- Sango! - kapták oda fejüket. Aztán egy kis hatásszünet következett be, ahogy végigmérték a lány mellett álló alakot.
- Mibe kevertétek bele a húgomat?! - horkant fel Xellos, s összehúzta a szemeit. - Nem vagytok normálisak, hogy iderángattátok...
- Xellos Metallium! - vágott közbe a nagyfőnök.
- Nah, még ez is... - motyogta a fiú, s Jensei mellé térdelt. - Üdvözlöm, Nagyúr! Micsoda megtiszteltetés, hogy ennyi idő látjuk egymást.
- Elég a hízelgésből, Xellos! - mordult fel a démon. A kis csapat hamar levonta a következtetést, miszerint Avy bátyjának megjelenése jelentősen rontott a helyzetükön. A nagyúr úgy látszott, kijött a sodrából, hangja hirtelen kemény és rideg lett. - Jó szokásodhoz híven eltűntél, mint a kámfor. Ne is reméld, hogy szemet hunyok felette...
Jensei megköszörülte a torkát, s hátrasandított Housekire, aki erre a fal támasztásával felhagyott, s megmarkolta kardja markolatát.
- Te meg ott, te halott! - folytatta a démon. - Szerinted milyen következménye lesz a kis látogatásotoknak? Egy Túlvilági beleavatkozik egy Alvilági maffia dolgaiba?
A testőr nyelt egyet, s fegyelmezettségét egy szempillantás alatt felváltotta egy gondterhelt arckifejezés.
- A francba... - suttogta.
- Vezír, hmmm? - mérte végig a Nagyúr, majd gúnyos mosolyra húzta a száját. - Úgy látszik, Sowa-sama sem a régi... Egy vezír erejének 10%-a sincs meg benned... így hát merész dolog volt idejönnöd, sok mindent kockáztatsz...
Houseki elkerekedett szemmel meredt barátja hátára, ő ugyanis tisztában volt vele, hogy Jensei ereje bizony elérte a vezír-rangot, észre sem vette, hogy az azóta jelentős mértékben csökkent.
- Ne is szaporítsuk tovább a szót! - azzal a nagyúr tapsolt egyet, mire a sötétből 20-30, furcsa öltözékű őr bújt elő. - Életetek legnagyobb baklövését követtétek el...
- Ácsi-ácsi! - egyenesedett fel Xellos. - Én csak a húgomért jöttem! Hol van?
- Valószínűleg elnyelte a félelme - válaszolt szórakozottan a démon.
- Micsoda?! - hördült fel a fiú. - Hol van?!
A nagyúr abbahagyta a farkinca-vakarincát, s bal kezével az ajtókra mutatott.
- De nem fogsz ott semmit sem találni, csak a saját félelmedet. Ígyhát nem javaslom...
- Olcsó trükk! - kiáltott fel Houseki. - Dimenzió-manipuláció!
Azzal a fiú határozott léptekkel elindult az ajtók felé, azonban Jensei időközben felállt s utolérte.
- Majd én - suttogta. - Először le kell győznöd a legnagyobb félelmedet ahhoz, hogy szét tudd kapcsolni a dimenziókat. Azt hiszem, ez nekem most könnyebben menne...
- Neked? - hüledezett Houseki. Egy kicsit becsapva érezte magát, azt hitte, van mellette egy hasonló erősségű egyén, aki tud lépni, ha bármi történnék, s egymás segítségére lehetnek. Most már látta, hogy a helyzet közel sem ilyen fényes, s ha nem lennének itt Yusukéék, bizony lehet, kétségbe is esett volna, hiszen neki védence testi épségére is ügyelnie kellett közben. Sértödötten elfintorodott.
- Abban vesztettem el erőm nagy részét, hogy a félelmem valóra vált. És nem vette át a helyét másik félelem - most, hogy tudom, hogy megtörtént, se perc alatt végzek.
Azzal Jensei két őrt -akik időközben útjukat állták - félrelökve berohant az ajtón.
A furcsa öltözékű figurák lassan egy körbe zárták a kis csapatot. Xellos zihált az idegességtől: az eddig jól bevált taktikáját most nem tudta alkalmazni, nem hagyhatta itt a húgát. Vanny aggódó pillantásokat vetett testőre hült helyére, Mido megszorította kardját, Yusuke és Hiei feszült figyelemmel méregették a maffiőröket - Sango viszont a körön kívül maradt: a lányt mintha nem vették volna észre.
Jensei azon kapta magát, hogy lélekszakadva rohan a vízzel eláraszttott jurták között. A vészjósló csendet, amely összeszorította a szívét, csak a cipője kopogása törte meg. A kimerültségtől és a mardosó aggodalomtól zihálva végre megállt egy halvány almazöld színű kendő-építmény előtt, majd nagy levegőt vett és belépett rajta. A jurta egy helyiségből állt csupán, a benne található négy ágyat függönyök választották el egymástól. Az amúgy fehér takarókat és a rajtuk elterülő sötétszürke köpenyeket vörös foltok borították.
