Miután drága kis csapatunk sikeresen kikerült a maffia búvóhelyéről, úgy döntöttek ideje hazatérni. Felszedték Nelit a palotából, majd elindultak. Hiei és Yusuke útközben kitalálták, hogy nekik van egy igazán hatalmas nagy problémájuk: éhesek. Így hát nem kis győzködés után sikerült rávenni Sant, hogy főzzön kaját hazaérkezésük örömére. A lány viszont csak úgy volt hajlandó vállalni, ha valaki segít neki. E szavak hallatán minden családtagnak rettentően fontos dolga akadt. Végül Sesshoura maradt a feladat. Szegény pára egész főzés alatt védence dohogását volt kénytelen hallgatni, miszerint egyedül ő (vagyis San) tehet arról, hogy még nem halt éhen a banda.

Miközben San és testőre a konyhában sürögtek-forogtak, éles csengőszó szakította félbe lazító társaik lelki békéjét.  Houseki, miután kapott pár bordánrúgást Midotól, nagy dérrel-dúrral elvonult ajtót nyitni. (Váza hopp!)
-Üdv! – az ajtó túloldalán Mizuto vigyorgott teli szájjal. – Idecsaltak az illatok.
Neli, bár az emeleten tartózkodott, valahogy mégis meghallotta szívszerelmének hangját, s a szó szoros értelemben repült lefelé szegény fiú nyakába.
-Ó drága Mizutóóóóóóóó, de jó, hogy itt vagy – sírta krokodilkönnyekkel a lány. – Olyan szörnyű volt, úgy féltem! Körbekerítettek és meg akartak ölni.
Szegény Mizuto azt sem tudta miről van szó. Szelíden lerángatta nyakáról Nelit, majd leültette a szőnyegre és megkérte, hogy mindent meséljen el. Sajnos ez rossz ötletnek bizonyult, mivel a következő fél vagy inkább egy órában kénytelen volt végighallgatni Neli kiszínezett és felturbózott változatát a történtekről, mely szerint az egész csapat neki köszönhette életét, miután kiállt egy sor rettentően nehéz és fájdalmas próbát. Végül, hogy jobb kedvre derítse kedvesét, megígérte neki, hogy ha majd jobban lesz, elviszi őt egy okkult dolgokkal foglalkozó idős asszonyhoz, mert tudja, hogy Neli mennyire szereti az ilyeneket. Mit ne mondjak, két perc múlva már semmi baja nem volt a mi kis (egy icipicit nagyotmondó) félvámpírunknak, így hát el is indultak.

Amint megérkeztek, Neli erősen kételkedni kezdett benne, hogy egy igazi "boszorkány"-ról (ahogy Mizuto emlegette) van szó. Már eleve a lepusztult ház és az abban terjengő macskapisi szag elég bizonyíték lett volna, csak aztán meglátta az öregasszonyt. 60-70 év körüli, lenőtt festett haju, görnyedt hátú, szódásüveg-szemüveges, remegő kezű néni volt. Az is nehezére esett, hogy egyáltalán kinyissa nekik az ajtót, a dolgozószobájába.
- A fiú itt marad. - mondta nyers parancsoló hangon, mire Mizuto rémülten helyet foglalt három macska és egy vadászgörény mellett a kanapén.
Neli újra újra megbánta, hogy beleegyezett Mizuto javaslatába, hogy idejöjjenek. Akármennyire is "szerette" a fiút okosnak nem igazán tartotta. (De gondoljunk bele: tényleg nem volt sok esze, ha képes volt Nelivel összejönni.) 
Miközben helyet foglalt egy kényelmetlen fa széken, egyre csak azon gondolkodott, hogy is tudná minél rövidebbre fogni az egészet, és elszabadulni. 
- Nos lányom - szólt az asszony. - Sötét erők fogják közre aurád, érzem benned a haragot, irigységet és bizonyítási vágyat. Gyötrődsz, mert a barátaid sikeresebbek, mint te, szánalmasnak érzed magad...
- Hagyja abba! - kiáltotta mérgesen Neli. - Azt sem tudja ki vagyok. Nem is ismer engem, hogy mer ítélkezni? Maga... tudtam én már mikor idejöttem, igen, maga egy csló, érti? CSALÓ!
Felkapta táskáját, és kiviharzott a szobából, Mizuto legnagyobb rémületére. A fiú csak tátogni tudott ijedtében és mérgében, mivel úgy tűnt a lány teljesen elfelejtette, hogy ő is itt van. A dolgozó ajtajában megjelent az öregasszony, s révedő tekintettel nézett a távozó lány utrán.
-Mit mondott Nelinek? - szegezte neki a nem túl illedelmes kérdést Mizuto.
- Mondd csak, szereted te ezt a lányt? - kérdezte a nő, figyelmen kívül hagyva a neki szegezett kérdést.
- Persze - felelte meghökkenve a fiú. vajon ez most hogy jön ide? 
- És ő? Mit gondolsz, ő is szeret?
- Igen, azt hiszem igen - nyelt egy nagyot a fiú.
- Azt majd meglátjuk... 
Ezzel az öregasszony megfordult, és visszacsoszogott szobájába. Mizutoegy ideig még tanácstalanul álldogált a csukott ajtó előtt, majd észbekapva barátnője után rohant.

