- Jensei... - szólt fenyegetően Mido.
A fennt említett személy szeretett volna lelépni, de Mido haragja előle senki sem (kisbetűvel) futhat el.
- Jensei, ha nem akpom vissza a hajamat, esküszöm, kihúzom Housekiből hogyan lehet megölni a halottakat... - nézett rá villámló szemekkel.
- De... nyugi... visszakapod...
Jensei dadogás közben nagyban hadonászott a karjával, majd az "égre" mutatott.
- Nézd, ott egy... egy... izé... egy... ööö... egy madár! - kiáltotta.
Mido felpillantott. A semmin kívül semmit sem látott. Már épp mérgesen rárivallt volna Vanny testőrére, mikor valami, ott mélyen az agyacskájában, megnyikordult, és közölte vele, hogy a testőr védence sehol sincsen.
- Hol van Vanny? - de ezt mégsem ő, hanem Avy kérdezte.
Jensei válaszra nyitotta a száját, de egy örömteli kiáltás félbeszakította:
- VAN HAJAM!!!!
Nos, ez természetesen Mido volt...
- Nem tudom... - csóválta elgyötörten fejét Jensei.

*

Dámááááá! Azt hiszem, eljött az ideje, hogy átugorjunk az Élők Világába.
Egy nő toporgott az Urameshi-Jaganshi ház előtt. Hosszú, vörös hajával, halottfehér bőrével eléggé kirítt a környezetből. Vérszínű (tehát vörös...) szemével kissé idegesen vizslatta a tájat: szeretett volna végre bejutni a házba. Őszintén szólva, távolról sem ilyen fogadtatásra vágyott...
Talán valami olyasmire, hogy "Jajj, de örülünk, hogy itt vagy!" esetleg "Annyira hiányzoltál! örölünk, hogy eljöttél te is!". De legalább egy ajtónyitásra! Hát igen, "hőseink" nem az illedelmességről híresek...
A nő a kezébe fogta egyik vörös tincsét, és szórakozottan az ujjára csavarta. Ekkor jutott eszébe, hogy neki bizony van egy kulcsa ehhez a házhoz. Mikor... de ezt most nem árulom el :P
Tehát a zár egy halk kattanással kinyílott, és az "idegen" belépett a nappaliba. Körülbelül olyan látvány fogadta, mintha amerikai atombomba támadás súlytotta volna a szobát.
Felsóhajtott.
Mégis mire várt? Hisz ismeri a lakókat... hogyne ismerné... a saját gyerekeit...
Igen, ő Veyra, Mido és Yusuke édesanyja.
Felvett egy félig elfogyasztott hamburgert a földről, és kidobta a kukába. Illetve, csak akarta, mert a kuka tele volt tömve a legkülönbözőbb szemetekkel: lyukas zokni, csorba kés (Houseki nem halt meg, mert sajna tompa volt a kés :( ), romlott szalámi és többezer cserépdarabka.
Veyra ismét sóhajtott egyet. Erőt kell vennie, hisz a takarítás csak rá vár...
Egész delelőtt a nappalit és a konyhát söpörte, suvickolta, pakolta. Dél környékén benézett a hűtőbe (szörny ugyan, de nagyon sok mindent tud az Emberek Világáról: így a porszívót és a hűtőt is ismeri). Legnagyobb elkeseredésére üresen állt. Keserű félmosollyal felballagott az emeletre, hogy megkeresse lánya szobáját. Nem volt nehéz, higgyétek el! A falon vérfoltok hírdették hogy... najó, cska vicceltem. Nincsenek vérfoltok... Helyette van gyűrött szőnyeg (dulakodás Housekivel), könyvek a földön (verekedés Housekivel) és még sorolhatnám. Veyra égnek fordította tekintetét.
- Már kezdem megszokni... - dörmögte.
Ám ekkor, a kupis asztalon megakadt valamin a szeme. Egy apró írással telekörmölt lap volt az...
"Egy átlagos napom" - hírdette a cím.
Veyra ledobott két pulóvertt és egy melegítőgatyát a széről és leült.
"Fogalmazás házidolgozat. Írta: Midoriko V. Urameshi R. K."
A nő közelebb húzta magához a lapot, és belekezdett:

