Idő: reggel fél 7. Helyszín: Urameshi-Jaganshi rezidencia
Egy tekintélyes ásítás, majd egy még tekintélyesebb bumm.
- Hfrmwhm...
- Megint én...
- Hfrrrmmm...
- Miért pont én...
- Mmmhfgh!
- Jól van...
Sango tátott szájjal hallgatta végig eme társalgást Mido és Houseki között. Egyszerűen képtelen volt rájönni, szegény fiú honnan a csudából értette meg unokahúga "hfrm"-jeinek jelentését.
- Reggeli is lesz vagy egész nap ezt a két idiótát szeretnéd bámulni? - kérdezte nem túl kedvesen az álmos-morcos Hiei, amint elment mellette.
- Lenn... van már reggeli - nyögte Sango.
- Nem értem, min csodálkozol ennyire - paskolta meg vállát unokabátyja.
- Ezek...?
Yusuke megcsóválta a fejét.
- A kommunikáció új formája. Csak ők értik.

***

Idő: háromnegyed 10. Helyszín: iskolai budik
Neli dühösen lecsapott egy könyvet a klotyó padlójára.
- Ennyi! Betelt a pohár!
- Most mért? - kérdezte álmosan Vanny.
- Ez az elmebeteg tanárnő mááár! - bosszankodott a lány. - Minden adandó alkalomkor belénk köt! Szerintem ennek ez a hobbija!
- Ááá, maradjál már el! - fakadt ki Mido. - Nem neked kell Housekivel megnyitni a táncot, ugye? Nem nálad lesz megrendezve az egész hacacáré, ugye? Nem neked lép rá mindig a lábadra egy tekintélyes hájkupac, ugye?! Akkor ne panaskzodj már!
A lány felpattant az ablakpárkányról, és elviharzott. Neli megütközve nézett utána.
- Szerintetek mi baja...?
- Öh... biztos az ünnepek... - hadonászott idegesen San, Neli szúrós pillantása azonban rögtön elárulta, hogy átlát az álcán. - Nah jó... - adta meg magát a lány, s felsóhajtott. - Pár napja kicsit feszült... tegnap este sírt álmában... Sosem szokott... úgy értem, sosem szokott álmában sírni...
- De Houseki nem ébredt fel rá? Ott alszik a küszöbön - mutatott rá a lényegre Avy.
- Hát... nem tudom...

***

Idő: délután 4. Helyszín: hazafelé a városban
- Bocsánatot kell kérnem tőle holnap...
- Nagyon megbántottad?
- Azt hiszem, igen - sóhajtott szomorúan Mido. - Houseki, én annyira nem tudok mit kezdeni magammal! Egy utolsó, szenny alak vagyok, aki még a barátait is bántja!
- Ugyan...
- Te vagy rá a legmegfelelőbb példa! Mért vagy még mindig mellettem? Mért nem kéred meg apát, hogy küldjön valaki mást hellyetted?! Akkor nem kellene elviselned...
- Mido...
- Nem érdemlem meg azt a szeretetet, amit kapok tőlük. Másnak kellene itt lennie helyettem... olyasvalakinek, aki tényleg méltó erre a...
- Mido! - csattant fel Houseki.
Védence felemelte fejét és a fiú szemébe nézett. Houseki teljesen más volt, mint eddig bármikor...
- Ne beszélj ilyen ostobaságokat! San szeret téged. A bátyád is szeret. Hiei, Avy, Vanny, Neli is szeret. Sesshoumaru már nem biztos... - tette hozzá, hangjában pedig játékosság bujkált.
Mido halványan elmosolyodott.
- És téged szeretnek, nem pedig egy képzeletbeli lényt. Azért szeretnek, ami vagy; nem azért, ami sosem leszel. És én... én... - A fiú elhallgatott.
- Most pedig mondd el légyszíves, mi bánt - szólt végül. - Nem emiatt a butaság miatt vagy teljesen letörve.
Mido az ég felé fordította arcát.
- Nem tudom, Houseki... nem tudom, meddig bírom még elrejteni... el kellene mondanom a bátyámnak, de nem akarom...
A fiú közelebb lépett védencéhez.
- Ne félj. Melletted állunk.

