Senki szörnyülködve szemügyre vette a doboz tartalmát. Abban tényleg benne voltak a nevezetes ruhadarabok, hiánytalanul... Sőt! Duplán!
- Én azt hiszem, kimegyek levegőzni! - azzal a dobozt elengedte - ami a padlón nagy ívben landolt, és szanaszét szóródott a tartalma - , majd morcosan kiment az ebédlőből.
- Hmm... talán megfeküdte a gyomrát a rizs - mélázott Sango.
- Vagy a hús... - sóhajtott Mido, majd felállt és leszedte a terítéket az asztalról. - Hm, már nincs kedvem sikálni ezeket az edényeket.
- Elmosogassak? - kapott az alkalmon Houseki. - Szívesen megcsinálom, te is tudod!
- Igen, azt tudom... Mindegy, mosogass! - varázsolt végre mosolyt testőre arcára. - Sango, eljössz velem új étkészletet venni?
- Persze! - Sango felállt, és Mido társaságában elhagyták a villát.
- Hol vehetünk valami használhatót?
- Én műanyagra gondoltam... az pedi lesz egy sima főuti 100-as boltan is...
- Rendben.
Miközben a két lány bevásárolta a kis bolt egész tál-tartalmát, Vanny és Jensei hazaérkeztek.
- Meleg van! - fakadt ki Vanny, és eltakarta homlokát a tűző nap elől. - Fáj a fejem!
- Aspirint? - ajánlotta fel Jensei.
- Hagyj már! Megoldon én!
- Akkor hozok vizet.
- Inkább tarts tőlem 10 méteres távolságot! Amióta ideköltöztünk, mindent megcsinálsz nekem, ami nagyon zavaró! Hagyj már létezni! - legyezte magát a lány.
- Hozok vizet.
Vanny sóhajtott egyet, és benyitott a házba - ahol még forróbb volt a levegő, ugyanis a helység teli volt ablakokkal, így az ember üvegházban érezhette magát.
- Megdöglöm! - azzal benyitott egy hűvösebb szobába, és leült a kanapéra. Itt végre teljes sötétség uralkodott. De csak pár másodpercig, mert amint Jensei megjelent az ajtóban beszűrődött a fény is.
- Itt a víz, tessék - és odanyújtotta védencének a poharat.
- Oké, de csak azért fogadom el, emrt a halálomon vagyok... -motyogta a lány, és az egészet egyhuzamra megitta. - Vajon mikor jön már haza anya? Azt mondta telefonon, hogy sikerült kimosnia a köpenyedet! Szóval ne számíts semmi jóra...!
- Tisztában vagyok vele... - Jensei morcosan nekidőlt a falnak. - Ezüst-csillámportól fog virulni... - dünnyögött szinte hangtalanul. 
- Nézd a dolok pozitív oldalát! - folytatta Vanny. - A süvegedet nem vette el... Megjöttek! - hirtelen felugrott, minden fáradtságát elfelejtve kirohant Rena elé. Jensei viszont ott maradt. Fejét elárasztották az egyre szörnyebb gondolatok, hogy hogyan nézhet ki szegény köpenye, amit úgy szeretett... és amit még gyászolni sem tud, mert az volt az egyedüli fekete ruhája...olyan kegyetlenség! 
Vanny ismét berontott a szobába - immár a köpennyel a kezében.
- Jensei! Jó hír! - kacsintott a lány.
- Még él? - a testőr könnyeit törölve odarohant védencéhez, kikapta kezéből a ruhadarabot és ölelgetni kezdte.
- Hát, élni még él, viszont te nem fogsz! Valkami súlyos allergiát okozó mosóporral mosatta ki egy kézi-mosodában - és sajnos ezt a mosóport csak mára tiltották be, tegnap még mindenki bátran használhatta...
*Jensei hátrazúgott.*
- Ez lenne a jó hír? - nyöszörögte keservesen.
- Nem! Hanem az, hogy anya megmondta, hova megyünk nyaralni!
- Hova?
- A Balatonra!
- Ühüm... Az mi?
- Nah, idefigyelj Jensei! Ha hülye vagy, nem társalgok veled! És most megyek elújságolni a hírt Sangoéknak!... Jah, és anya vett mindenkinek fürdőruhát, a tied a szobádban van, próbáld fel!
Azzal a lány kiment a házból, előtte azért még kivette a kocsi csomagtartójából a többiek ruháját.
Jensei az őt ért hirtelen sokktól megkövülten állt még pár másodpercig, utána észbekapott, hogy neki Vanny mellett a helye, és gyorsan utánarohant. Ezért hálából a lány odaadta neki az összes dobozt, hogy vigye...
Mikor odaértek, a lány becsöngetett. Yusuke nyitott ajtót.
- Szia! - köszönt a fiú.
- Szia! Megvan hova megyünk kirándulni! - Vanny vidoran becsaftatott a tágas előtérbe, nyomában a dobozoktól görnyedő Jensei-jel.
- Segítek - Yusuke felajánlotta segítségét a testőrnek, aki hálásan megközönte azt.
- Midoék hol vannak? - kérdezte Vanny.
- Az ebédlőben pakolják az új tányérokat.
Így hát bementek az étkezőbe - a két fiú megszabadult a súlytól.
- Sziasztok!
- Szia! Hát te?
- Megvan, hova megyünk kirándulni!...Öhm... Hol van Senki és Houseki?
- Kapálják a virágoskertet...
- Mindegy. Anya vett mindenkinek fürdőruhát, ami biztos jó rátok, mert ehhez van érzéke. A Balatonra megyünk kirándulni, mert az van legközelebb, és anya nem akar nagy bagázst vinni magával túl messzire... Meg kell hozzá útlevél, meg hiatalos papírok, és pl.: Jensei-nek csak egy papírja van: arról, hogy hallott.
- De jó! Mikor indulunk? - csapta össze kezeit Mido, minek következtében egy újabb sajnálkozó pillantást kapott Sangotól, mert a kezében volt a porcelán étkészlet utolsó darabja. 
- Azt mondta, holnap reggel, nyolcra itt lesz kocsival. Szóval kilencre mindenképpen pakoljatok össze!
- Rendben! - Sango gyorsan összesöpörte a cserepeket, és felrakott a szekrénybe még pár e szempontból praktikusnak bizonyuló műanyag-tálat.
- De mi lesz Senki ballett-órájaival? - kérdezte Yusuke.
- Mi van? Ballett? - Vanny elnevette magát.
- Majd elküldjük busszal - vonta meg a vállát Hiei, aki épp most toppant be a helyiségbe. - Nem lehet rendes ruhában rüfödni? Nekem semmi kedvem fürdőruhában császkálni...
- Elég furán festenél bundás kabátban, debiztos...
- Neked mióta rendes ruha a bundás kabát?
- Szóval a Balaton az valamilyen víz? Amiben lehet fürödni? - töprengett hangosan Jensei.
- A balaton egy tó, nagyon ügyes vagy - gúnyolódott Vanny. - Magyarország leghíresebb tava.