Hamarosan azonban ő is betoppant. Szegény Hiei mit sem sejtve lépte át a bejárati ajtó küszöbét, miközben épp a válla fölött tekintgetett hátra (ki tudja, hogy az az eszelős Tivadar itt bujkál-e még valahol, arra várva, hogy a fő közlekedésre alkalmas nyílászárón mikor tud beslisszanni fiával/lányával), mikor dobhártyaszaggató sípolás fogadta. Tekintetét kérdőn emelte a Nappali 1-ben felsorakozott családtagjaira és barátaira (persze az ajtót azért szépen bezárta).
- Mi... mi van?! - kérdezte nem kis megrökönyödéssel.
- A szülinapod, te idióta! - válaszolt San, és a bátyja fejébe nyomott egy színes papírcsákót. - Boldog szülinapot!
Hiei arcáról lesült, hogy hirtelen nem tudja hova tenni ezt a nagy ünneplés dolgot, de a mindenféle finomsággal megrakott asztalt megpillantva azonnal elkönyvelte egy pozitív eseménynek.
- Asztalhoz!
A népes társaság seperc alatt alapjaiban pusztította el az összes ehető kaját, de hát ezzel azt hiszem, nem mondok újat. Housekinek majdnem sikerült megfulladnia egy nagy falattól, ami a torkán akadt, de a mellette helyet foglaló védence szíves örömest verte jó erősen hátba, így a fiúnak sikerült felköhögnie az életére törő húsgombócot.
- Látod, tudtam én, hogy jól jön, ha verlek! - nevetett gonoszan Mido.
- Ghrmnk...
San mosolyogva figyelte unokahuga életmentő agresszióját, ám tekintete továbbsiklott az asztal egyetlen csendes pontja felé: Mizutohoz és Nelihez. A vacsora elején a fiú még próbált beszélgetést kezdeményezni barátnőjével, de az valahogy mindig rövidre fogta a csevegést. Kicsit kedvetlenül, erőltetetten mosolyogva túrkálta a krumplipüréjét, néha lopva Yusukéra, majd Mizutora sandítva.
- Neli, kijönnél velem a tortáért? - kérdezte tőle San.
Nelia meglepettnek tűnt, de felállt, és kiment a lánnyal a konyhába. Ott, a kíváncsi fülektől távol San elmesélte neki a boszorkány rontását, és az ezzel járó dolgokat. Neli kicsit megkönnyebbültnek tűnt, de aggályai mégsem szűntek meg teljesen. Mikor kezükben az óriási tortával visszatértek a nappaliba, még mindig csendben rágódott gondolatain.
Szegény Hiei a vacsora végefelé már kezdett megcsömörleni a felhajtástól. Persze nagyon örült neki, hogy barátai gondoltak rá a szülinapja alkalmából, de a mindig csendes, mindig zsörtölődő Hieinek ez a sok mosolygás és csevely kezdett kicsit sok lenni. Pedig még meg sem kapta az ajándékait!
Elsőként huga adta át a neki szánt csomagocskát. A körülbelül tenyérnyi méretű dobozka számos réteg csomagolópapírba volt bugyolálva, és méretéhez képest igencsak nehéz volt. Hiei óvatosan bontotta ki és mikor a kocka alakú dobozból három shuriken került el, elkerekedtek a szemei. Hoppá-hoppá, lehet mégsem olyan borzalmas ez a meglepetés szülinap?!
- Jaj San, köszönöm szépen! - dünnyögte meghatottan. Huga, a szülinapos ajándéka felett érzett örömén felbuzdulva hirtelen átölelte a fiút, és elégedetten mosolygott.
Kis csapatunk az ajándékvásárlás során azzal a dilemmával szembesült, hogy mindenki valamilyen harci eszközt akart venni Hieinek. És egy fegyverarzenált azért mégsem illik adni szülinapra... Vagyis... Hieinek lehet, hogy illene... Ettől eltekintve azonban nagy nehezen kitaláltak más ötleteket is. Valószínűleg Neli ajándékát lehetett a leginkább melléfogásnak hívni, mert a pöttyös papírú, puha csomagjából egy halványrózsaszín sál került elő. Később kiderült, hogy az eredetileg fehér volt, és Hiei kedvenc, ámde igencsak megviselt állapotú fehér sálja helyetti használatra vette, csak büdös szaga volt újként, így kimosta. Egy, a mosógép dobjában megbújó rózsaszín melltartóval együtt. Bumm. Houseki és Yusuke közös meglepetésel rukkolt elő, meghozzá egy külön, rendelésre készült, egyedi kardtokkal, amelybe Hiei kedvenc kardja tökéletesen beleillett. Sesshoumaru ajándéka mérsékelt sikert aratott a fiúnál; egyelőre hirtelenjében nem rendelkezett kiforrott véleménnyel arról, mihez fog kezdeni azzal a szakadt, ódémon nyelven íródott könyvvel, amelyet kapott, valamint hogy mennyire örül annak, hogy ezentúl a birtokában van. Vanny és Jensei közös csomagjából egy üveg bor került elő. Hiei sűrű bocsánatkérések hallgatása közben csomagolta ki (ugyanis Vannyék elfelejtettek egyeztetni az ajándékvásárlás előtt, így szokásos szülinapra készültek, szokásos ajándékokkal). Avy, jobb ötlet híján, egy saját készítésű talizmánt adott a fiúnak, mondván, hogy felszenteltette egy boszorkánnyal és szerencsét hoz. Mido tökéletesen tanácstalan volt az ajándékvásárlással kapcsolatban, úgyhogy végül a fegyvervásárlás tiltásán alapuló közös megállapodást megszegve egy díszített bőr tokos, borotvaéles kézi tőrrel rukkolt elő. Mizuto nem vett semmit.
