ahol már ott állt az apja... felvette a gyereket az ölébe és elindult vele a konyhában.
Amikor Sango meglátta, hogy ki is az apa, azt hitte, menten elájul. Nem lehetett igaz, hogy gyereke legyen. Az képtelenség. Sango hirtelen észbekapott és követte őket. A konyha nagyon tágas volt, s gyönyörű… minden bútor régi volt. Az apa egy székre ültette fiát, majd a tűzhelyhez sietett, hogy segítsen feleségének.
Sango nem hitt a szemének… hogy lehet az, hogy ő olyan kedves… hiszen ő… ő… Senki
Igen! Az apa Senki volt. De ezt San egyáltalán nem értette. Tudta, hogy ez csak álom… de valahogy azt is tudta, hogy ez valóban megtörtént… ez a múlt.
Senki és családja elkezdett enni… ám ebben a pillanatban kopogtattak…
- Majd én kinyitom- ajánlotta a nő. Felállt, majd odament az ajtóhoz és kinyitotta… majd holtan rogyott a földre…
Sango körül megváltozott a kép: most egy barlangban volt. S nem más áll előtte, mint az a kisfiú, akit nemrégen látott. Igazából, csak onnan ismerte fel, hogy ugyan olyan kék szeme volt, s fülei is ugyanolyan aránytalanul nagyok… De a gyerek teljesen megváltozott… s, amit éppen akkor csinált, az még Sangonak is sok volt, pedig ő egy egész családod mészárolt le. Hogy mit csinált fiú? Azt bízzuk az olvasók fantáziájára, mert, ha leírnám, lehet, hogy a 300-as piros karikát kéne rátenni. Sango behunyta szemét és elfordult….
S akkor felébredt… Mido már nem volt az ágyában, ezért hát nagy nehezen ő is kikászálódott az ágyból… s elindult kifelé.
|