LIII. rész
San 2008.08.01. 13:08
Hát igen… mit is tehetne az ember (démon) az ellen, ha két b… szóval olyan… van a nappalijában. Ráadásul az egyiket azért hívták ki, hogy elvigye a másikat.
Miközben Mido továbbra is Yusuke vállába veregette a fejét… (a fal messze volt), és a legtöbb jelenlévő furcsa pillantásokkal méregette az elmegyógyis pasit, San odament mögé, és megütögette a vállát. Az meglepetten fordult hátra:
- Igen? Mit szeretne?
- Öhm… nem vinné már el innen? – San a Houseki alatt lévő alakra mutatott. – Aztán akkor végre megint csönd lenne, és próbálhatnánk tovább.
- De hát… semmi jel nem mutat arra, hogy valami baja is lenne a fiúnak. Ellenben maguk… hm… hogy is fogalmazzak… furcsák…
- Nem érdekel… csak vigye már el! – kiáltott San, kijőve a béketűrésből (vagy miből). Majd a többiek nagy örömére kirugdalta a házból a férfit, s közös erővel a félholt gyereket is utána dobták, aki így még több törött csonttal rendelkezett. Majd becsapták az ajtót.
- Kész… ezzel végeztünk. – mondta Mido, majd Vannyhoz és Avyhez fordult: - Egyébként hogy-hogy átjöttetek?
- Hát… mivel Runa nincs itthon, így nem hiszem, hogy lesz mostanában vacsora. – válaszolt Vanny. – Úgyhogy gondoltam átnézek. Hátha itt van.
- Én meg a bátyám elől menekültem – jött a válasz Avytől. – Elegem van, hogy folyton parancsol.
- Hát… a vacsoráról már sajnos lekéstetek.
- De San, én is éhes vagyok – szólt Mido.
- Jól van, nem bánom. De akkor várjatok egy fél órát, amíg megcsinálom. Viszont, ha valaki segít, előbb készen leszek. Önként vállalkozó?
Ilyen persze már nem volt, szóval San egyedül állt neki a főzésnek. Épp a tojásokat verte fel, mikor meghallotta Mido hangját:
- Houseki, menj és segíts Sannak.
- De hát… miért nem Sesshoumaru segít neki?
- Mert… mert… tényleg… Sesshoumaru! – kiáltott Mido – Sango hív!
Így hát Sesshou kénytelen-kelletlen bevánszorgott a konyhába. Hogy segítsen Sannak… összetörni az utolsó porcelán tálat is.
Miután az utóvacsora elkészült, mindenki (kis m) asztalhoz ült, és falatozni kezdtek. Egyszer csak nyílt a bejárati ajtó, majd egy hang harsant a nappaliban:
- Viltesla! Mi ez a sok vázacserép?!
|