XLVIII. rész
Mido 2008.07.25. 13:05
öhm...^^" majd cím ide, de még nemtom pontosan miről fog szólni
Az Urameshi-Jaganshi rezidencia ablakából Ikebana fintorogva nézte, ahogy kis csapatunk 5 éves gyermekekhez hasonlóan hócsatáznak. - Neeem!!! - kiáltotta Houseki, aki azonnal menekülőre fogta a dolgot, ahogy meglátta védencét, kezében egy óriási kupac hóval. (Vagy havval. Ízlés szerint:P) Sesshoumaru nyakig betemetve szemlélte a többeieket s ha mormogott is valamit a bajsza alatt (ezt képletesen kell érteni, természetesen Sesshoumarunak nincsen bajsza) rajta kivül aligha hallhatta valakit. - Nyugi, mándjárt készen van - paskolta meg a fejét San s egy újabb ölnyi havat zúdított testőrére. A fiú elkeseredetten felsóhajtott. Tulajdonképpen Houseki minden menekülési akciója kudarcot vallott, mert Mido, Avy és Neli egyesítették erejüket; úgyhogy szerencsétlen fiú mégiscsak hóemberré avanzsálódott. - Nézd már! - vigyorgott Mido. - Hópárduc! (...xD) - Ha-ha-ha... - morgott vissza a fiú. - Mondtam már, hogy hiú... Houseki epás válaszát Jensei artikulátlan üvöltése szakította félbe. - Ne!!! Vanny! Vanny!!! - Maradjál már nyugodton - dörmögte vissza a testőre mellkasán térdeplő lány s teljes lelki nyugalommal dörzsölt szét egy öklömnyi hógolyót a fiú képén. - Ezt azért, mert múltkor eltévedtünk. Ezt pedig - vett föl egy újabb hógolyót -, ezt meg csak úgy - intézte el egy vállrándítással. - Vanny - nyögött fel Jensei utoljára, beletörődve sorsába. Dél környékén mindenki (kis m) fázósan-lucskosan tocsogott be a konyhába, végighallgatva Ikebana monológját arról, hogy viselkedhetnének érettebben is és egy-két méter fehér, hideg bigyótól nem kéne elveszíteni azt az amúgy is kevéske eszüket, melyet magukénak mondhatnak. - Hó a neve - közölte nemes egyszerűséggel Neli, majd Ikebana szzúrós tekintetétől kísérve behúzott nyakkal távozott a mellékhelyiség irányába. Houseki letelepedett a Nappali I. radiátora mellett kucorgó Jensei mellé, aki igencsak zokon vette, hogy összehavazták imádott köpenyét. Amúgy az előbb említett, ruhadarabnak nem igazán elkönyvelhető valamit most itt pihent nem messze, ázott kis fekete kupacként. Houseki tüsszentett egy nagyot, majd nadrágzsebéből kihalászott egy elég kétes múltú, sötétvörös foltokkal tarkított zsebkendőt s Jensei őszinte elképedésével mit sem törődve belefújta az orrát. Pár perccel később Mido két, gőzölgő bögrét markolászva tűnt fel testőre orra előtt. - Neh - nyomta kezében az egyik bögrét, majd Jenseihez fordulva lepasszolta a másikat is, jópár cseppett kényszerítva arra, hogy eddigi nyugodt tárolóhelyüket elhagyva, egy pár másodperces zuhanást követően a szőnyegen landoljanak. (Magyarul mellélöttyent a fele, nah.) - Te csináltad? - nézett védencére gyanakvóan Houseki. *Midon csepp* - Nem - válaszolta, mire a két fiú megnyugodva belekortyolt az innivalóba. - Vanny volt - szólt vissza távozóban Mido s gonoszan elvigyorodott. Houseki és Jensei először csak egymásra pillantottak amolyan üres tekintettel majd sugárban kiköpték a szájukban lévő... nos, mondjuk úgy: "teát".
*
- NemNEMnemNEMnem!!! - toporzékolt Mido. - De igen - nézett rá diadalittas tekintettel a démontanár. - Hiroko úrfi lesz a partnered. (Ha már valaki elfelejtette volna: Houseki családneve Hiroko. xD) - De én nem... - Csendben maradnál már végre?! - csattant fel a nő. - Már negyed hat van és még semmit sem csináltunk! A tanárotok perceken belül megérkezhet, és azt akarom, hogy már kész párokban várjatok rá. És ha megtudom, hogy partnert cseréltetek... A démontanárnő hátat fordított Midonak, aki erre rögtön ki is öltötte nyelvét rá. A tornaterembe egy meglehetősen megrémült, napbarnított férfi lépett be. Fekete haja... hogy mondjam... le volt nyalva s Midoban egy hasonlat sejlett fel ezt meglátván ("hm. mintha végignyalt volna a fején egy tehén"), melyet igyekezet elnyomni, ugyanis túlon-túl viccesnek találta, s a nevetés környékezte. - Áh, Mr. Rodrigez! - köszöntötte őt a démontanár, felvéve a lehető legnyálasabb és legnyávogósabb hangját. - Fáradjon beljebb, kérem. A férfi ijedten összerezzent, mikor meghallotta nevét, ám engedelmeskedett - úgy tűnik, még ő sem mer ellent mondani a nőnek.
|