Kis csapatunk - vagy inkább nagy? - a leghangulatosabb reggelre ébredt. Zuhogott az eső, dörgött az ég, néha-néha villám cikázott.
         Mido, a többiekkel együtt inkább a pihe -puha ágyikóban akart maradni, és még aludt volna, ha fel nem ébred valami artikulátlan kiabálásra. Az ordibálás még csak hagyján, de a hang Sangoé volt.
        Így hát, mivel az álom kiszállt a szeméből, feltápászkodott. A sötétben tapogatózva végigbattyogott a szobáján, egészen a küszöbig. Mert onnét már nem battyogott, hanem esett két métert. Ugyanis ,,kedves" testőre egész éjszaka a küszöbén aludt, őrizve védencét.
        Szép, hosszú szitkot szétmorzsolt a fogai között, majd Houseki oldalát még egy kék folttal megtoldotta, hogy hagyja abba a jajgatást. A lány kíváncsi volt a lent lezajló eseményekre.
       Mido beállt a lépcső tetejére, és természetesen felemás zokniban, és olyan kócos hajjal, mintha 480 V csapott volna bele, elindult a lépcsőről lefelé. Közben azon törte a fejét, testőre hogy a fészkes fenébe kerülhetett a kádból a küszöbére. Azonban pár másodperccel később, még kómában is azonnal felfogta, mi van odalent. 
      Első reakciója döbbent pislogás volt. Második reakciója : hasra vágta magát a szőnyegen, és a padlót püfölve kitört belőle az eget-földet rázó nevetés. Volt is miért!
      Sango az előszoba szélén állt, szeme dühösen villogott. De nem ez volt a röhögés tárgya. A szoba közepén két kicsi, törpéhez hasonló rózsaszín, kicicomázott lény állt : Izé és Migyó.
      Direkt kicsi rózsaszín babaruhát szerzett be nekik Sango (más méretet nem talált), fejükön kis rózsaszín masnival, és haj hiányában a hegyes fülükre tűzte fel a kis rózsaszín csatokat. A kinézetüket még tarkította  egy rongy a kezükben, egy spray és ugyancsak rózsaszín, tűsarkú (!!!) cipő, melytől vagy 10 centit megnőttek. Hát igen, Sango fantáziája...^^
      Mido még mindig könnyes szemmel a padlót verte ököllel, még a két felháborodott, takarító munkába fogott törpe kiáltása sem zökkentette ki nevetéséből :
 - Ez nem vicces, nem mi tehetünk róla!!! - hangzott a két felháborodott cincogó hang.
      Yusuke, Veyra és Hiei is kimentek a nagy nevetgélére, és ugyancsak Mido mellett kötöttek ki. Csak Houseki feküdt kékre-lilára verve a lány küszöbén.
      A két vérig sértett egyén Midora vetette magát. A többiek azonnal abbahagyták a vihogást, és ezt döbbenet váltotta fel. A két törpe mindenképpen megpróbálta Mido szemébe fújni a tisztító sprayt, azonban a lánynak csak fel kellett állnia, és mindketten úgy estek le róla, mint dió a fáról, ha megrázzák. A földön hevertek egy darabig, majd újult erővel megint támadtak volna...mikor az ég megdördült odakint, és kicsapódott az ajtó. Nagy csörömpölést követően egy ázott Sesshomaru lépett be rajta.
    Látva Mido szenvedését, ahogy a két idiótát vissza akarja tartani, nehogy most meg a rongyot tömjék a szájába, felemelte a kardját, és suhintott vele. Ezzel át is vágta a gordiuszi csomót.
    Izé és Migyó a falnak repült, majd valami tompán puffant mellettük. Mido fedezte fel előbb a valamit, és kis híján rosszul lett tőle. Ha Yusuke el nem kapja, egyenesen kidől. Ez esemény ugyanis rossz emlékeket ébresztett fel benne.
    A szobát pár másodperc múlva Izé és Migyó visítása törtötte be. Mögöttük a fal csupa vér volt. A fal tövében, a két törpe mellett hevert egy kéz. Izé levágott keze, amit Sesshomarunak köszönhet. A levágott testrészből lassan csorgadozott a vér. Csakhogy a furcsa az volt a falon lévő vérrel ellentétben, hogy ez zölddel kevert barna volt. Egy szóval undorító.
    A duó még mindig visított, mint mikor disznót szokás nyúzni...kis csapatunk már-már a megsüketülés és a rosszullét szélén állt, mikor Sesshomaru megszólalt. Egészen halkan, de mégis mindenki elkushadt.
 - Csend legyen!
    Migyó ijedten pislogott a testőrre, míg Izé a levágott kezét bámulta, és igyekezett egyre távolabb húzódni a fiútól. Nem akarta a másik kezét is a sarokban látni. Migyó, látva testvére igyekezetét, utána csúszott. Ő meg a lábát nem akarta a sarokban tudni. Vagy éppen a szemetesben.
     Sesshomaru éppen csak elindult feléjük, kardját felemelve, Sango heves tiltakozását eleresztve füle mellett(ha lehet azt a rekedt nyögést tiltakozásnak venni...de legalább megszólalt valahogy, a többiek szóhoz sem jutottak...) mikor mind a ketten eltűntek, semmivé lettek. Az előbb történt eseményekről csak a falon virító vér, a sarokban heverő kéz, melyek nagy ellentétben álltak néhány otthagyott rózsaszín ruhával tanúskodott, hogy igaz volt. Sajnos.
      Mido valahogy magához tért pár perc múlva. Betámogatták a konyhába, majd nagy nyögések közepette mindenki helyet foglalt. Látszott az arcukon, hogy legszívesebben az előbb látottakat - már aki látta - ha lehetne, szatyorba gyömöszölnék, és a legelső kukába bevágnák. Csak a bökkenő az volt, hogy nem lehetett.
 - Öhm...akar...valaki reggelizni...? - kérdezte rekedt hangon Sango. Nem fűlött a foga a kajához per pillanatban, de a kötelesség az kötelesség...De mivel nem kapott választ, vállat vont, és elkezdett reggelit csinálni. Azonban senkinek sem volt semmi étvágya. A reggeli láttán felfordult a gyomruk, és inkább az eső áztatta ablakon bámultak kifelé. De csak addig, míg ,,reggelizésüket" Houseki riadt kiabálása szakította félbe.
 - Anyám, mi van fészkes fene van itt...?!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.