***

Idő: este 8. Helyszín: a reggeli, vagyis az Urameshi-Jaganshi rezidencia
- Ma jön a Mikulááás!!! - ugrálta körbe San a télapósapiban feszítő Sesshoumarut. A lány izgatottságából azonban egy csepp sem ragadt át mogorva testőrére.
- Hagyjá' má'... - dörmögte a fiú.
- Ugyan - vigyorgott San s hirtelen a testőre arca felé nyúlt.
Az nem tudta mire vélni még a mozdulatot, így elkerekedett szemmel vedte tudomásul, hogy a lány két oldalt megragadva  száját, torz vigyort erőltetett az arcára.
- Tessék mosolyogni! Örülni fogsz az ajándéknak.
- Jah, szerintem is... - jött az epés válasz.
Az apró csecsebecsék, amiket egymásnak vettek, már ott lapultak a sorban kitett csizmákban. Szigorúan nem átlátszó papírba lettek csomagolva, hogy meglepetések maradjanak.
- Meddig kell még várni? - kérdezte unatkozva Hiei.
- Hát... szólok Midonak, aztán felőlem... - vonta meg a vállát huga. - Tényleg, nem láttátok?
- A... szobájában van - felelt a mindeddig kussban lévő Houseki.
- Mido!!!
- Megyek... - jött a cseppet sem lelkes válasz fentről, s miután a lány is lecaflatott a lépcsőn, mindannyian felsorakoztak a saját lábbeliük előtt, hogy vizenyős szemekkel várjanak Housekire, aki a nagy pillanat előtt bejelentette, hogy meg kell látogatnia egy helyet, ahova még a király is gyalog járj. Mondjuk eme ékes kijelentését csak értetlen tekintetek fogadták, így elmagyarázta, hogy csupán arról van szó, hogy WC-re kell mennie.
Feszült fél perc után a fiú is visszatámolygott a sorba.
- Három...
- Kettő...
- E...
- JÓ ESTÉÉÉT! - vágódott ki a bejárati ajtó [vázacsörömpölés] s Vanny rontott be nagy lendülettel, mögött Jensei lebegett letörten, minden kisebb fuvallattól hullámozva. - Gondoltam, átjövök megnézni, ki mit kap. Ez meg csak jött - bökött testőrére.
- Egy!!! - visította idegbeteg fejjel Sesshoumaru.
Mindenki megütközve nézett rá, s Houseki picit közelebb húzódott a már amúgy is túl közel álló Midohoz.
- Egy!!! Egy!!! Egy!!! - bömbölte San testőre. - Fejezzétek már be a számolást! Egy!!! Egy!! E...!!!
Bamm.
Egy jól irányzott pofon a védencétől elhallgattatta.
- Egy - jelentette ki nyomatékosan San, és a következő pillanatban már mindenki rávette magáta a saját, lábszagú cipőjére.

***

Idő: negyed 9. Helyszín: mint az előző
- Öngyilkos leszek - közölte amolyan "csak-úgy-mellesleg" hanszínben Sesshoumaru.
- Csak tessék. Eggyel kevesebb éhes száj - válaszolt csípősen San s még egy hajgumit rakott testőre hajába. Már 10 copfot sikerült fonnia abból a hosszú, szürke loboncból, amivel a fiú rendelkezett.
- Komolyan megölöm magam - győzködte Sesshoumaru, bár hangja úgy csengett, mintha épp magához beszélne.
- Mondtam, hogy nyugodtan.
- Tetszik? - kérdezte Mido a kanapén ücsörgő Housekitől.
- Öm... igen...
- Szóval nem - huppant le mellé a lány.
- De igen!
- Nem kell megjátszani.
- Szó se róla, egész szép... de mire való? - nyökögte vörös fejjel Houseki.
Mido elmosolyodott, ezúttal szívből jövően.
- Sapka. A fejedre húzhatod, hogyha fázol télen. Tudod, Vannynak is ilyesmije van, csak nem kötött és nincsenek rajta rénszarvasok.
A fiú közelebbről is megvizsgálta a ruhadarabot. Megforgatta, belepillantott a belesejébe, aztán egy határozott mozdulattal a fejébe húzta.
- Tetszik! - jelentette ki.
- És amit én kapok...? - kérdezte mohó arccal védence. - Nagyon titkolóztál vele, remélem valami értelems dolgot vettél...
- Hát... Tessék... - nyújtotta oda az ajándékoszacsit Houseki.
Mido kapkodva belenyúlt s kiemelt belőle egy...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.