Alig látttak valamit, de még tapogatózni sem mertek, hiszen a fal is veszélyes lehetett.
Hiei egyre gyakrabban nyögött fel, hogy itt semmi haszna a Jaganjanak - és ez nem csak őt bosszantotta, hanem Sangot is, aki egyre kétségbeesettebben meresztette szemeit. 
- Átkozott sötétség! - vicsorgott bátyja.
- Talán ha futnánk...? - inditványozta remegve a lány.
- Nem, szó sem lehet róla! Ez a csapda minden bizonnyal az erősebb démonok ellen lett felemelve. Nem rohanhatunk fejjel a falnak! Már így is meg vagyunk mindentől fosztva, kivéve a hallásunktól.
- És a tapintásunktól.
- Fogd meg a ruhád!
Sango megtapintotta az a valamit, amit ruhája csücskének vélt. Semmit sem érzett...
- Most mit fogunk csinálni?
- Amit eddig! Megyünk. Bár én valami fúrfangra gyanakodom... Nem akárki álíthatta fel ezt a csapdát...
- Akárki? - Sangoban megakadt a lélegzet. - Senki egyszer mesélt az egyik báty.... hát ez meg mi?
Egyszerrre a sötétség szerteszét foszlott, s ők a barlang egy tágas részében találták magukat.
Körül sem kellett nézniük, a szemük már az elején megakadt két távoli ponton - az egyik biztos az apjuk pontja.
- Apa! - kiálltott Sango, és minden óvatosságot hátrahagyva rohanni kezdett a két folthoz. Hallotta még Hiei kiálltásait, de nem érdekelte, csak futott-futott, pedig már nem is akart futni, de csak futott-futott...
Egy pillanatnyi vakító fény azonban megállásra késztette. A barlangban csak egy fáklya volt; lomhán beölelte világával a helyet, de most ezer felé szórta fényét egy tőr pengéjéről visszapattanva - egy tőr pengéjéről, amely édesapja szívébe fúródott.
Sango hátrahőkölt. Tágra nyílt szemeiben már nem érezte a mindent elborító homályos könnyeit. Leroskadt a test elé és hangos zokogásban tört ki.
- Aárki? - szólalt meg egy éles hang a lány háta mögött. Hiei volt az.
- Személyesen - az alak feltápászkodott. Hegyes fülei aránytalanúl meredtek az égbe, s hiába takarta el a felét bozontos barna haja, még úgy is furcsán nagynak tűnt. - Tulajdonképpen nem hittem volna, hogy fel tudjátok törni a Sötét Technikámat. Igazán dícséretreméltó cselekvés volt a kisasszony részéről!
Sango vissza akart üvölteni valami nagyon rondát, de semmit sem tudott kinyögni.
- Dögölj meg, te szemét! - ordította Senki bátyja pofájába Hiei.
- Aki mondja! - gúnyolódott Akárki, és eltávolodott a holttestől, hogy végre Hiei használni merje a (mit? nem tom hogy kell írni... Zao enzatsken kokoryuha??), aki persze nem is volt rest, és joggal levonhatjuk, hogy bizony ezt az álnok gyilkost felkészeletlenül érte a támadás.
A fekete sárkány süvöltve száguldott Akárki irányáb, aki hiába ugrott el előle, minden egyes alkalommal szakadtabb ruhávval láthatták viszont -  a vigyor még sem tőrlődött le a képéről.
- Most megvagy! - rikkantotta.
Hei körülnézett. Látta sárkányát, ahogyan Akárki néhány elcsípett darabját nyeli, látta síró húgát, apja holttestét és...
- Csak nézz magadra! Az égi hálók!
A fiú döbbenten tapsztalta, hogy csak a fejét tudja mozgatni: egész testét egy fekete háló vonta körül, amiről nem tudta, hogy miből van, vagy hogy egyáltalán van-e, vagy hogy egyáltalán fekete-e már.
- Mi a franc ez? - kérdezte ingerülten.
- Ilyen hülye vagy? Az előbb mondtam, te idió...
Akárki nem tudta folytatni mondanialóját, ugyanis egy éles penge a torkára szegeződött.
A testérpár megrökönyödötten meredt hol egymásra, hol a homályba vesző alakra.
- Én nem így gondolom. - szólalt meg nyugodt, rideg hangján az ismeretlen, majd a tőr pengéjével végigsimította áldozata nyakát, aki fuldokolva összeroskadt, és a földön vonaglott.
A homályből hirtelen kitört az alak, s egyenesen Hei felé suhant. Hatalmas fehér ruhája volt, nagy prémmel a vállán, karddal bőven felszerelkezve.
Útközben elhajította a "kölcsönvett" tőrt, s előrántott egy másikat, amivel könnyedén feloldotta a már amúgy is eltűnni készülő hálót Hei testéről. A fiú még meg sem mukkanhatott, az alak már Sangoék felé indult. Ott lekuporodott Sango mellé, aki rezzenéstelen szemmel bámulta már.
- Halott, igaz? - kérdezte az alak, de immár sokkal kedvessebben - hiányzott hangjából a ridegség.
Választ sem várva feltápászkodott, előrántotta aranyfényben fűrdő kardját - és Sango&Hiei páros üvöltését meg sem hallva - belevágta a holttestbe.