Jensei kihasználta a pillanatnyi oda-nem-figyelést, és megragadta köpenyet.
- Héjjj!
Így a becses ruhadarab egy kis időre megint nála volt. Na de nem sokáig, mert Vanny elindította offenzíváját (ami elvileg valami olyasmi, hogy mindent beleadott, és az összes erejét felhasználva megtámadta^^'), minek hatására a köntös megint a lány kezébe került.
Jensei felsóhajtott, és mintha csak beismerte volna vereségét, elengedte a ruhát.
- Mindig ilyen, ha erről van szó... - magyarázta Vanny a még mindig csak szótlanul álldogáló Avenzisnek, s felmutatta a köpenyt, amely ázottan- rádaásul sárosan csöpögött...
Szegény Avy nem nagyon tudta mit válaszoljon erre.
- Ööö... ismered azt a mosodát? - kérdezte Vanny, gondolván, hogy legalább valami értelemset is mondjon.
- Hát... igen.
- Nagyszerű! Akkor segíthetnél nekem! Vigyázz hogy ez...
- Jensei... . kotyogott közbe morcosan az emlytett.
- ... NE tudja megszerezni a köpenyét. Mindenképpen ki kell mosni! - fejezte be hangját kissé felemelve Vanny.
Avy félénken bólintott, majd végig Jensei és a lány furcsa párosa között állva figyelte a testőrt, míg a lány átcsörtetett az utcán.
- Hé! Nem tudtok vigyázni?! Ezek a mai fiatalok!! - ordított rájuk egy nem túl jókedvű autós, miután majdnem sikerült elgázolnia a fent említett három személyt.
- Gomen, gomen... - motyogta Vanny, majd az út tulsó felén diadalittasan bevágta az XXL-es kosárba a lucskos köpenyt. - Nah! MOST próbálja meg!
A tulajdonosnő próbálta... próbálta... próbálta... és megint csak próbálta... Végül arra a megállapodásra jutott, hogy a mosógép valahol nem jól érentkezik, és azért nem indul el. Fogta tehát a köpenyt, és átragta egy másik gépbe, ami... Ami szintén "nem jól érintkezik". Végül dühüsen rávágta az asztalra a piszkos köntöst, és elmondott egypár szaloképtelen kifejezést "azokra a rohadt szerelőkre", majd hajladozva és köpködve bocsánatot kért, amiért nem tudta kimosni a ruhát.
- Áh... - legyintett kissé dühösen Rena.
- De azért még visszajönnek, ugye? - kérdezte reménykedve a tulajdonosnő.
- Azt lesheti!! - vágta rá Jensei, minek következtében elsznvedett egy bokánrúgást "védence" részéről.
- Akkor most visszakaphatom? - Jensei hangja a lehető legkedvesebben és "legbársonyosabban" csengett, de Renának nem volt elég ennyi.
- Dehogy! Biztos van még másik mosoda is a városban! Van, ugye... öö... Avy? - kédezte Vanny anyja, aki nem volt teljesen biztos abban, hogy így hívják e a lányt.
- Igen, még van három... - válaszolt Avy, aki egész eddig csendben volt.
Jenseit villámcsapásként érte a hír. Még három...?
Fél órával később...
- Hát ez nem lehet igaz... - füstölgött az amúgy nyugott Rena.
Csak Jensei örült. Mindenhol ugyanaz történt: a mosógépek valamiért "mind meghibásodtak"...
- Akkor MOST visszakaphatom...?
- Dehogy!  - vágta rá ismét Rena. - A kézi mosás még szóba jöhet...

Eközben Mido, Sango, Hiei és Yusuke az új házukban barangoltak.
- Húú... Csak körbenézek, és elfáradok! Hét nappalival! - mosolygott Mido.
- Bezzeg a legnagyobb szobák...
- Nem kérdeztünk. Mi értünk előbb oda. - védekezett Sango.
A két legnagyobb szoba ugyanis Mido és Sango tulajdonát képezték.
Csörömpölés.
Mido felsóhajtott.
- Idióta!
- Gomen...
- Houseki, nem vagy képes anélkül bejönni a házba, hogy le ne lökd a vázát az ajtó mögül?! - kiáltott Mido a betoppanó testőrére, akit kajáért küldtek le a közeli boltba. - Mindegy... Most a KAJA a lényeg... Mit hoztál?
- Háát... ezt-meg azt... amit találtam... - suttogta Houseki. Mintha tudta volna, mi jön...
- ÁÁ!! ÉN TÉNYLEG... megöllek... megöllek...
- Segítséééééég!!
Tehát teljes csörömpöléssel zajlott az élet az újonnan birtokba vett Urameshi-Jaganshi házban. Mido éppen nagyban püfölte Housekit, amiért az kutya- és macskaját hozott rendes ennivaló helyett, mikor Sango felajánlotta, hogy elmegy ő a boltba.
- Rendben... - vetette oda neki unokahúga, meg sem állva az agyonverem-ezt-az-ostoba-Housekit játékban. Shou nagyban csaholt gazdájának, mintha csak bíztatná.
- Midoooo!! Légysziiii... neeeee... - suttogta lemondóan Houseki.
- Mido!
- Mido!
- Mi van már? - kérdezte dühösen az említett.
- Szerintem nem kellene szétvered...- vetette fel tétován Yusuke.
- Igazad van - vágta rá Mido. - Mert ha most megteszem, nem lesz, aki a fürdőkádban aludjon.
- De... itt van elég ágy! Nekem még a kanapé is jó...! - mondta elfúló hangon Houseki.
Mido gonoszan elvigyorodott. ^^
Fél órával később Sango végre-valahára megérkezett az életető kajával, aminek a fele elfoglalat méltó helyét a hűtőben (Houseki nagy bölcsen megállapította, hogy még az ennivalónak is jobb helye van, mint neki; mire Mido rögtön lekiabálta a fejét, hogy hogya őt is meg lehetne enni, akkor neki is ilyen jó sorsa lenne), és Sango elkezdett főzni. Miután elkészült, mindenki elégedetten esett neki a fincsi-fincsi ételeknek - kivéve Housekit. Mert ő, nos hát, ki lett zárva, nehogy megint valami bajt okozzon a se ebéd se vacsora étkezésben.
Miután mident befaltak, Mido nagylelkűen kivitt "testőrének" (akit még minden hasznavehetelennek tartott) egy tálat a spagettiből. Houseki hálásan lihegett, mire a lány arra gondolt, hogy az éhség biztos az agyára ment. Minek kell lihegni?!