Miután csillapodtak némiképp a kedélyek és a kis társaság is új röhögnivaló után nézett, Houseki egy határozott mozdulattal kirántotta a konyhakést az ajtófélfából, melyben igencsak temetes rést ütött a belehajított vágóeszköz. Egy pillanat erejéig elgondolkodva vizsgálgatta a pengét, majd a konyha felé vette az irányt. Benn szegény Yusuke már összetakarította az elejtett pohár földi maradványait és épp egy, amúgy már tökéletesen száraz és tiszta tányért törölgetett hatalmas beleéléssel, szigorúan szemlesütve.
- Ööö.. itt a kés - motyogta Houseki, de védence bátyja mintha meg sem hallotta volna szavait. - Segítsek? - kérdezte egy kis idő múlva, ám választ most sem kapott. Átérezve a megszégyenülést, melyet ő is sokszor elszenvedett már kis csapatuktól, minden további kommunikációra való próbálkozás nélkül odament a mosogatóhoz, és folytatta Neli félbehagyott munkáját. 
Szépen csendben, békességben tisztítgatták az ebéd kellemetlen maradékát, mikor megszólalt a csengő.
- Valaki! - kiáltotta Houseki és megvakarta orrát, melynek hála egy rakás hab került az arcára.
Az új jövevény egyre idegesebben és gyorsabban nyomogatta a csengőt, így bár San egész gyorsan reagált Houseki kiáltására, mire az ajtóhoz ért, szinte folyamatosan csengett szerencsétlen eszköz.
- Hát nagyon remélem, hogy nem Valaki támadt fel halottaiból.. - dörmögte a lány és kinyitotta a bejárató ajtót.
- Na végre! Azt hittem, már soha nem válaszoltok! Majdnem megölt ez a várakozás! - sápítozott Tivadar, majd halkan hozzátette: - Mármint szó szerint.. 
Fiát/lányát azonnal a kicsit megdöbbent Sango karjaiba nyomta és beviharzott a házba, ahol első útja rögtön a legközelebbi fürdőszobába vezetett. Nagy siettségében azzal sem törődött, hogy becsukja az ajtót, így a lány azt is látta, mi volt olyan fontos: a friss sebekkel és égési sérülésekkel tarkított férfi ahogy volt, ruhástul állt be a zuhany alá, és a leghidegebb vizet engedte a fejére. Lábára. Kezére. Hátára. Mellkasára. Egyszóval mindenhova...
Houseki és Yusuke, akik időközben sikeresen eltakarították a királyi lakoma romjait, érdőklődve somfordátak kifelé a konyhából.
- Hogy mondjuk el neki? - kérdezte tőlük San, miközben a már igencsak tetemes súlyú féldémon babát ültette át a másik karjára. Az, bár Tivadarnál folyton kapálozott, karmolt és tüzet okádott, mintha megnyugodott volna a lánynál... Ezzel is bizonyítva, hogy ő, ha tetszik, ha nem, démon, és egy ember a legnagyobb erőfeszítéseinek ellenére sem nevelheti fel soha.
Yusuke megvonta a vállát.
- Tőlem ne kérdezd, nekem elég kellemetlen dologban volt részem a mai napra...
- Majd én - vállalkozott nagylelkűen Houseki, és letörölte arcáról a maradék habot. Elsétált a fürdőszobáig, ahol Tivadar épp csurom vizesen lépett ki a zuhany alól - természetesen még most is ruhában.
- Ahhh, remélem jó híreitek vannak és megtaláltátok Xerophine-t... - sóhajtott a férfi. - Eljött veletek? Itt van? Beszélhetek vele? Mit szólt, mikor megtudta, hogy keresem? Jól van?
- Nos az a helyzet, Tivadar - szakította félbe Houseki emelt hangon -, hogy ez nem ilyen egyszerű. Vállaltuk a veszélyeket és elmentünk a maffiához, ahol abban az igazán aprócska kis meglepetésben volt részünk, hogy kiderült, gyermeked anyja a maffia vezérének lánya... Lehet erről nem ártott volna szólnod, mielőtt útnak engedsz minket, hogy miattad kockáztassuk az életünket...
- Ööö... nos... igen... arra gondoltam, hogy ez nem igazán releváns információ, hiszen én csak Xerophine-t keresem, nem az apját... - magyarázkodott elvörösödve Tivadar.
- De ez még nem minden - folytatta kicsit fenyegetően Mido védence. - Azzal is szembesülnünk kellett, hogy ez a te Xerophine-ed lelépett az édes papájától, eljött az emberek világába, azért, hogy fülilleszték-készítést tanuljon, s ebből éljen.
Tivadar arcára őszinte döbbenet ült ki. Próbált valami értelmeset kinyögni, de ebből az lett, hogy csak tátogott és önmagukban értelmetlen szótagokat hablatyolt össze-vissza.
