Ki sejthette, hogy mindemögött mi van? Na ki?
Jensei Mayonaka.
A Túlvilágnak igen sok ága van, és azon belül is több ezer rész található rejtett zúgjaiban. Ennek ellenére minden szervezett rendben bonyolódik le; még a minimális rendbontás sem érhető el, csak irgalmatlanul nagy erőfeszítések árán. Millió évei során csupán kétszer fordult ilyen elő ebben a világban - az egyik 2424.04.24-ére esett.
Ez a bonyodalom hatalmas háborgásokhoz vezetett, ami a négy világból 3-at világháborúba késztetett - később csatlakozott a fennmaradó dimenziók csaknem 97%-a!
Több száz éves, keserves fáradozások gyümölcseként mégis sikerült rendbe szedni a szétzüllött rendszert. Persze, ha minden ilyen könnyen menne! Az élet bonyolult, s hiába vársz megváltást a haláltól, az még bonyolultabb! A Felvilág és a Túlvilág megrendíthetetlen makcssággal üldözte egymást - csak akkor lett ideiglenes nyugalom, mikor az Alvilág csatlakozott a Túlvilághoz - Raizen és Gouiyang széttörhetetlen barátságpecsétje - s a túlerővel szemben a Felvilág nem válalt be további kockázatot. Vajon még mindig így van?
Azonban, hogy lezárhassam a kört, meg kell válaszolnom, Jensei még miért is sejthette, mi van a dolgok mögött.
A háborút megélte, ezek szerint nem szűkölködik a tapasztalatokban 222 évesen. Főleg hogy nem akárhova került halála után! Nem máshova, mint a Pokolba.
Le kell szögeznem, hogy a Pokolba nem azok kerülnek elsősorban, akik gonoszak, vagy borzalmas tetteket követtek el éltükben. Oda azok kerülnek, akik nagyon okosak, következtetőképesek, ravaszak, megfontoltak, nyugodtak - csakhogy pár szóval jellemezzem a pokolbéli lakosokat. A másik réteg az utódok névsorát teszik ki, akik azonban ritkán fordulnak elő.
Noh, ezek a komoly történelmi sorok ne folytatódjanak tovább, hiszen jelenleg nem szívlelem a múltat!
Ott tartottunk hogy Sango, miután megnyugodott s meggyőzte bátyját óvatosságáról, Hiei és Sesshoumaru társaságában átlépte a következő küszöböt is.
Eközben az ideges légkörben találgatások sokassága árasztotta el az immár majdnem üres ebédlőt.
- Nem tudok itt nyugodtan ülni, ölbetett kézzel! - sóhajtotta Mido.
- Bárcsak tudnánk tenni valamit - töprengett elkeseredetten Vanny. - , de nekem semmi hasznom, ti pedig nem mehettek le.
Avy kivette arcát tenyeréből és az ablak felé fordult, hátha valami ötlete támad a hamvas táj láttán. Azonban kis fáziskéséssel ijedten felugrott.
- Hééé, miért van ilyen sötét?!
A többiek is gyorsan az ablak felé kapták a fejüket, majd Vanny könnyed hangon kijelentette, hogy ma napfogyatkozás van, ha tetszik, ha nem, hiszen Runa mondta.
A sóhajok suhanva szétszelték a termet: lenyugodtak a kedélyek.
De csak egy pillanatig, mert ezek a bizonyos sóhajok nem haltak el egy idő után - folytó suttogásba váltott át:
- Fent a tetőtéren... fent  tetőtéren... fent a tetőn...!
A kis csapat megrökönyödött pillantásokat váltott, majd mindannyian bólintottak, azzal kifutottak az ebédlőből. A lépcsőfokokat meglepő gyorsaságban szedték, így viszonylag hamar felkerültek a legfelső szintre.
- Innen hogyan tovább? - kérdezte kétségbeesetten Neli, ugyanis fogalmuk sem volt arról, hogy miként juthatnának fel a tetőre.
- Arra! - Yusuke egy ajtó felé mutatott.
A kis csapat követte a fiút, de amire odaértek kiderült, hogy kulccsal zárt kijérattal van dolguk. Yusuke azonban nem tétovázott: elvette húga egyik hullámcsatját és másodperceken belül kikerülhettek a tágas tetőtérre.
- Itt nincs senki - suttogta Avy körülnézve.