- Sajnálom, Mayonaka vezír - eddig észre sem vette a mellette álló görnyedt öregasszonyt.
- Nem. - Alig jött ki hang összeszorult torkán, elkerekedett szemmel meredt az üres ágyakra és tehetetlenségében csak a fejét ingatta jobbra-balra. Belül érezte, hogy ez a látvány fogadja majd, de még most sem tudta elhinni. Nem akarta elhinni. Önkéntelenül is elindult a legszélső fekvőhely felé, lekuporodott elé. A nem szócskát egyre erőtlenebbül ismételgette.
Vett egy nagy levegőt és görcsös kezeit a köpenye zsebeibe csúsztatta. Kétségbeesetten keresett valamit, akármit, ami kirángathatja ebből a déja-vu érzésből, ami majd kizökkenti ebből a múltbeli élményből, amely anno csaknem felemésztette a lelkét. Tudata tiszta volt, de továbbra is émelygett és szédült az őt ért sokktól. Ujjaival kitapogatott egy papírdarabot, s kihúzta a zsebéből: még az egyik könyvből tépte ki, amikor a toronyban a démon-maffia után kutattak. Csillapult a remegése és lassan felegyenesedett. Szemei előtt lepörögött annak a csaknem két hónapnak történései, amelyek követték ezt a múltbeli eseményt. A levegőt már korántsem vette olyan szaporán, mint mikor belépett a jurta 'ajtaján'. Az őt körülvevő megidézett világ egyre jobban halványult, s nemsokára egy világos, fehér szobában találta magát. Körülnézett: Sesshoumarou és Avy csaknem egymás melett feküdtek és segítségért kiabáltak, azonban nyilvánvaló volt, hogy egyikük sem vette észre a másikat.
Jensei elővette a ládzsáját, s egy könnyed mozdulattal szétvágta a láthatatlan falat közte és barátai között. Miután észrevették, hogy többé nem fenyegeti őket veszély, remegve felkászálódtak a földről. Semmit sem kérdeztek, kábán  -  mintha csak egy rossz álomból ébredtek volna fel -  követték megmentőjüket, aki időközben elindult a kijárat felé.
Alig egy percet vett igénybe a testőr akciója, ezért a többiek meglehetősen meglepődtek, amikor kiléptek az ajtón. Houseki elismerően biccentett barátjának - szemlátomást nagy kő esett le a szívéről, ugyanis kételkedett Jensei teljesítőképességében.
- Hála istennek épségben vagytok! - rohant húgához Xellos és szorosan magához ölelte a lányt. - De hogy a fenébe jutott eszetekbe, hogy idegyertek?! Mi volt az az ok, amiért ekkora veszélyt vállaltatok?!
- Tivadar gyermeke anyját kerestük - lehelte a levegőbe Avy, még mindig sápadt volt. - Be kellett épülnünk, hogy megtaláljuk Xerophine-t, vagy legalábbis valami nyomra...
- Xerophine-t? - hőkölt hátra Xellos. - Várjunk csak... gyermeke anyját?
A fiú értetlen képpel bámult húgára. Majd kitört egy hangos kacagásba. Jensei mordult egyet és összehúzta a szemeit.
- Mi a fészkes fenét csináltál, hogy közöd van ehhez az egészhez? Fogadjuk. hogy te generáltad ezt a katyvaszt...
Xellos elvörösödött, egyre nyugtalanabbá vált.
- Ki az a Tivadar? - úgy tűnt, ez a kérdés egyre égetőbb lett számára. - És milyen gyerek? Én nem tudok semmilyen gyerekről!
- Mi az, hogy nem tudsz? - torkolta le Sango. - Mi közöd van neked ahhoz a lányhoz?
- Nagyon remélem, hogy semmi! - szólalt meg fenyegetően a maffia-vezér. - Legalábbis azóta, amióta itthagytad egyedül...
A kis csapatnak tátva maradt a szája.
- Hehe... ne eröltessük ezt a hangnemet - hátrált Xellos. - Hamarosan egy család leszünk, kedves papa, csak kissé váratlanul ért ez a gyerek-dolog. De csak áthidaljuk, előbb-utóbb...
- Egy családdá? - nyögte Avy. - Mikor kérdeztél meg róla engem? Még be sem mutattad...!
- Hát ez nagyszerű! - fakadt ki Jensei, láthatóan nagyon dühös lett. - Mi most elmegyünk innen, elegem van. Kiderült, hogy feleslegesen jöttünk ide, mentünk át olyan dolgokon, amelyeken nem akartunk, hiszen a válasz mindvégig itt volt. A kialakuló szappanoperában nem vagyok hajlandó részt venni, főleg nem úgy, hogy az mások testi épségét fenyegeti. Gratulálok a kedves arához, Xellos, bár a helyedben kétszer is átgondolnám az esküvőt, nem tűnik egy megbízható nőnek.
Azzal megragadta védence kezét és kiviharzott a barlangból a kis csapat kíséretében (a holtsápadt Avy-t Hiei a hátára kapta). Senki sem állt útjukba - ugyanis mindenkit lesokkolt Xellos leánykérési kísérlete.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.