Dühös kopogtatás.
- Nah, ide figyeljetek, én nem veszem jó néven, ha akkor zavartok, mikor végre teli a hasam! - szólt ki ingerülten Mido, de hirtelen a torkára fagyott a következő mondat. - Oh, hello... Hát te meg ki a pokol vagy?!
Izé és Migyo mellett ugyanis egy magasabb fiú állt. Szőke haja, kék szeme és elálló fülei voltak. Hatalmas, elálló fülei. Tovább nem részletezem, mert már így is hányingerem van.
- Naraku... a nevem - bökte ki a fiú.
- Nem hívtunk vendégeket - méltatlankodott Mido és megpróbálta becsapni az ajtót. A fiú azonban megragadta a kilicset, ami kijött a helyéről, és betrappolt a házba. (A szemét! Ezért még kapni fog! Mégis mit képzel, szegény kis kilincsünk...)
Csörömpölés. Hát igen, mindenki megfeledkezett az ügyeletes vázáról...
- Tűnjetek már innen! - kiáltotta Sango.
- Addig nem, míg meg nem öltünk - erősködött Izé. Vagy Migyo....
- ELÉG! Nem tűrök senkit, értitek, még senkit sem...
- Fogd be! - üvöltött rá Naraku Midora.
- Tudod, ki fogja befogni?! Te, de ha nem, akkor mehetsz a francba! Mégis mit képzelsz, ki vagy te?!
- Senki fia vagyok - jelentette be az.
Csend állt be. Még Mido se dumált - kivételesen.
- Akkor... ezt a bosszú-dolgot komolyan gondoltátok? - nyelt egyet Sango.
- Jajaja!! - bólogatott buzgón Migyo. Vagy Izé.
Mido sóhajtott.
- Houseki, vegyem már végre hasznodat, penderítsd ki ezeket! - utasította testőrét.
Houseki bólintott, majd felállt, de Naraku közbeszólt:
- Engem nem ratok ki innen. Nem a bosszú miatt jöttem. Utálom Senkit. Jó is, hogy meghalt.
Izének és Migyonak leesett az álluk. Összekaparták egymásét.
- De... bátyuskám, miért?! Ne mondj ilyet - nyüszített Izé. Vagy Migyo.
A fiú gonoszan elvigyorodott.
- Azt hiszitek - szólt - , hogy anyánk véletlenül halt meg? Nem. Én öltem meg.
Bejelentését újabb csend fogatta. Az egyik törpe felsírt, és a másik is a bőgés pengéjének élén táncolt már...
- Megöltem, mert hasznavehetetlen volt. És túl sokat tudott. Egyébként, érdekes íze van az édesanyáknak... egyszer majd kostóljátok meg ti is. Hoppsz, ti már nem tudjátok, hisz én már...
- RUSAI!!! - ordított fel Mido. - Elég volt, mert mindjárt kidobom a taccsott...
- Szóval, kinyiffantottam őt. És a következő az idióta apám lett volna. De te, Sango Viltesla Jaganshi, megölted őt. Így keresztbe húztad az összes tervem!
- Az összes... terved? - kérdezte zöld arccal Sango.
- Igen. A tudomásomra jutott egy olyan információ , miszerint ha valaki, egy démon vagy egy ember, a saját szüleinek húsát falatozza meg, akkor halhatalan és iszonyú erős lesz! - folytatta Naraku.
Mizuto nem bírta tovább, kirohant a konyhából, a klotyóba. Szegény gyomra már nem viselt el többet...
Az előszobában pedig kínos csend telepedett mindenkire - már megint. Még meg sem emésztették a hallotakat - és nem a halottakat! - , mikor az idegen fiú tovább mondta:
- Nem én öltem meg, így nem elég, ha megeszem őt. Azt kell felfalnom...
*hatásszünet*
... aki végzett vele. - És szemét Sangora függsztette.

A lányt teljesen megdöbbentette ez a mondat. Mégis mit akar ez vele?
- Stop! Ugye nem gondolod, hogy megkajolhatod az egyetlen unokanővéremet?
Ezt természetesen Mido mondta. Naraku már épp válaszra nyitott ronda, bűzös száját, mikor hirtelen megszólalt a csengő.
- Houseki - mordult fel Mido.
A testőr engedelmesen odament és kinyitotta. Hát ki állt az ajtóban? A lányok osztályfőnöke, teljes valójában. Ráadásul nem túl szépen nézett a lakókra.