- Jó-jó, de még mindig nem értünk a végére - rántotta meg vállát Houseki, különösen nagy hangsúlyt fektetve a "mindig" szócskára. - Gyermeked anyja, mint kalandos úton kiderült, épp eljegyzés előtt áll egy démonnal, és nem is akámilyen démonnal. Lehet hallottál már róla, Xellosnak hívják és az igazság az, hogy te, egyszerű ember soha a nyomába nem érhetsz. Még akkor sem, ha Xerophine jelenleg itt lebzsel az emberek között és fülekhez készít illesztékeket maffiavezérkedés helyett...
Tivadar beletúrt vizes hajába. Láthatóan teljesen összetört a hírek hallatán.
- És... de... hogy... mit csináljak most a gyerekkel? - kétségbeesetten tekintett Housekire, majd közelebb lépett hozzá, és megragadt őt a vállainál fogva. - Én nem nevelhetem fel! Nem bírom felnevelni! Megöl! Nézd! Nézd a sebeimet! Nem bírom már tovább!
Houseki finoman lefejtette Tivadar ujjait a válláról és elhúzta száját.
- Fogalmam sincs, mit kellene tenned Tivadar, de azt hiszem, ez már nem a mi problémánk - mondta végül szenvtelenül. - Mi megpróbáltunk segíteni neked, ennyire futotta. A legjobb lenne, ha elvinnéd démoni csemetédet az Alvilágba, és ott hagynád. De most megkérlek rá, hogy távozzatok. Elég gondot zúdítottak már a nyakunkba, igazán ideje lenne magadtól megoldani egy-kettőt... - Azzal kitessékelte a gyorsaságán alaposan megdöbbent Tivadart a házból. Santól átvette a férfi fiát/lányát, az apja kezébe nyomta, majd becsukta az ajtót, ráfordította a zárat, és behúzta az összes, utcára néző ablak függönyét.
- Így ni. - nyugtázta elégedett sóhajjal, majd hirtelen ötlettől vezérelve a lépcső felé vette az irányt, hogy a Tivadar által hagyott nagy tócsákban csúszkálva ő bizony felmegy és egy jó nagyot alszik. Még az sem zavarta, hogy védence éppen akar jött lefelé, vele szemben, és igencsak kérdően meredt rá.
- Ezzel meg mi van? - kérdezte Mido, mikor leért Sangohoz és Yusukéhez. 
Sango megvonta vállát, és elmagyarázta, mi történt az előbb.
- Ó, értem. Ha mááár a kellemetlen dolgoknál tartunk - Mido hangszíne semmi jót nem sejtetett, főleg, hogy folyton Yusuke felé sandított -, még van egy kis elintéznivalónk. Neli. Ez a viselkedés nem vall rá. Persze néha kiszínez egy-két dolgot, néha eltúloz pár apróságot, de nem hiszem, hogy önszántából képes lenne ilyent tenni... Vagyis nem akarom ezt hinni...
Yusuke elfordította a fejét. Nyilvánvalóan csak számára volt "kellemetlen" a szituáció, a többiek inkább jót szórakoztak rajta.
- Beszéljünk vele? - kérdezte San.
Unokahuga bólintott.
- Nem ártana.
- Rendben... ne, Mido, várj! - állította meg az ajtó felé masírozó lányt. - Nem mehetünk ott ki... Valami azt súgja, hogy Tivadar és a gyereke még mindig ott állnak és ránk várnak... - Ekkor, mintha csak szavainak érvényt akartak volna szerezni, hirtelen kopogtak a bejárati ajtón, s felhangzott Tivadar halk, elgyötört hangja. - Konyhaablak?
- Konyhaablak - bólintott Mido.

Egy jó félórával a kommandósokat is megszégyenítő házelhagyási akciójuk után Mido és San Neli fehérkerítéses háza előtt álltak. Tanakodtak egy kicsit, majd becsengettek. Belülről csörömpölés, szidkozódás hallatszott, végül Neli kócos feje jelent meg az ajtóban.
- Igen?! - lihegte szétszórtan, ám vendégeit megpillantva vett egy nagy levegőt és kínosan elmosolyodott. - Mido, San! Hát ti?
- Ööö... igazából csak gondoltuk beugrunk hozzád... tudod, dumálgatni meg ilyenek... - magyarázkodott Mido.
- Jaaa, jóóó... persze... ööö... gyertek be - nyögte ki Neli, majd kitárta az ajtót, hogy beengedje barátnőit, ám az utolsó pillanatban meggondolta magát, és a mozdulat közepén hirtelen megállt. - Vagyis van egy jobb ötletem, menjünk inkább sétálni! Van itt a közelben egy tök jó park, úgy ismerem, mint a tenyerem! - Felkiáltása után gyorsan kislisszant az ajtón, és bezárta maga után. - Erre...
A lány láthatóan nagyon zavarban volt, nem tudta, mit mondjon. Egy darabig csendben baktattak egymás mellett, majd a park bejáratához érve leültek egy közeli padra. A kínos csendet San törte meg.
- Neli, jól vagy?