Hallgatólagos megegyezéssel másnapra halasztották a romok eltakarítását, és miután jó melegen felöltöztek, kimentek az udvarra. Az elmúlt napokban szinte folyamatosan havazott, így vastag fehér takaró borította az egész tájat. Vanny épp kijelentette, hogy neki mindjárt lefagynak az ujjai, milyen hirtelen egy hatalmas kupac hó repült az arcába. A lány döbbenten vakarta le magáról a jégdarabokat, miközben Mizuto gonoszan vigyorgott.
- Hócsa... - kiáltott fel, ám a torkán akadt a szó... vagyis a szó helyett inkább egy ökölnyi méretű, gondosan keményre gyúrt jégdarab, amit az igencsak bosszús kedvében lévő Vanny tuszikolt be a szájába, miközben a legválogatottabb helyekre küldte el testőre öccsét. A fiú egyensúlyát vesztve a földre zuhant, de Vanny nem tágított, és tovább támadta szerencsétlen Mizutot.
A csapat többi tagja nevetve figyelte a jelenetet, egészen addig, amíg Houseki arcának nem csapódott egy hógolyó. A testőr nem tudta megállapítani, vajon Mido, Yusuke vagy esetleg San küldte-e a meglepetést, így ádáz hócsata bontakozott ki közöttük. A kerítés mellett álló, sunyin vigyorgó Jensei meg örült a fejének, hogy végre bosszanthatta Housekit mindenféle közvetkezmény nélkül.
Jó egy órával később átfázva, ázottan kullogtak be a házba. Mizuto arca belilult és feldagadt, de egyébként senkinek nem esett komolyabb baja (ami azért, valljuk be, elég nagy szó).
- Hozok rá jeget, rendben? - kérdezte Neli, akinek nagyjából sikerült kimaradnia a hófürdőből.
A kérdésre a fiú szemei elkerekedtek és heves kapálózásba kezdett.
- Nherm ghell jhég, hjézuzsom, nherm éhrzenm az ahrdzomat!! - tiltakozott nagy nehezen. - Hidhegh! 

A fiú arca másnapra sem javult sokat, ahogy azt délelőtt az iskolában a vele nem egy háztartásban élő hőseink észrevehették. Vanny továbbra is duzzogva pislogott felé. Jensei később elmesélte Sangonak, hogy a lány eredetileg kizárta öccsét a házból, hogy aludjon csak a küszöbön, de a testőr később (jóval később) beengedte, mert reggelre félő, hogy megfagyott volna. Sok a papírmunka azzal, ha valaki csakúgy megfagy egy küszöbön...
A téli szünet utáni első nap reggele nem telt egykönnyen. Ráadásul bemenni az iskolába, mikor az első órájuk...
- Reggelt, osztály, NAMIVAN álljanak már FEL! - rikácsolta a démontanárnő, azaz kedves osztályfőnökük. Székcsikorgás, halk nyögések, alig hallhatóan elmormolt imák. - JÓLVAN. Tudom, hogy ez az első nap, de nem érdekel. Házikat elő, akinek nincs MOST szóljon mert különben nem csak egy egyest kap rá. Hanem HÁRMAT.
Röpke 50 perccel később (mert a csengő nem a diákoknak szól, hanem a tanárnak, szerinte meg csak úgy csengedezik néhanapján) a rusnyaság kiviharzott a teremből. A diákok egy emberként sóhajtottak fel. Mido odavonszolta magát Sanhoz és Vannyhoz, hogy jó szokásához híven panaszkodhasson egy sort arról, milyen kegyetlen az élet, de alig, hogy odaért a lányok padjához, San hirtelen felpattant. A lány nem tudta mire vélni unokatestvére hirtelen mozdulatát (meg honnan van ilyenekre ereje?!), úgyhogy érdeklődve követte tekintetével.
San egy, a földön heverő, fekete kis csomagért ugrott fel. A padhoz visszatérva mindenki számára láthatóvá vált, hogy egy pénztárca az.
- Nézz bele, biztos van benn egy igazolvány vagy valami - javasolta Avy, aki Nelivel épp az előbb vonszolta el magát az asztalhoz, legalább akkora életerővel, mint az előbb Mido. - Ha visszaadjuk, az egy tök jó cselekedet.
