A tanár felállt. Most már minden új diák biztos lehetett benne, hogy ez a szörnyeteg egy iszonyatosan szigorú, mogorva nő - már csak az ábrázatából is fakadóan. A hatalmas okulláréja mögött háromszorosra felnagyított, még mindig pöttömnek ható szemében egyetlen fény sem csillogott; szája széles volt, körülötte orbitálisan mély ráncok - melyek bizonyára az üvöltözések és szigorú tekintetek sokasságának eredménye - rövid, sötét hajjal kerítve. A szemöldökéről még nem is szóltam! Az összenőtt sörény a szeme fölött V alakban sorolta a kegyetlenséget!
"Ez lenne az új osztályfőnökünk" - nyelt borzongva újból és újból egy nagyot a három lány.
- Nos! - hangja keserűen csengett - azaz csengett volna, de ez inkább már dörmögésnek volt betudható. - Mint már az igazgató úr is mondta, a mi osztályunk három új diákkal bővült! - nézett a három lányra tömeggyilkos pillantással. -  Ha megtisztelnének minket azzal, hogy előrevonszolják magukat, értékelném!
Mido, Sango és Vanny megszeppenten felálltak és kibotorkáltak a tanár elé - azért az egy méteres táv megtartva!
- Nem tanították meg nektek, mi az illedelem?! Hova jártatok iskolába, a ganyédombra parasztmódra? Szedjétek össze magatokat, de tűstént, mert meg fogtok bukni! - folytatta szüntelenül ostromolva a lányok lelki világát. Mikor Midoék vigyázba álltak, odavetette nekik. - Nah, bemutatkozni! Kezd te!
- Öhm... Midoriko Urameshi vagy...
- Mi ez az "öhm"-özés? - vágott közbe a tanár. - Még beszélni sem tudsz?!
- Az én nevem Midoriko Urameshi, tanár nő! - darálta üvöltve Mido, akárcsak a katonák. Mikor a megtestesült kegyetlenségnek leesett, hogy nem tud mibe belekötni, San felé forudlt.
- Az én nevem Sango Jaganshi! - a lány átvette Mido taktikáját, hátha még a szipirtyó az orrára köti azt a kellemetlenséget, hogy mások hibájából is képtelen tanulni.
- Nah, és te ki vagy? - mordult rá Vannyra, aki eddig elmélázott az egyik villany villogásán, ezért összerezzent. Kérdően nézett két barátnőjére akik szigorú tekintettel a tanárnő felé biccentettek.
- Vanessa Sowa vagyok, de már az igazgató úr mondta...
Mido és Sango egy emberként nyögött egyet, és kerek szemmel meredtek a lányra.
- Pofátlan kölyök! Hogy merészelsz így feleselni?! Ezért büntetőmunka lesz a jussod!!
- Büntetőmunka? - motyogta letörten Vanny, miután kislattyogtak a teremből - ugyanis nem kívánom részletezni az óra tartalmát - túl megviselő és terrorteljes volt.
- És farmernadrág helyett egyenruha - nyögte Mido.
- "Direkt én javassolttam, hoggy a diákokk tiszteletttudóan nézzenekk ki végre!" - ismételte gunyorosan Sango. Természetesen szűk körben: csakis kizárólag a WC-ben, amely új törzshelyként szerepel a nagykönyvben:). Nah, nem ilyen vidám a helyzet:(.
- "A padok is azért egyszemélyessekk, hoggy a diákokk ne tudjanakk beszélgettni az órákonn" - folytatta San. - Mintha valaki is megmerne szólalni... - sóhajtotta elkeseredetten végül.
- Hogy bírtátok eddig elviselni ezt a nylít terrort? - tette fel a kérdést megváltást várva Avynek Vanny.
Ugye, a többi tanár nem ilyen? - könyörgött Mido.
- Hát, először is úgy tudtuk elviselni, hogy eddig csak alig volt vele óránk. Két héten összesen 3-szor találkozunk vele. A dupla informatikán és az ofiórán. Ez a három óra sajnos egy héten van. De legalább a másik hét mindig sima!
Másodszorra: ő a legszigorúbb tanár, a következő legszigorúbb a 11B-jé, de az még a nyomába sem ér ennek a hárpiának...
Hatalmas sóhaj...aztán...
- A 11B-jé?! - fakadt ki Mido. Oda jár Yusuke is!
- Nyugi, mondom hogy szinte nyomába sem ér ennek a szipirtyónak!
- Bővebben? - aggodalmaskodott a lány.
- Csak annyira, hogy nem enged a megható szemeknek, hogy minden órán feleltet, hogy visszataszító a külseje, és hamar ad rossz jegyet ha rosszl viselkedsz... történelem tanár, gondolom agyára ment a civilizáció - vonta meg a vállát Avy.
Vanny eközben összevont szemöldükkel töprengett.
- Csak egyetlen tantárgyat tanít? - kérdezte.