  "Szeretem azt a helyet, ahol laktam. Első ránézésre tisztára olyan, mint egy sima hely. A kastély körül egy ősöreg erdő terül el. Nem ajánlatos bemenni oda: a sötétben el is tévedsz, és talán meg is esznek. Csak ízlés kérdése az egész. Az erdő neve Bolondok Erdeje. HOgy miért hívják így? Azt most nem részletezem, ugyanis szeretném még pár sor erejéig fenntartani azt az illúziót, hogy egy idilli, de legfőképpen normális helyen laktam. A kastély sok-sok toronyból áll; a legmagasabban van az én szobám. Az ablakom alatti kis kiszögelésen kényelmesen elfér akár négy személy is, s innen messze-messze ellátni, talán az egész birodalomba. A kastélyt és környékét Fuji-Ga-Oka-nak hívják, amely Lila Akác Domb-ot jelent. Nevét viszont meg lehetne kérdőjelezni, hisz akác se közel, se távol nem nyílik. Lila? Ezt is vajon honnan kapta? Lila színű ég ragyog felette, és lila színű virágok nyílnak körülötte (nem, ez sem szokványos: mert mérgezőek). A dombot sem értem, mert inkább medencében fekszik... de ezt most hagyjuk.
   Megesznek az erdőben? Lila az ég? Mérgező virágok? Igen, ez mind-mind az én világomhoz tartozik: az Alvilághoz. Mióta az eszemet tudom, ott laktam. Egészen négy évvel ezelőttig. Fuji-Ga-Oka-n születtem, apám a birodalom királya, Raizen. Van egy elviselhetetlen nagyanyám, Ikebana, és kát bátjyám: Renji, aki Shinigami [halálisten] a Túlvilágon, és Yusuke aki... hát aki Yusuke.... ^^' Édesanyámat Veyrának hívják. Nagyon kedves és megértő anyuka, sajnáltam is, hogy nem jöhetett el velünk az Emberek Világába.
Én pedig Midoriko V. Urameshi R. K. vagyok, mazoku, és mellesleg testőr-gyűlölő. "
Veyra elmosolyodott és tovább olvasta a szöveget.
[a többit begépelem. igazán nem sok, röpke három oldal, de még nemvan készen...^^'. igaázból nem viszi tovább a történetet, egyfajta betekintés a napomba (by én) , vagy ha úgy tetszik egy kis filler... töltelék részecske^^']
A végén:
"Nagyon ügyesen összeszedted a gondolataidat, de ezt a munkát sajnos nem tudom értékelni ötössel. Kérlek, írd meg mégegyszer, ezúttal az igazat írd magadról!"

*

Csörömpölés.
Szidkozódás.
- Ezek a vázák... már nagyon kezd elegem lenni belőlük... Houseki, seperd fel! - hangzott egy parancsoló hang.
- De én nem...
- Nincs vita.
- Várj! - kiáltotta figyelmeztetően Sango. - Valaki járt itt.
- Miből gondolod?
- Nézz csak körül! Te emlékszle rá, hogy valaha ilyen rend lett volna itt?
- Hát... nem... igazad van... de vajon ki... csak nem... - Mido szeme felderült. - Tuti, hogy anya az! Ő rakja mindig a tányérokat így! ANYAAAA! - És felviharzott az emeltre.
Pár másodperccel később egy meglepett nyögés jelezte, hogy a lány megtlaálta Veyrát a szobájában, és megölelte (nem, nem megölte...).
- Olyan jó, hogy itt vagy! Már annyira hiányzotál!
- Látom is! Igazán ráfért erre a házra egy kis rendrakás - mosolygott jóságosan Veyra. - A fogalmazásod pedig...
- Jah, az - legyintett Mido, és az asztalra bökött. - Nem gondoltam komolyan, hogy beadom. Egészen véletlenül összeskevertem a finomított verziót az eredetivel, és rosszat vittem el a suliba. De a magyartanárnő kedves, és nem adott érte egyest. Legközelebb jobban figyelek. Egyébként pedig, ki hinné el mindazt, amit leírtam?
- Anya!
A meglepett kiáltás ezúttal Yusukétől jött, aki szintén nagyon örült, hogy édesanyjával újra találkozhat. Azóta a négy év óta, hogy ide költöztek, igen ritkán találkoztak.
- Szia! - Veyra igazán kedves tudott lenni, főleg, ha a gyerekeiről van szó. - Ha nincsen ellenvetésetek, akkor itt maradnék egy darabig. Nem leszek a terhetekre: főzök, mosok, takarítok.
- Jajj, ne izélj! Eddig is meg tudtuk csinálni - szólt San, aki nemrég ért fel. - Egyébként szia, Veyra!
- Szervusz! Nos, ami a takarítást illeti...
- Igen, tudjuk...
- Mindegy - Úgy látszott, hogy Veyra töretlen jókedvét egy piszkos lakás nem tudja elvenni ^^. - Csináltam nektek ebédet. Egy ételes asztal mellett könnyebben el tudsjátok mesélni mi történt veletek mostanság.
A társaság (Mido, Yusuke, San, Hiei, Avy, Neli, Houseki és Sesshoumaru) egy farkaséhes "KAJA!!!!" kiáltás kíséretében letrappolt az emeletről (jah, igen, időközben a többiek is felmásztak: monthatni teljesen feleslegesen^^').
Rávetették magukat a fincsi kajára (Veyra aztán tud főzni^^), és közben dőlt belőlük a beszéd (mert mégis kit zavar, hogy magyar ember evés közben nem beszél :P).
"Röviden" összeföglaltak minden lényeges dolgot, ám mire mindezzel végeztek, Nelinek és Avynek haza kellett menniük: későre járt. Elköszöntek, majd kijelölték Veyrának ideiglenes alvóhelyként a kanapét (Houseki go to kád :P), végül a maradék emberke -vagyis démonka - nyugodni tért.
Good night!^^

*

- Nektek nem tűnt fel valami? - kérdezte lefekvés előtt Mido.
- Nem, Mire gondolsz?
- Arra, hogy nem csak Vanny tűnt el, hanem Jensei is.
- Most, hogy mondod... - gondolkodott San (^^').
- Nem tudom, mi lehet Vannyval... de remélem nem esett semmi baja... még tartozik Housekinek egy gyilkolással, szóval nem lenne jó, ha csak úgy eltűnne örökre... - mondta (túlságosan) komoly arccal Mido.
*Csepp mindenkin*
Most már tényleg jó éjt^^

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.