- Ugrik! - adta ki a parancsot Mido, aki ösztönei segítségével megmentette egy robbanástól a csapatot - ugyanis egy hatalmas kráter keletkezett ott, ahol még az előbb áltak.
A másodpercek csak vánszorogtak a síri csendben. Mindenki feszülten meresztette szemét a szürkületbe: vajon hol lehet?
Ekkor hirtelen fagyasztó hideg szél süvített fel, s mindent ellepett a jeges dér.
A kis csapat vacogva vette figyelemre az elöttük tornyosuló fehér köpenyes alakot: az osztályfőnöküket.
- Rossz kislányok! - recsegte. _ Pimasz parasztok! Neveletlen, illetlen bagázs! Nem mondta anyucikátok, hogy tilos belevájkálni mások életébe?!
Furcsa volt. A csapat vacogó fogai közül kipréselődött levegő fehér ködfelhőt keltett. A démon lehelete viszont meg sem látszott a dermesztő hidegben!
- Én nem vagyok lány! - Yusuke hangja tűzként szelte át a szilárd ridegséget. - Nem voltál túl szimpi az első hetekben, meg kicsit bosszantott, hogy ilyen a húgom ofője, de most már tényleg elegem van belőled!
Azzal előrántotta az ujját, és hatalmas szellemi energiát küldött rei gun formájában a démon pofájába. A vakító fényt keltő támadásnak azonban nem volt semmi haszna: egy karcolást sem ejtett áldozatán.
Sőt! Amint Mido is megpróált volna ellentámadásba lendülni - egy kisebbfajta vasdarabbal^^" - egy kézmozdulattal a falnak söpörte az Urameshi testvéreket.
Most mit csináljunk? - töprengett magában Vanny. Nem tudott úgy semmi értelmeset sem kitalálni, hogy a feléjük tartó "tanárnőt" bámulta, ezért elfordult. "Rendben"
A lány bólintott, majd ijesztő nyugodtsággal felállt, és már ő közeledett a démonhoz. Útközben lebontotta derekáról kardigányát, amit épp felvenni készült - ezzel és az elszánt arckifejezéssel az arcán a démont megállásra késztette.
Egy halk sikoltás hallatszott Mido részéről, aki helyére a démon figyelmét nem felkeltve Houseki ugrott.
Lényegében csak Yusuke láthatta mi történt, hisz minden és mindenki olyan gyors volt, hogy se Neli, se Avy nem tudta szemmel követni.
Vanny pedig már igen közel került a démonhoz, a kardigányát sikerült felvennie, de még mindig azt az érzetet keltette, hogy készül valamire.
A szörny háta mögött hirtelen felvillant egy sárga folt, s ez a sárga folt villámgyorsan a földre kényszerítette áldozatát.
Vannyt is meglepte ez a jelenség, azonban - mielőtt még elgondolkodhatott volna azon, hogy mi történt - elnyelte valami fekteség, és már csak azt érezte, hogy fejjel lefelé zuhan. Később megállapította, hogy Jensei "Ez hülye!" kifejezését hallotta.
Talán egy másodperc sem telt bele, s a lány már Mido mellett csücsült az iskola bejárata előtti lépcsőn - testőre pedig visszaugrott a tetőre, előrántotta haltalmas lándzsáját és már rohant is a démon felé - akire egyébként az előbb Houseki küldött egy sor dobócsillagot, figyelem nélkül hagyva, hogy nem csak ellenség van ott. Ez a veszélyes fegyver végülis eltérült, s csak úgy mellékesen az iskola egyik csodaszép, magas fátát kettévágta.
Pont a lent ... lányok előtt, akik felvetették, hogy testőreik talán hasznosak is elősködő mivoltuk mellett.
- Idióta! - ordította Mido. - Most ránk dől a fa!
- Hm, már nem! - mutatott Vanny a kettészelt fatörzs esését felfogó nagy méretű lándzsára.
Mivel szegény Jensei kényszerűen megfosztódott kicsétől, elővett egy tört köpenye rejtekéből - természetesen, miután utolérte Housekit, tudtára adta, hogy képtelenség vele együttdolgozni.
Az ismeretlen figura első támadása azonban nem volt túl nagy erősségű, ezért a démon könnyen megfordította a harc állását.
A sárga alak pár szaltóval kitért az ellentámadástól - ezen egérútja elég idő volt egy védő pajzs felállítására Neli mellett.
De hol van Avy? Barátnője nem hiába állt megkövülten: a lány egy szempillantás alatt eltűnt egy fekete alak fogságában.