Szemével körbevizslatta szobáját. Tekintete megakadt az egyik tankönyvén, amit mellesleg már kikészített, hogy tanulni fog. Tanulni...
Vanny feltápászkodott, és elvonszolta magát az asztalig. Félrelökte a pizzás-dobozokat, minek következményeként azok megint a földön landoltak. Kissé mérgesen beléjük rúgott, így a szoba sarkában kötöttek ki. De Vannyt nem zavarta. Majd összeszedi.
Kinyitotta történelem tankönyvét, és elolvasta az első mondatot:
"A tanácshatalom a két munkáspárt megegyezésének eredményeként vér (és forradalom) nélkül jött létre."
Felsóhajtott, majd erőt vett magán, és tovább olvasott:
"Intézkedései azonban - melyek megsemmisítették az alig néhány hónapos..."
Bamm!!!
Vanny ijedten nézett fel, de már sejtette, honnan jön a hang... a... konyhából...
Úgy döntött, jobb lesz, ha megnézi... mielőtt esetleg leég a ház.
Levánszorgott a lépcsőn, és bekukkantott az említett helyiségbe. Vagyis csak akart, mert a sűrű, fekete füsttől az orráig sem látott.
- Anya? - kérdezte tétován. - Megvan még a tűzhely...?
- Áh, persze... legalábbis azt hiszem... - hangzott a tétova válasz.
Vanny felvonta vállát. Az anyja már csak ilyen...
Ekkor megszólalt a csengő. A lány jobbnak látta, ha inkább megnézi ki az, mintsem hogy segítsen takarítani a kormot, ami már az előszobát is elérte.
Kinyitotta az ajtót, és megkönnyebbülten állapította meg, hogy anyja legújabb hapsija helyett Mido és Sango érkezett.
- Szia! Gondoltunk, feljövünk, ha már meghívtál minket... - mondta Mido. - Minél messzebb Housekitől, annál jobb... - tett hozzá suttogva.
- Hm? Kerüljetek beljebb! - invitálta őket Vanny.
A két vendég "kicsit" megdöbbenten fogadta az előszobában és a konyhában uralkodó állapotot.
- Áh, csak anyám megint főz... - legyintett Vanny, látva a két lány megrökönyödését. - Az emeleten minden rendben van. Inkább menjünk fel, rendben?
Miután felértek, Mido lehuppant vendéglátójuk ágyra - elvégre akkor is az ágy a legkényelmesebb ülőalkalmatosság -, Vanny pedig hozott egy széket Sangonak.
- És, hogy teltek napjaid, mióta nem találkoztunk? - kérdezte Mido.
- Semmi különös. Tanulás, tanulás, tanulás... és talán takarítás...
Az elkövetkezendő 10 percben kínos csend telepedett rájuk. Mindannyiuk fejében kérdések óceánja kavargott, de mire az egyik megfogalmazásával végeztek volna, jött is a következő; így inkább hallgattak.
A csendet végül Vanny törte meg.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - mondta Sangonak. - Vanessa ...
- Tudom. Mido már beszélt rólad. Azt is tudom. - szólt a lány, különösen nagy hangsúlyt fektetve az "azt" szóra. - Én Sango Jaganshi vagyok, Mido unokanővére.
- Igazán különös, hogy pont itt, ebben a kis városkában találkoztunk újra. - mosolygott Mido (igen, mert azt is tud, nem csak bosszankodni, meg őrjöngeni).
- Igen.
Ekkor olyan hangot hallottak, mintha valaki felfelé botladozna a lépcsőn. És valóban: fél perc múlva Rena, Vanny anyja lépett be az ajtón, teljesen kormosan.
- Oh... bocsánat, azt hittem, Joseph érkezett meg... - pirult el.
- És szerinted beengedtem volna a szobámba? - szegezte neki kérdését lánya.
- Hát...
Csengettek. Rena gyorsan sarkon fordult, és lerohant. Most végre az jött, akit várt.
