Lassan alkonyodni kezdett, ezért úgy döntöttek, hogy egy nagy adag vacsora után nyugovóra térnek a szálláson.
Másnap reggel néhány későkelő még a szobájukban maradt.
- Jensei, vedd már le azt a hülye köpenyt! Folyton ebben a fekete hacukában lógsz, egyszer igazán lazíthatnál már! - szólt testőrének csípőre tett kézzel Vanny.
- Dehogy veszem le! Lehet, hogy a Balaton vize halálos kórokozókat rejt! Nem akarom, hogy Rena eszébe jusson, hogy megint mocskos a köpenyem, vagy allergiát keltő gombák vannak rajta, vagy...
- Majd én gondoskodom róla! Esküszöm neked, hogy nem engedem meg anyának, hogy egy ujjal is hozzáérjen. Rendben?
Jensei-en látszott, hogy nagyon nehezére esik megválni egyetlen értékesnek tartott ruhadarabjától - még egy keveset töprengett, aztán végül úgy döntött, hogy most az egyszer önként enged Vannynak, és védence kezébe nyomta a köpenyt. A lány boldogan görnyedezve betuszikolta{mindenki hagyjon békén:p} a szoba egyik üres szekrényébe, amit a luxusnak betudható extra szolgáltatás miatt kulccsal is be lehetett zárni.
Miután a lány kellőképpen nagy biztonságba helyezte Jensei kincsét, és a fiút elküldte, hogy öltözzön át - még mindig abban az idétlen fekete ruhában volt, lándzsával a kezében - , elindultak le a tópartra, találkozni a többiekkel, akik már régóta ott nyüzsögtek - na jó, Houseki haldoklott, de ez most lényegtelen, vagy mégsem? Ne reménykedjetek!
- Sziasztok! - köszönt Vanny mindenkinek.
- Hello!
- Nézzétek! - dicsekedett boldogan Vanny. Jensei nem fekete! Eddig mindene az volt, de én egyszer életemben olyat alkottam, amit nem lehet megkérdőjelezni, csak elismerni! Ennek a fiúnak mindene fekete volt! Még a haja is, és a szeme... - Vanny elkezdte vizsgálni Jensei arcát, aki ezt nem díjazta különösebben. - Te! Neked sárga a szemed!
- Tudom.
A lány még nézte egy pillanatig, reménykedve benne, hogy megcáfolja előbbi állítását, de Jensei kónokul becsukta szemeit.
- Nem jössz úszni? - kiabált ki a vízből Sango. A többiek már mind benne voltak a tóban, csakhogy ne kelljen hallani az öröklött hülyeségeket.
- De, persze! Gyerünk!
Azzal a lány beugrott a vízbe. Jensei viszont úgy döntött, hogy nem veti alá idegeit a gyötrelmeknek, ha nem muszáj, így leült a parta Shou-t simogatni.
- Mindjárt dél. Senki már elment a balettórájára? - fordult Mido Sangohoz, miután Houseki visszavágójától sikerült levegőhöz jutnia.
- Persze! - csacsogta a fekete hajú lány. - és úgy hiszem, nagyon élvezi.
Elkezdett kuncogni, aztán elmerült a víz alatt.
Miután mindenki jóllakott a Balatoni vízzel - mások jóakaratából -, a kics csapat kikászálódott a tóból, és a Runa&Rena páros vezetésével megrohamoztak egy közeli restaurantot, ahol degeszre tömhették magukat.
- Elfáradtam! - ásított Yusuke, akinek sajnos mindig sikerült túl közel kerülni az elvetemült gyerektrióhoz - Runa gyerekeihez -. Köztudott, hogy egyedül Mido bátyjával voltak képesek szót érteni, de csak ha a fiú velük foglalkozott - ez pedig kimerítő, hadd ne ragozzam...
- Rám is rámférne egy kis pihenés - helyeselt Rena, aki már két lila karikát is begyűjtött a szeme alá a napi alváshiány alkalmából. Az új főnöke teljes mértékben elvárta tőle, hogy dolgozzon, így nem tudott mit tenni.
- Menjünk aludni! - könyörgött Sophie hol Runának, hol Yusukének. - Úgy is már három óra van! Légyszi!
- Igen, légysz... - kezdte Carol is, de Mido hangosakat ütött a villájával az asztalra, ezért elhalgatott.
- Houseki! - morogta, és mégegyszer odabökött testőre keze helyére. - Megmondtam, ha le mered nyúlni a kajámat, amíg elmegyek WC-re, feldarabolom a kezedet, te idióta!
Shou helyeslően elkezdett csaholni, és sűrűn vicsorgott a bajok forrására.
Vanny is éppen tett-vett, Sango és Hiei társaságában. A pincéreknek megmondták, hogy nem érdemes náluk borravalóért ácsorogni, így nekik kellett méterekre arrébb szállítani a tálakat, magyarán a többieket kiszolgálni.
Egy hangos csörömpölés következményeként Vanny átmenetileg megfosztotta Jensei-t fekete hajától, ugyanis nagy ügyetlenségében elejtette a feje felett az almamártásos tálat.
- Bocsi! - a lány hepegve nyúlt szalvétákért. Ma már nagyon kihúzhatta a gyufát, ez jó alkalom arra, hogy bemutassam, e testőr milyen nyugodt. - Tudod, milyen ügyetlen vagyok...
- Igen. - álaszolta egykedvűen Jensei. - Minden nap emlékeztetsz rá. Semmi másért sem köphetted tegnap reggel a szemembe a forró kávét. Összekeverted Runa bögréjével a tiedet. És csak egy fehér macskát bámultál, mikor véletlenül  ráléptél a köpenyemre és én hátravágódtam. Egész este azt tisztogattam a bokor tüskéitől, és te segíteni akartál nekem, de sajnos elejtetted az egyik tőrömet, és az belefúródott a lábamba. Később hoztál nekem gézt és kenőcsöt - ami csípőspaprika-krém volt. Amondó vagyok, ezt hívják abszolút bénaságnak, amit örökölni lehet.
 - Milyen tehetséges megfigyelő vagy! - suttogta a lány elismerően.
Jensei elvörösödött és zavartan beletett még két kockacukrot kakaójába.
- Fiatal vagyok, nem tehetek róla... - sóhajtott letörten Rena.