- Én?! Persze, miért ne lennék jól?! - nevetgélt a megszólított. - Tökéletesen érzem magam, bár még jobb lenne, ha itt volna Yusuke! - Hirtelen elkerekedtek a szemei, és a szája elé kapta a kezét. "Ó hogy... miért szaladt ki a számon??"
Az utolsó mondatra Mido kérdőn felvonta szemöldökét. Halvány elképzelése sem volt arról, mi van barátnőjével, hogy így a semmiből ekkora érdeklődést tanusít a bátyja iránt... Főleg Mizutoval a képben.
- És mi jót csináltál ma, Neli? - terelte a témát céltudatosan San.
- Semmi érdekeset, csak voltam egy sarlatán boszorkánynál, haha... Akkora csalót, mint az a nő... Egy csomó baromságokat összehordott, komolyan nem is értem, hogy ebből hogy tud megélni, hihetetlen volt... Mondtam is neki, hogy mekkora egy átverés az, amit csinál... - legyintett a lány.
Mido és San egymásra nézett. Kezdték kapizsgálni, mi történhetett...
- Mit is mondtál, hol lakik ez a boszorkány?
- Nem mondtam! De miért érdekel titeket? Tényleg átverés.
- Igen de... de Avy most akar elmenni egy boszorkányhoz, mert szeretne egy-két okkult dolgot tanulni, és nem vagyok biztos benne, hogy nem épp erről a szemfényvesztőről beszélt... - rögtönzött Mido. - Jó lenne tudni, tudod, csak hogy ne menjen oda feleslegesen, meg hát biztos nem olcsó...
- Ja, értem - bólintott Neli, majd részletes leírást adott az öregasszony házához vezető útról, a házról, Yusuke izmairól, az öregasszonyról, Yusuke szemeiről, az ebédről, Yusuke hajának illatáról, és még elég sok mindenről, mert hát beszélgetni jöttek hozzá a barátnői, nem? :D 

Egy röpke órával később San és Mido sűrű bocsánatkérések közepette hagyta ott barátnőjét, mert sürgősen kaját kellett csinálniuk otthon. Szerencsére Tivadar és gyermeke már eltakarodott a bejárati ajtó elől, így a megszokott nyílászárón keresztül juthattak be a házba, ahol útjuk megmagyarázhatatlan módon mégsem a konyhába, hanem az emeltre vezetett. Miután sikeresen összeszedték testőreiket, San vezénylésével elindultak a boszorkány házához (Mido időközben már kétszer is elfelejtette az irányt).
- Na, azt hiszem, ez lenne az...
Sesshoumaru elhúzta a száját.
- Nekem egy tipikus nyugdíjas-laknak tűnik - mondta.
- Hát tudod Sesshou, én a te helyedben egyetlen csúnya szót sem szólnék a boszorkányról, mert ha ő tette ezt Nelivel, akkor igencsak bosszúálló fajta... - figyelmeztette testőrét San.
A kis csapat Houseki vezetésével bevonult a ház udvarába és felsorakoztak az ajtó előtt, ahol egy félperces csengetés után az öregasszony is felbukkant.
- Kitalálom... a szőke lány miatt vagytok itt... - dörmögte a boszorkány, majd kitárta az ajtót, és elindult a ház belseje felé. 
Mikor San, Mido és testőreik beléptek, még épp látták eltűnni az öregasszony alakját egy belsőbb szobába, amiről később kiderült, hogy egy dolgozószoba. Nagy nehezen bepréselődtek mindannyian, miközben a boszorkány folyamatosan őket vizslatta táskás, vizenyős szemével.
- Szóval... öhmmm... - kezdte tétován San. - Szeretnénk ha... esetleg... levenné a rontást a barátnőnkről.
Mido hevesen bólogatott, majd halkan hozzátette:
- Kicsit kellemetlenül érint mindannyiunkat.
Az öregasszony krákogva felnevetett.
- Ugyan miért tenném? A lány nem őszinte, csupa rossz érzés kavarog a lelkében. Gondoljátok, hogy ez valaha megváltozhat? - Hangja semmi jót nem ígért.
- Igen! - vágta rá Mido. - Mindannyiunknak vannak nehezebb időszakaink... Nelinek ez a mostani például pont ilyen... De csak egy kis időre, nyugalomra, és rontásmentességre van szüksége...
A boszorkány elgondolkodva futott végig a jelenlévők arcán.
- Esetleg adhatok neki egy esélyt... - egyezett bele tétován.

Egy újabb röpke órával később hőseink már visszatértek otthonukba, ahol Sesshoumaru azonnal a konyhába lett vezényelve San mellé, Mido pedig Housekivel elindult a városba, egy-két hiányzó kelléket megvenni. Miután ők is visszatértek, és Sanék is elkészültek a finom vacsorával, szépen feldíszítették a Nappali 1-et, és megterítettek.
- Jó, rendben van - sóhajtott San, aki az egész készülődős hadműveletet levezényelte. - Most már csak a szülinapos hiányzik!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.