Az ajtó helyén tolongó tömeg nézett be kiváncsian - dühösen, hogy mi történt.
Mido, miután látta, hogy a zaj okozója unokanővére volt, csupán sóhajtott egyet, s visszahuppant az ágyára. A többiek is lenyugodtak valamilyen szinten, s visszacsaflattak szobájukba. Azonban Vanny szikrázó szemekkel meredt Sangora, aki hirtelen nem tudta mire vélni a dolgot, s csak állt ott, mint egy cölöp.
- Felébresztettél. - suttogta vészjóslóan Vanny, s tett egy lépést a lány felé.
Sesshopumaru, miután észrevette, hányadán áll a dolog, egy könnyed mozdulattal felkapta a dühös Vannyt, s visszavitte a szobájába. Nem ajánlatos egy apa közelében hagyni, hogy megtámadják a lányát.
Alig szenderültek álomba a jurtalakók, egy dühös trappolásra kellett - ismét - felébredniük: Jensei vágtatott be.
- Nah, Houseki - ráncigálta be a házba Mido testőrét a fiú. - , most egy kicsit ittmaradsz, és megvárod, amíg visszajövök.
Azzal a dühös testőr bement a szobájába, leszaggatta magáról a fehér köpönyeget, s vissza már egy nagy tégla társaságában ért vissza. Felemelte Houseki feje fölé, s egy könnyed mozdulattal elengedte.
- Ezt azért kaptad, mert a legjobb olajamat kellett feláldoznom érted! - azzal Jensei visszament a szobájába, s egy újabb téglát hozott, csakhogy ismét Mido testőre fejére ejtse. - Ezt meg azért, mert rontottad a házam megjelenését! Pedig ez volt a 17. legszebb!
Ekkor belépett Michiru, a maga 12 éves valójában, s csak bámulta az akciót. Jensei is elsápadt, hiszen a földbe döngölt Houseki nem jelentett akadályt a látásának.
- Hezz-hezz-hezz ki?? - mutatott rá kétségbeesetten, majd csinált egy hátraarcot, s védence mögé spurizott.
- Mi van már? - fogadta szivélyesen a lány. - Csak nem félsz egy kisgyerektől?
- Öhrm-öhrm! - köszörülte meg torkát az említett; megjelent egy bizonyos keresztecske a fején. - Nem vagyok kisgyerek! 291 éves vagyok, már majdnem felnőtt.
Jensei igyekezett minél jobban elbújni védence mögött, de ez aligha sikerülhetett neki, merthogy voltak némi méretkülönbségek a két személy között...
- Ismeritek egymást? - vonta fel szemöldökét Mido.
Jensei megrázta a fejét; a sárga kis fickó ugyszint.
- Akkor meg mit vagy ennyire betojva? - förmedt rá testőrére Vanny, majd visszament a szobájába. Útközben azért megjegyezte ( s ezt követően Jensei hátravágódott): Ő Neli testőre, Michiru.
Egy, a tegnapihoz hasonló délelőtt - már ha ez délelőtt volt - telt el, azzal a különbséggel, hogy Jensei nem győzte magát szidni, hogy hogy lehetett olyan hülye, hogy egy másodtisztnek hitte Michirut, miközben ő csak egy testőr; s neki amúgy is nagyobb ragja van, mellesleg a Túlvilágon vannak, tehát áhg...
Houseki Mido mellett csücsült - a maradék - fűben. Eltökélte, hogy akkor is ő lesz a világ legjobb testőre, s ennek érdekében minduntalan a lány nyomában loholt, s nem volt hajlandó tőle egy másodpercre sem megválni. Ha Mido megunta már a jelenlétét, csak hozzávágott egy téglát testőréhez - amit biztonsági felszerelés gyanánt begyűjtött Jensei szobájából - , s kicsit arrébb ment.
Vanny igazán érdekesnek találta Avy könyvét, ezért elcsórta, s titokban egy kis zúgban azt olvasgatta - míg a lány majd megveszett, úgy kereste a művet.
Sesshoumaru Kashimnak nyújtott elsősegélyt, aki szegény megkóstolta a tegnapi pohár tartalmát, és hát nem volt túl jó állapotban.
Sango már kicsit megemésztette az álmát: kezdett elhalványodni előtte az pár részlet, ami megmaradt neki, miután felébredt. Most éppen a kukalakót pátyolgatta, az esti repülési incidens picur áldozatát.
Neli végre visszajött, s igen, el volt ragadtattva testőrét látván... egész délelőttjét üvöltözéssel töltötte, meg azon törte a fejét, hogy vajon hová zárhatná be Michirut. Mizuto buzgón helyeselt mellette.
Visszatérve az átlagos életről a mostanba:
CSSSSRRRRRRR
Vanny ijedten ugrott fel, s néhány másodperces fáziskésés után megállapította, hogy a telefonja csörgött. Érdekes módon ezt mindenkinek sikerült meghallania, s egy sereg halott társaságában a kicsit nagy csapat tagjai is a lány köré gyűltek. Avy megtalálta a könyvét, s nagy boldogan odasompolygott, hogy megkaparincsa rég látott kincsét.
- Hallo? - vette fel a telefont Vanny. Rena volt az.
- Szervusz, kislányom! - a hang most szokatlanul szigorúan csengett.
- Szia... - motyogta bele a telefonba a lány, már kevesebb lelkesedéssel. - Mi a baj? Mondtam Runának, hogy megyek... És te szoktad azt mondani, hogy akkor nem leszel mérges, ha tudod hol vagyok!
- Naná, ez mind így vagy! - hangzott a válasz. - De engem mért nem vittetek magatokkal?!