San bólintott, majd óvatosan kinyitotta a tárcát. Az igazolványos résznél bal oldalon valóban talált egy kártyát, méghozzá egy személyi igazolványt... A meglepetéstől először a torkán akadt a szó. Elkerekedett szemmel pislogott. 
Barátnői most már korábbi fásultságukat elfeledve, érdeklődve pislogtak a démonlányra.
- Jaj San, ne húzd már az idegeinket; kié a tárca?
A megszólított nyelt egyet, és behatározhatatlan arckifejezéssel jelentette ki:
- Pishie [pisi] Leokádia Dag... khm, Pishie Leokádia Dagobert.
Néma csend.

- Mivan?! Pisi Leokádia Dagobert? Mint a kacsa?
- Hát, a pisi úgy van írva, hogy pisöhöi-e, de amúgy... igen. És nézzétek csak ki van a képen - mutatta körbe a személyit a lány.
Barátnői megdöbbenve vizsgálták az igazolványképet. Az osztályfőnökük volt rajta...
- Jesszus, rakjuk vissza a földre! - javasolta Vanny idegenesen. - Ha megtudja, hogy tudjuk ezt az iszonyúan gáz nevét, amit nyilvánvalóan nem akart, hogy akárki is tudjon, akkor keresztet vethetünk magunkra...
- Akkor ne adjuk vissza? - kérdezte Neli. San megrázta a fejét.
- Ha odaadnánk neki, akkor megtudná, hogy belenéztünk, és láttuk az igazolványát - magyarázta. - Szerintem tényleg visszadobom a földre... Vagy inkább ki a folyosóra. Senki, nem, látott, semmit - tette hozzá, egyesével kihangsúlyozva a szavakat.
A kis csapat egyetertően mormolta, hogy ők ugyan semmit nem láttak.
San óvatosan kikommandózott a folyosóra. Bár szünet volt, sehol egy lelket nem látott, úgyhogy megnyugodva előhúzta pulcsijába rejtett tárcát, és már épp engedte volna el, hogy a gravitáció elhelyezze valahol a fal közelében, mikor hirtelen, derült égből villámcsapásként megjelent a sarkon a démontanárnő...
A lány ijedten tuszkolta vissza pulóverébe a fekete kis csomagot, és idegesen elvigyorodott osztályfőnöke gonoszan vizslató tekintetére reagálva. A nő nem állt meg ráförmedni, egyenesen a terembe ment és ott, a benntlévőket halálra ijesztve, végigkutatta a helyiséget. Még az asztal alá is benézett, de szemmel látható módon nem találta meg, amit keresett. Dühösen vicsorogva, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott. San megsemmisült battyogott vissza a terembe.
- Na, ledobtad? - kérdezte Neli.
- Majdnem... aztán megjelent a nő... - válaszolt a lány letörten. - Ha most kivinném és leraknám ott, akkor tuti gyanút fogna...
- De itt sem hagyhatjuk - tette hozzá Mido. - Az előbb olyan tüzetesen átvizsgált mindent, hogy szerintem a legféltetettebb titkomat is kiolvasta belőlem...
- Miért, mi a legféltettebb titkod? - tette fel az újabb kérdést Neli. Na igen, ezen a reggelen idegesítően sokat kérdezgetett. 
- Hagyjuk... 
- Akkor most mi legyen? - Én mondom, a kis csapat nem egy emberében fogalmazódott meg ez a kérdés.

További hat tanórával később a tárca még mindig kis csapatunknál volt.
- Olyan, mintha tolvajok lennénk. Mintha elloptuk volna tőle - mélázott Mido. - És közben azt sem tudjuk, van-e benne pénz, mert csak a személyiéjig jutottunk.
- Talán leadhátnánk a rendőrségen - javasolta San, aki egész nap a megoldáson törte a fejét. - Hogy találtuk az utcán heverve.
- Vagy simán ledobhatnánk egy tetszőleges helyen, aztán vigye, aki akarja. - Eme nagylelkű ötlet Nelitől jött. Hangja kissé idegesen csengett; elege volt már a problémázásból. Úgy érezte, neki nagyobb problémái is vannak ennél. - Sziasztok, majd később találkozunk!
Neli után lassacskán a többiek is elszivárogtak hazafelé. Végül már csak az egyre nyugtalanabb San és Mido maradt, akikhez az iskola előtt hozzácsapódtak testőreik is. Sesshoumaru és Houseki (leginkább hajuk miatt) még mindig igencsak feltűnő jelenségnek bizonyultak a környéken, bár már megtanultak rendesen öltözködni. Egy gyors magyarázat után hőseink a rendőrség felé vették az irányt, ám alig haladtak két utcányit, mikor egy ismerős alakba botlottak...
- Benne van a bankkártyám is, szükségem lenne rá - hangzott fel a rikácsoló, idegtépő hang.
A kis csapat megtorpant, és felnézett az ijesztő monstrumként föléjük magasodó démontanárnőre.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.