- Mondjátok, ti hívtatok ide egy ronda, csúf, vén banyát? - kérdezte válla felett Houseki ártatlanul.
Jujj... most tényleg lehet őt sajnálni. Ugyanis nem ismerte fel biológia-info tanárját...
- Köhömm... köhömm...- toporgott kissé mérgesen az előbb említett, majd felemelte kezét, és lekevert egyet a tudatlan fiúnak.
Mido felhördült, de csendben maradt.
Aztán mikor az ofő szántszándékkal rálépett a testőr lábára, védence már nem bírta szó nélkül:
- Hé! Housekit csak én bánthatom, csak én kínozhatom, és csak én okozhatok neki fájdalmat!
*mindenkin csepp*
Az ofő azonban nem zavartatta magát és beljebb jött. Most már ott állt a nappaliban. Izé-bizé és Migyo-Bigyo valahová elmentek, mert már vagy öt perce Senki sem... illetve senki sem látta őket. A vén rusnya banya körbejártatta vizenyős szemeit.
- Ezt még jelentem az iskolába - kezdte gunyorosan. - Hány fiút is hívtatok meg ide...? Három... négy... öt... hat!
- Egyébként van egy hetedik is, aki éppen... nos teliokádja valamelyik WC-nket... - szólt közbe Sango.
- Ejj-ejj! Ezt megtudják a suliban...
- Yusuke és Hiei itt élnek, ha nem tudná. Houseki szintén. Jensei és Mizuto a szomszédban laknak. Michiru Neli... khm... öccse. Ja, ez meg Sesshoumaru, aki Sango apjának a ... a... munkatársa - tájékoztatta Mido az ofőt, aki kissé csalódott.
- Nah mindegy... Visszetérve a tárgyra: maguk nem voltak már vagy négy napja isklában. És úgy látszik, nem olyan betegek, mint ahogyan azt Sowa kisasszony édesanyja írta...
Naraki magához tért "pillanatnyi" döbbentségéből, majd megszólalt:
- Rég nem láttalak.
Az ofő felkapta a fejét. Eddig fel sem tűnt neki a 9. fiú jelenléte (hát igen, tágas a nappaliunk, ugyebár:p).
- Naraku! Üdvözöllek. éynleg régen találkoztunk. Hogy halad a terved? - kérdezte, mintha csak régi bajtársát vagy combiráját üdvözölné.
- Sango, az a lány ott, beleavatkozott, így őt kelll megennem - válaszolt Naraku.
- Értem... Igaz, milyen kotnyelesek? Egyébként láttam ám, mikor kinyomorgattátok a fiúket a lány klotyó ablakán...
- Miről beszél? - kérdezte ártatlanul Mido.
- Ma.
- De hát ma itthon voltunk! Hisz nagyon... *köhögés* megfáztunk... *köhögés*. Influenza! *köhögés, köhögés* - mondta Mido.
Az ofő gonoszan kacagott.
- Korábban keljetek fel ahhoz, hogy engem átverjetek! Legalább száz évvel!!
- Maga most viccel, igaz?! Mi, akik imádunk aludni...
- Nem szó szerint értette...
Naraku megköszörülte a torkát (istenem, csak a nyakát köszörülte volna meg...).
- Itt vagyok ám!
- Jól van, de mégis kit érdekelsz? - kérdezte szívélyesen Mido.
A fiú felháborodott.
- Idióta! Nemrég mondtam, hogy meg akarom enni az unokanővéredet, te pedig csak ennyit vagy képes...?! - méltatlankodott.
- Na ide figyelj! - vágott vissza Mido vörös arccal. - TE nem hívhatsz idiótának! Sőt, senki sem! Még SENKI nem! És képzeld, volt már dolgom hülyével, olyannal, mint te, ott áll mögötted, Housekinek hívják, és vele kell élnem! Szóval nem tudsz semmi újat mondani! Ő megkajolta a szomszéd nyulait meg a verebeket a fáról, te embert és démont akarsz enni: elig van köztük különség! Tehát tégy meg egy szívességet, és húzz a Francba!
Szerintem ennyi pont elég lesz.
Houseki kissé elszégyelte magát, de ráugrott Narakura, hogy egyik shurrikenjét a mellkasába döfve, kinyírja őt. A fiú azonban észrevette, mit tervez a testőr, ezért egy hangos durranás kíséretében eltűnt. Houseki pedig arccal a földnek vágódott...
Izé felvisított. Ugyanis a fiú mégsem a földnek, hanem a törpéknek esett... Két újabb pukkanás, és a manók, Senki fiai is eltűntek.
