Avy kinyitotta az ajtót, s meglátta Vanny-t és Jensei-t.

-Szia Avy zavarhatunk?- kérdezte Vanny, majd válaszra sem várva bement, és Jensei is befurakodott a csukódó ajtón.

- Szóval- kezdte Vanny.- Először is bocs, hogy csak így beállítunk, de szeretnék kérdezni valamit.

- És mi lenne az?

- Hogy nem jönnél-e el velünk nyaralni?

- Hát nem is tudom…

-A bátyáid is jöhetnek, ha azon múlik- mondta gyorsan Vanny.

- Hát majd még meggondolom- szólt Avy, majd kitessékelte vendégeit és folytatta a pakolást.

Nagyon szeretett volna elmenni, de a testvéreinek úgysem tetszene.

Eközben az Urameshi-Jaganshi házban:

- Senki, itt is van egy porszem!

- Senki, itt még koszos az ablak!

- Senki, itt is van még szennyes!

- Senki, itt is van még egy folt!

Szegény Senki pedig csak rohangált, takarított és takarított. Elege volt abból, hogy folyton parancsolgatnak neki, hogy nem csinálhat azt, amit akar, és stb. Megfogadta magában, hogy  mikor alkalom nyílik rá visszakapják még ezt Sangoék.

- Olyan jól áll neked a rózsaszín- jegyezte meg Sango már vagy századszorra, ahogy elsétált testőre mellet.

- Nagyon vicces- mérgelődött Senki. - Mi lenne, ha te lennél ebben a cuccban?

- Hát semmi, ugyan is én veled ellentétben soha nem vennék fel rózsaszín ruhát!

- Én se vennék föl! Te erőltetted rám.

- Én aztán nem! Miért nem mondtad, hogy nem akarod felvenni, akkor nem erőszakoskodom, hogy vedd fel.

- Jó, akkor most mondom: Nekem egyáltalán nincs semmi kedvem ebben a göncben lenni.

- Sajnálom, de már elkéstél, már rajtad van. És ha megbocsátasz, én most megyek. Még van egy kis dolgom - mondta Sango, majd nevetve távozott, dühöngő testőre mellől. Kinyitotta a bejárati ajtót, de a nevetéstől kicsit talán nagyon, mivel egy újabb Ikebana féle váza landolt a padlón, apró darabokra törve.

-Jaj! Hoppá!- kiáltott fel- Légyszi ezt is takarítsd fel.

Sango egy óra múlva tért vissza, kezében egy rózsaszín borítékkal és ugyan olyan színű dobozzal. Gyorsan felszaladt szobájába, s jól elrejtette a párnája alatt.

- Senki!- kiáltotta miközben leszaladt a lépcsőn- Elég a takarításból!  Gyere kajálni.

Hát igen! Ebédidő volt.

Elképzelni nem lehet, hogy ezután a mondat után, Senki milyen boldog volt! Leszaggatta magáról öltözékét (csak a rózsaszín! Alatta ott volt a másik), majd énekelve ment a konyhába.

- Mi a kaja?- kérdezte.

- Rántott hús rizzsel. –válaszolta Mido.

Gyorsan megkajáltak, majd Sango felajánlotta, hogy egy kicsit beszélgessenek még. Gyorsan felrohant a titokzatos borítékért és dobozért, majd visszament.

- Senki- mondta majd megköszörülte torkát, hogy mindenki figyeljen rá. - Amiért ilyen jól dolgoztál, nem maradhat el a jutalom se.

E szavak hallatára Senki felkapta fejét és csillogó szemekkel bámult a lányra.

A z odaadta neki a borítékot és a dobozt.

- Most kell kibontanod!- kiáltotta Mido.

-A levéllel kezd!- parancsolta Sango.

- És olvasd fel!- tette hozzá Yusuke.

Senki kibontotta a levelet, és olvasni kezdte:

- Tisztelt Senki Semmi! Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert városunk balettiskolájába… hogy hova?

- Olvasd tovább!

- Ezennel értesítjük, hogy első órája ma 15 órakor kezdődik. A megjelenés kötelező! Elfogadható öltözék: fehér harisnya… micsoda?... balettszoknya… mi van?... és balettcipő. Na ne!

- De-de!- mondta Sango ördögi kacaj kíséretében. - És ezt mind megtalálod a dobozban.