Neli meg sem állt egyenesen hazáig. Berontott a házba, felszaladt a szobájába, és rávetette magát az ágyára. Mérgesen veregette öklét a párnájába. Nagyon jól tudta ugyanis, hogy a boszorkánynak igaza van. Tényleg féltékeny barátnőire, hiszen nekik mindenük megvan. Család, pénz, barátok, erő és hatalom. Jó persze, neki ott van Mizuto, a többieknek meg még csak pasija sincs, de nem is igfazán látja őt, és nincs is már meg az a bizonyos lángolás, mint régen. Neli még dühöngött egy jó darabig, míg végül aztán elnyomta az álom. Még azt sem hallotta, hogy Mizuto vadul dörömbölt az ajtaján, majd mivel nem nyitott ajtót senki sem, az ablakon volt kénytelen bemászni. Barátnője, aki ruhástól, cipőstől aludt az ágyán, még álmában is csak szotkozódott. Mizuto tisztán hallotta a "szánalmas", "irigy" és "sikertelen" szavakat. Jobbnak látta hát, ha magára hagyja a lányt.

Az öregasszony, miután visszatért szobájába sokáig gondolkodott még előző látogatóján. És nem csak rajta. Nem értette, hogy az emberek miért nem merik bevallani maguknak az igazat? Miért van az, hogy inkább buborékban élnek, és csak azokat a dolgokat hajlandóak észrevenni és/vagy bevallani, ami nekik jó. De soha egyetlen egy ember sem nevezte még őt csalónak. Soha. (jó valószínűleg a háta mögött lehet, de szemtől szembe még soha) Ez a lány viszont képes volt a szemébe kiabálni. Ezért még biztosan megfizet. Csak azt nem tudta, hogyan. De aztán ahogy sokáig csak ott ült, és gondolkodott, eszébe jutott a nagyszerű terv. A bosszú...

Neli egészen másnap reggelig mélyen aludt. Miután felkelt eszébe jutott az előző nap. Szörnyű dolgokat gondolt barátnőiről. Lehet bocsánatot kéne kérnie. De hiszen a gondolatait senki nem hallhatja. Nem tudják mit gondol. Végül aztán úgy döntött, hogy mégis csak átmegy hozzájuk, és ha tud segít valamiben, és akkor a maga részéről tisztázza magával szemben a fejében dúló kételyeket és feltételezésekt.

Az Urameshi-Jaganshi rezidencián az álmosan pislogó és bundás-szörmés papucsban mászkáló lakók, nagy megdöbbenésére már hajnali 8kor (igen, nekik ez még hajnal) már megszólalt a csengő. Yusuke, lévén, hogy ő volt legközelebb az ajtóhoz, úgy ahogy volt, meztelen felsőtesttel és egy szál pizsomanadrágban indult ajtót nyitni. Az ajtó túloldalán Neli pislogott rá furcsa szemekkel
- Öhm... izé... szia Yu-Yusuke. - dadogta elpirulvaa  a lány. "Úristen milyen izmai vannak" gondolta magában. 
- Szia Neli, a lányokat keresed? Ha jól tudom a konyhában vannak - állt odébb Yusuke, hogy beengedhesse a lányt.
- Izé... köszi... 
Útban a konyha felé Neli el sem tudta képzelni mi történt vele. Miért nézte meg úgy a fút? Azok az izmok... nem, hiszen neki pasija van. De Yusuke annyira szexi volt. A fekete haj... barna szemek... Nem, Neli térj magadhoz! Ilyen és efféle gondolatokkal ment a konyháig, és útközben számos alkalommal visszapillantott, hogy újra és újra megcsodálja a még mindig a bejáratnál álldogáló fiút. 
- Szia Neli. De örülök, hogy jöttél. Segíthetsz krumplit pucolni - e szavak Santól származtak, aki örömmel lengetett egy kést a belépő lány szeme előtt. 
- Mi? Ja jól van.