- Nem, de tavaly nekünk még nem volt biológiánk. A természetismeretet pedig egy fiatal tanár tanította, így...
- Komolyan... - sóhajtott keservesen Vanny. - 7.-ben már van biológia...
Mindhárman letörten a falnak dőlve lecsúsztak ülőhelyzetbe.
Avy elkezdett katatni a táskájábal, majd előhúzott három fehér pálcikán lévő piros valamit, és gyorsan a lányok szájába nyomta.
- Gondoltam, hogy le lesztek tőrve! Erre a legjobb megoldás a nyalóka! - kacsintott.
- Sajnyos nyem szehetehm ah ephrehjt... - motyogta Vanny.
- Van nálam citromos! - ajánlotta fel Nelia, akivel még sajnos nem sikerült összeismerkedniük e a tragédia előtt és után.
- Köhjszöhnyöm...

Miután megnyudogtak a kedélyek Avy és Nelia támogatásának köszönhetően, a csapat a becsöngetés után felkeveredett a 4. emeletre, ahol is éppen matek órájuk lenne. Az osztályfőnök egy órába is be tudta sűríteni az egész évnyitói pereputtyot. Adott órarendet is, és mivel az osztály jó szokása 6 éve már az, hogy a következő órára ülnek be, ezért ide vezetett az ő útjuk is.
A matek tanárnak nem volt osztálya, ezért ez az üres terem kiválóan alkalmas volt egy immár 24 fős osztály számára.
- Mért van mindenki ilyen csöndben? - tette fel a hármukban rejtőző kérdést Sango.
- Nincs itt az osztályfőnök, de ha hangoskodnánk, pár máodperc alatt meg tudna jelenni...
- Ahm...
- Amúgy mi a neve? - kérdezte Vanny. - Nekem nem mondta meg...
- Azt leshetitek, hogy nektek egyszer is bemutatkozzon! Már régen adott büntetőmunkát, de nektek mindannyian valamivel ki sikerült húznotok a gyuát, ezért valami borzasztót kitalál majd, amikor a büntetőmunkán vagytok. Engem egyszer, másodikas koromban arra késztetett, hogy fogkefével töröljem le az összes terem faláról a lábnyomokat. Itt pedig 7 emelet van! Szóval ne is várjatok semmi jót...
- Van még nyalókád?

Másnap reggel a három lány rettegve húzta fel új kosztűmjét, amit az iskolában kötelező hordani újdonsült osztályfőnöküknek köszönhetően. Ma fogják megtudni, hogy milyen büntetést szabott ki nekik - és ahogy Avy szavaiból megállapíthatták, nem számíthatnak semmi jóra sem. 
Úgy beszélték meg egymással, hogy Rena elvisz mindenkit a suliba kocsival, akit csak bír, hisz senki sem egy arasznyira lakott tőle. Így Vanny - mikor végre már összecühölődött - kitaszigálta Jensei-t az autóból, mondván, hogy a többiek nem fognak beférni, és anyjával elindultak a villa felé. Az Urameshi és Jaganshi család - mint később kiderült - pontosan 27 perce és 14 másodperce dekkoltak kint a kapu előtt, őket várva. Sango, Mido és Yusuke elbúcsozott Hieitől és Shoutól - Housekitől és Senkitől nem - , majd beületek a hátsó ülésre, és az autó végre elindulhatott az iskola felé. Avy és Neli gyalog mentek, mert egy utcában laknak és már nagyon régóta együtt járnak suliba.
Mikor végre odaértek a hatalmas épülethez, Rena közölte, hogy elmegy kitűzködni a hírdetéseket - miszerint "Házvezetőnőt keresek!" -, utána pedig rohan dolgozni és túlórázni. Yusuke és a lányok szomorúan betotyogtak első órájukra.
- Szerintetek milyen lehet a fizika? - kérdezte Mido.
- Unalmas és bonyolult... - sopánkodott Sango.
- Tereljük szép dolgok felé a gondolatainkat. Kaja! Mit hoztatok?
Ilyen szép békességben végigülték első fizikaórájukat, ami nagyjából csak egy bemutatkozás volt, és maga a fizika bemutatása. Egyenlőre még nem kellett semmit sem tanulniuk.
A szünetekben Nelia-t is egyre jobban meg tudta ismerni a három lány. Kiderült, hogy a kedvenc színe a zöld, imádja a rockot, van egy bátjya, egy húga - akit, mint később kiderült,  egyenesen utál, ugyanis mindig megtalálja szünetben és cseszteti - , és egy öccse.
A WC most már nyílvánosan is ki lett kiálltva törzshelynek. Rengeteg időt töltöttek ott nosztalgiázva a büntetésüket találgatva.
Miután mind az öt órájuk lepergett, a három lány fájdalmasan vált el Avytől és Nelitől, hisz pont ebéd előtt kellett megkeresniük osztályfőnöküket, akitől megkaphatják végrendeletírásra késztető büntetésüket.