- Nah, végre nyugalom! - sóhajtott Sango, majd körbepillantott. 
- Szerintem mi most megyünk, mert még nem is beszéltem anyával - szólt Vanny, majd maga után vonszolva Jensei-t kitrappolt a házból: - Sziasztok! Jah, ha Mizuto már képes magában tartani a kaját, amit elfogyasztott, akkor küldjétek utánunk!
- Jó, szaisztok!
Mido letérdelt Houseki mellé.
- Jól vagy?
A testőr bólintott, mad felkelt.
- Ne félj, tudom már, hogyan fogok eszet szerezni abba a légüres fejedbe - folytatta csevegő hangnemben Mido.
Houseki felsóhajtott. Hát, szegény tényleg lassan tanul. Biztos megint abban reménykedett, hogy a lány majd segít neki... Nos, ez nem így lett.
Mido megragadta a kezét, és elvonszolta a nappaliba, a TV elé. Felkapott egy fülhallgatót, és a hozzá tartozó MP3 lejátszót.
- Jól figyelj, mert ez a ketyere értékesebb az életednél! - okította őt. - Te pótolható vagy, de egy ilyen túl sok pénzbe kerül.
Houseki bólintott, bár nem tudta, mi az a kis valami.
Mido felrakta a fejére a fejhallgatót. A fiú érdeklődvve figyelte minden mozdulatát: az Alvilágban nincsen MP3 lejátszó...
- Mozart van rajta. Azt hallottam a TV-ben, hogy ha valaki Mozartot hallgat, akkor értlemesebb lesz. Ez ugyan csak egy legenda-féleség volt, amit meg akartak cáfolni, vagy épp értlemet nyerni neki. A végét ugyan nem láttam, mert éppen indulnunk kellett a Túlvilgra, de gondolom igaz volt... máskülönben nem hiszem, hogy erre pazarolták volna a műsoridőt...- És bekapcsolta a készüléket. Indult a zene, ám...
Houseki felkiáltott:
- EBBE AZ IZÉBEN ZENE SZÓL! VALAMI VARÁZSLAT ÁLLHAT A HÁTTÉRBEN! EZ CSAK ROSSZ DOLOG LEH...
- Csend! - szól közbe Mido. - Ezt tudománynak hívják. Az emberek találták föl. De ez most nem lényeg. Mozartot kell hallgatnod, míg értlemesebb nem leszel; ha kell, akár ítéletnapig.
Houseki bólintott, alány pedig otthagyta.
- Noh, ideje aludni menni. Nem, te nem. Te zenét hallgatsz. Jó éjt! - köszönt el.
Ugye milyen szépen otthagyta a többieket az ofővel?
Igen, szántszándékkal tettek úgy, mintha nem is lenne ott.
A démon magában füstölgött egy darabig, majd iszonyatos bosszút esküdve távozott: az ajtón keresztül. Ami nagy szó. Azt, hogy mit mondott, inkább nem írom le, mert nagyon szalonképtelen lenne, és ki ismer engem úgy? Jó, ezt inkább hagyjuk...
Sango távozó unokahuga után nézett, majd megparancsolta Sesshoumarunak, hogy rángassa elő Mizutot a WC-ből... és elment ő is aludni. A fiúk szintén. Kivéve persze Houseki, aki mindegyre csak Mozartot hallgatott, mert nem mert ellentmondani Midonak. Most leglábbis nem. De majd később... huhúú...
Sesshoumaru rövid úton kipenderítette Mizutot a WC-ből, majd a fiú még mindig zöld fejjel áttántorgott a szomszédba.
Igen, tudom, hogy eddig egy csomó mindenki nem szólt, de révén, hogy ők mind-mind nyugottab személyiségek. ez érthető! Szóval Avy, Neli és Michiru is hazamentek. Már beesteledett, úgyhogy sietniük kell haza...

Biztos felmerült bennetek egy kérdés.
De ha nem, akkor majd én felmerítem bennetek.
Hova tűnt Shousuke?
Nem tudom, emlékeztek e rá, de ő Mido kutyája.
Gazdája nem akarta egyedül hagyni, ezért hazaküldte őt, hogy egy ideig lakjon az Alvilágban. Ennek persze nem csak az volt a célja, hogy az állat ne legyen egyedül, hanem mert Ikebana utálta a kutyákat... :P És ugye a káröröm a legszebb öröm... Shou azokat utálja, akiket Mido. Tehát a nagyanyját is...:P

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.