- Joseph anyám legújabb "barátja"... Egy angol befektető... - magyarázta Vanny. - Elvileg neki akart főzni, de nem nagyon jött össze, mint láthattátok. Ja, tényleg, nem vagytok éhesek?
- Pizza van? - kuncogott Mido.
- Van az is... - pillantott a sarokba a szoba tulajdonosa. - A hűtőben több ehető dolog van, csak sajnos most nem jó ötlet lemenni...
- Köszönjük, nem vagyunk éhesek.
Ezután végre megtört a jég, és csak beszéltek, beszéltek, beszéltek... Mindenről, hogy mit, miért, hogyan, mikor és hol csináltak, az utolsó találkozás óta.
Az idő nagyon gyorsan haladt, szinte észre sem vették, és a délután estébe csapott át.
Sango és Midoriko elköszöntek, majd távoztak. Vanny visszasétált a házba, majd a seprűtartóba belépve gyorsan megúszta a találkozást Joseph-fel. Miután kitisztult a levegő, visszavánszorgott a szobájába, és levetette magát az ágyába.
Félálomban még hallotta, hogy Rena valami olyasmit mond, hogy a hapsijával elmennek valahova, majd elnyomta az álom.
Éjféltájt ébredt fel, arra, hogy csengetnek. A sötétben letámolygott a lépcsőn, majd hasra esett a saját lábában. De még ettől sem tudott teljesen felébredni.
Vanny kinyitotta az ajtót; az álmosságtól homályosan látva és élve az előtte tornyosuló alak meglehetősen furcsa kinézetének felfogása több másodperbe tellett, de a reakció annál gyorsabban történt.
- Áááá!!!! - sikított fel, és gyorsan becsapta az ajtót. A biztonság kedvéért rátámaszkodott, és gondolataiban már kérdések óceánjára kereste a választ.
"Ki a fene ez? Úgy néz ki, mint egy... mint egy..."
Ismét becsöngettek.
Vanny vett egy nagy lélegzetet, és résnyire kinyitotta az ajtót. Ott még mindig az a süveges hapek állt.
- Öhm - kezdte rekedten Vanny. - Ki maga? Sajnos anya most nincs itt, de átadhatom neki az üzenetét, amennyiben igényt tart még a társaságára...
- Arról nem volt szó, hogy magáznom kell - morgott az alak, majd hangosabban folytatta. - Jensei Mayonaka vagyok, és az édesapja, Sowa-sama küldött. Az, hogy az édesanyja nincs itthon, nem jelent különösebb gondot.
- Hogy? Maga hozzám jött? Én azt hittem... hogy anyám megint kifogott egy újabb balekot...
- Hm? - a Jensei nevezetű furcsa szerzet lemondott arról az unaloműzési tevékenységéről, hogy a szőnyeget fixirozza tekintetével. - Elnézést, nem értettem pontosan...
- Oh, lényegtelen... Fáradjon beljebb!
Vanny kinyitotta az ajtót, hogy az alak bejöhessen, azonban hirtelen gondolt egyet, és rávágta az ajtót.(*bamm, puff*)
"Ez egy idegen! Mi van, ha terrororista? Vagy bankrabló? Vagy egy őrültekházábólmenekülésdi-t játszó idegbeteg? Miért engedném be?"
Immár harmadszorra csöngettek.(most kicsit hosszabban)
- Igen? - Vanny kinyitotta résnyire az ajtót. - Miben segíthetek?
- Kisasszony! Kérem, engedjen már be! Az apja kicsinál, ha nem teljesítem, amire kért! - fogta könyörgőre a dolgot a sötét alak. - De előtte mondja meg, maga Vanessa Sowa? Mert ha nem, nem szenvednék tovább... - hangnemváltás.
- Öh...igen-igen...azt hiszem...
S azzal Vanny beengedte a meglehetősen sok lila-kék-piros folttal ellátott köpenyes, süveges furcsa alakot...