Mivel Neli olyan sokat segített ebédfőzésben (persze közben folyton kijárt wc-re, vagy akármiért, csak hogy hátha észreveszi Yusukét), meghívták őt ebédre. Neli tudta nagyon jól, hogy melyik Yusike helye, hiszen számtalanszor evett már együtt a többiekkel, és emlékezett rá, hogy a fiú mindig ugyanoda ült, történjék bármi is. Szóval, mielőtt még akárki is leült volna az asztalhoz, ő már ott várta a többieket. Nem kis örömére (amit nem igazán mert [még] beismerni magának) Yusuke nemsokára helyet is foglalt a tőle balra lévő széken. Bár San megint iszonyatosan finom ebédet dobott össze, a mi kis félvámpírunkat sokkal jobban érdekelte, hogy széke minél közelebb legyen Yusukééhoz, és a térdük teljesen véletlen mégis direkt összeérjen, valamint az asztalon fekvő kezét is úgy rakta, hogy Yusuke kénytelen legyen hozzáérni, mikor a húst vágja, vagy mikor inni szeretne. 

Bár fogalma sem volt mi történik vele, Neli ebéd közben és után is egyre jobban úgy érezte, hogy szerelmes. És nem Mizutoba. Miután értesült róla (igazából csak kihallgatta), hogy Yusuke vállalta a törölgetést, hanyat-homlok rohant, hogy megköszönje Midonak a finom vacsorát, és felajánlja, hogy szívesen elmosogat helyette. 
Kettesben maradt a kiszemeltjével.
- Úúhh... Yusuke - szólt, egy makacs koszt kapargálva az egyik tányérról - reggel láttam milyen izmos vagy. - felnézett a fiú értetlenséget tükröző arcába és csábosan pislogott hozzá.
-Öhm, kössz.
-Soha ilyen erős kezeket nem láttam még. Gyúrsz? Nem is mondtad. És milyen? Elviszel engem is?
- Neli, mi bajod van? - kérdezte nem kis meglepetéssel a hangjában szegény fiú, ez a lány még sosem viselkedett így.
- Nincs bajom. Jól nézel ki, csak azt mondom. Nincs kedved valamikor elmenni valahova?
- Mi...?
- Há tudod, elmegyünk, beülünk valahova, iszogatunk, meg szórakozunk...
- Ez olyan, mintha egy randi lenne - Yusuke kezdte nagyon nem érteni a dolgot, és felmerült benne a gondolat, mi van, ha szegény lány megbolondult.
Neli fülig elvörösödött, letette a tányért, amit épp mosogatott, és félénken közelebb lépett a fiúhoz. 
-Tudod... igazából mindig is bejöttél nekem - furulyázta mézesmázas hangon. - Te kellesz nekem. 
Hirtelen lábujjhegyre ált, és megpróbálta megcsókolni szegény Yusukét, aki ijedtében, hátraugrott és összetörte a kezében lévő poharat. 
- Mit csinálsz? - Szólt szemrehányóan - barátod van, te lány!
- De hát... azt hittem te is akarod! Te nem is szeretsz engem?
- Dehogyis - mondta a fiú, mire Neli elvörösödött és kirohant a konyhából. Vázacsörömpölés tudatta, hogy a házat is elhagya a lány. Yusuke felsohajtott, majd megfordult. Az egész ház ott állt az ajtóban, és egyöntetűen vigyorogtak.
- Abbagyni! - kiáltotta, de mivel a többiek most már szabályosan röhögtek, felkapott a konyhapultról egy kést, és a "tömeg" felé hajította. Azok az utolső percben behúzták fejüket, így a kés pengéje az ajtószárfába fúródott.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.