Mindenkin *csepp*.
- Amúgy meg, haza kéne jönnötök. - váltott komolyabb hangra a nő. - Az iskola hiányol titeket. Írtam papírt, meg minden, hogy egy vírusos betegséget kaptatok el, de az osztályfőnököd meglátogatott. Nekem viszont egy csepp erőm sincs, nem tudom megállítani, akármit csinál. Jah, és Avynek üzenem, hogy Xellos - miután meggyőztem - nem haragszik rád, és megengedte, hogy továbbra is ott tartozkódj. És ne lepődj meg, ha pár kék-zöld folt éktelenkedik a bátyád arcán - egy kicsit megsértődtem, hogy nem vitt magával. Jah, Vanny, találkoztál már apával?
- Mih...ne...mi van? Jah, még nem... - a lány leemelte a telefont a füléről, s úgy nézett Jenseire, hogy az majdnem elpárolgott. - Mikor megyünk már apához???
- Honnan tudjam?!
- Ezért még számolunk! Akarsz még valamit? - fordult a lány anyjához(telefonhoz). - Sűrgős elintéznivalóm akadt...
- Most hirtelen nem jut eszembe több, majd később felhívlak. Legyél jó; és verd szét Jenseit a nevemben is. Szia!
- Szia!... Jensei, most meghalsz! Hol van apa? Menjünk hozzá azonnal!
- De...várj-várj! Az nem megy olyan könnyen!
- Már mér' ne menne! Egyszerűen fogod magad és megyünk!
- De fogalmam sincs, hogy hol van! Meg különben is, nem zavarhatjuk csak úgy...
- Csak úgy?! Mikor a lánya van itt, 13 év után?!
- Nem csak az... Kiranaka...
Vannyban megállt a kitörni készülő szusz... Kiranaka... - SZIPIRTYÓ! Hogy képzeli?!
- Nyugodj már le, majd eljön annak is az ideje, viszont most mennem kell Housekivel, hogy a második büntetését is megkapja.
- Milyen második büntetés? - csillant fel Mido szeme. - Akkor van első is, igaz? Azt már megkapta? Mit csináltak vele? Meghalt? Jajj, Jensei, ne rontsd el a jókedvem! Mondd, hogy meghalt! Légyszi-légyszi! - ugrált a fiú körül.
- Meghalt.
- Tényleg?
- Nem.
Mido szája, hát hogy is mondjam... =) -> >:(
- Miért hazudsz!?
- Mondtad, hogy mondjam, hogy meghalt. Én meg mondtam. Mehetünk, Houseki?
- Igen. - felelte halkan és meggyötörten a testőr. - Menjünk.
Azzal a két fiú békésen elsétált a barlang irányába.
A csomó halottból kitűnő élők sora kb így festett:
Avy nagy boldogan - az eddig lefolyó eseményekből kimaradva - olvasgatta sikeresen visszaszerzett könyvét.
Yusuke és Hiei újabb kajakeresési akciójuk során akadályba ütköztek: elvitték őket egy TVphsziológushozkivizsgálásra. Ürügy: enni...
Mizuto és Neli a kis sárga fickó két fülét fogva voltak szemtanúi ennek a szomorú eseménynek. Neli mindeközben persze azon gondolkodott, mit vághatna hozzá testőréhez, Mizuto meg azon, hogy vajon hogy segíthetné újdonsült védencét - igen, merthogy Mizuto megesküdte Nelinek, hogy ő veszi át Michiru helyét.
Sangonak pedig a bűnfelsoroláskor jutott az eszébe, hogy ő nagyon is mérges Sesshoumarura, mert tegnap elesett benne. Bosszúból most az előtte álló mit sem sejtő fiú haját fonogatta kedvtelve.
Mido és Vanny pedig tátott szájjal, megrökönyödötten bámulták azt a távoli helyet, ahol utoljára látták testőrüket. Jensei mit fogsz ezért még kapni? Nem volt jó ötlet őket felbosszantani...

Houseki, rendelésre...
Csak egy délutánnak kellett eltelnie, és a két testőr végre visszaérkezett a jurtába. Egyikükről sem lehetett azt állítani, hogy boldogok. Hogy miért? Csupán azért, mert Houseki fején - valószínűleg büntetés céljából - egy hajpánt volt, amelynek volt két csápja is, s amikor megmozdult, mindig zizegett. Jensei mindez azért nem tetszett, mert mondjuk ki, égett vele, hiszen vele jött haza.
Houseki nagyon rosszul érezte magát, és nem volt hajlandó beszélni senkivel sem. Már estére járt, mikor végre bemerészkedett ismét a jurtába - eddig kint volt a tövében, s szomorúan meredt az előtte álló...izé, fekvő fűszálra. Dúrcásan bement Mizuto szobájába, aki ezen a napon ott szándékozott aludni. Sajnos, ez nem jött össze neki, mert Houseki, úgy ahogy volt, kirakta a fiú szűrét, s nem volt hajlandó megállapodást kötni.
Mido nem érzett késztetést az iránt, hogy megvigasztalja szegény, estelen(nek látszó) testőrét, vagy egyáltalán, hogy megkérdezze, miért hatott rá ilyen mélyen... az az izé a fején.
Említésre sem méltó, hogy védence és Vanny éppen Jenseit csesztették. Hogy miért? "HÁT CSAK AZÉRT? MERT ÁTVÁGTÁL MINKET!"
Azért a fiú ki tudta nyökögni, bejelentenivalójátz, miszerint holnap visszamennek a Halandók világába tisztázni a rendszert.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.