Tehát először is tisztázzuk, hogy Sango és Hiei azért lehettek egyszerre mind a két világban, mert azok a személyek, akik az Emberek világában voltak, azok csak hasonmások. (ez értelmes volt)

Sango és Hiei beléptek az ajtón és egy hatalmas teremben találták magukat. Sango már épp be akarta csukni az ajtót, mikor megjelent előtte Sesshoumaru.

- Én is veletek megyek!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon

Így hát Sango megvárta, míg az ismeretlen bemegy az ajtón és csak utána csukta be. S nagy meglepetésükre az ajtó eltűnt.

De ezzel ők most nem foglalkoztak. Ahogy beljebb mentek, az egész tér a szemük elé tárult. Egy gyönyörű vízesés szelte ketté a termet. Illetve gyönyörű lett volna, ha víz helyett nem vér folyt volna belőle… szóval akár véresésnek is mondhatnánk. A másik parton egy újabb ajtó állt.

- És hogyan fogunk átjutni oda?- kérdezte Sango, akinek időközben újra könnyek gyűltek a szemébe. Hiszen épphogy megtalálta apját, azt újra elvették tőle.

- Nyugodj meg!- mondta neki bátyja. - Majd megoldjuk.

- Átugorjuk- mondta Sesshoumaru.

- És mégis hogyan? Nem látod milyen széles?

- De nem mindenhol!- mondta az idegen, majd egy tőlük kb 10 méterre lévő helyre mutatott. - Ott! Annyira nem széles.

Így hát odamentek ahhoz a ponthoz. S tényleg itt mintha keskenyebb lett volna. Simán átjutottak a túlpartra.

Eközben a suliban ebéd közben a lányok arról beszélgettek, hogy hogyan leplezzék le tanárukat.

- Végül is a mit ma csinált, az már elég ok, de kell még bizonyíték! – mondta Vanny.

- Sziasztok lányok- jelent meg mögöttük Yusuke. – Ugye nem baj, ha csatlakozom?

- Nem- felelték azok.

Yusuke leült Mido mellé, majd miután ránézett húgára megkérdezte:

- Valami baj van? Olyan fehér vagy.

- Nem… semmi. Csak tudod, aggódok Sangoékért. Még mindig nincs róluk semmi hír.

- Hát igen. Én is kezdek aggódni. Ki képes arra, hogy elrabolja Kashint?

- Akárki- mondta Vanny.

Erre Mido és Yusuke nevetni kezdtek.

- Most mit nevettek?

- Hát tudod, Senki egyik testvérét Akárkinek hívják.

- Akárki? Ez a família egész fura.

- Hát igen. De én akkor is kezdek ideges lenni. - mondta ismét Yusuke. - Legszívesebben most azonnal odamennék.

- Én is. Csak hát nem tehetjük…- mondta Mido. – Képzeld Yusuke, ma megint volt óránk azzal a szipirtyóval és tudod mi történt?

Mido belefogott, hogy elmondja az elégetett könyv történetét.

Sango azonnal elindult az ajtó felé, de Hiei visszatartotta.

- Vigyázz, lehet, hogy csapdák vannak a közelben.

- Kit érdekelnek a hülye csapdák?- Sango kitépte karját bátyja szorításából és futni kezdett. Nem jutott sokáig, ugyanis megbotlott egy kiálló kőben és hasra esett.

Szegénynek már alig volt ereje, de muszáj volt kitartania, hiszen a világon a legjobban az apját szereti. És ha ő nem lesz neki, akkor kinek mondja el minden bánatát és baját? Ki védi meg majd Hina és Ikebana haragjától. S ott a földön fekve sírni kezdett. Ő nem akart, de még sem tudta abbahagyni. A könnyek csak úgy maguktól jöttek.