- Jensei, figyelj! - kiáltotta Houseki.
- Jól van, látom én is! - ordított vissza Jensei.
Miközben mindketten fürgén próbáltak kitérni a jeges tőr-szerűségek elől, amit a démon küldött feléjük, Houseki a sárga alakra pillantott. Egy pillanatra meg is ingott, a látvány ugyanis eléggé meglepte: a sárga folt egy nála jóval fiatalabb fiúcska volt.
Figyelmét gyorsan újra az ellenfelére terelte, és Jensei-jel (miután némileg csiholódott csapatmunkája) offenzívát indítottak. Jensei balról, Houseki jobbról.
- Ostobák! - kacagott fel gonoszan a démon, vagyis a lányok volt osztályfőnöke. - Ellenem semmi esélyetek! Ezer évvel korábban kell ahhoz kelnetek, hogy engem... - ám hirtelen torkára fagyott a nevetés. Hasából egy jókora kés állt ki, s egy meglepett nyögés kíséretében a hozzátartozó vér sem maradt el.
Houseki és Jensei hátrakapták fejüket, és megpillantották azt, akitől a támadás jött. A sárga kis fickó keze még mindig nyújtva volt.
Mogorván felkapta a fejét, s nem szólt. Neli viszont máshogy tett.
- Menekülni készül! - kiáltott torka szakadtából, és rámutatott a démonra.
Az valóban felugrott a levegőbe, s már ott is lebegett felette egy sötét, sejtlemesen kavargó átjáró, ami ki tudja, hova vezetett...
- Egy hét múlva várunk titeket ugyanitt; s ha nem jöttök, megöljük a túszokat! - kiáltott még vissza.
- Azt már nem! 
Houseki elhajított még pár shurrikent, ám mire azok elérték volna a célszemélyt, az belvetette magát a menedéket nyújta átjáróba.

Síri csend honolt. Houseki, Jesnei, Neli és a sárga fickó még mindig ott állt a tetőn. Az ellengés lelépett.
- Ez olyan megalázó... - sóhajtott halkan Houseki.
- Igen... Te jó ég! - kapott észbe Jensei. - A lányok...
Houseki összerándult.
- Lehajítottam Midot a tetőről, ezért még meg fog ölni... meg fog ölni... minek is maradtam életben?! - kesergett.
Öt perccel később, és jópár emeltettel lejjebb, a suli mögött...
- Avyt elrabolták...
A tény súlyos felhőként lebegett körülöttük. Most vajon mit tegyenek?
- Könnyedén elsöpört bennünket a rohadék... - szidkozódott Yusuke. - Nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy ki merjünk kezdeni velük...
- Sziasztok! - köszönt rájuk egy szomorú hang.
Sango volt az, s tőle néhány lépésre lemaradva Hiei.
- Látom, itt sem rózsás a helyzet.
- Nem - válaszolt Mido. - Avyt...fogjul ejtették.
- Apát pedig megint elrabolták - suttogott csukott szemmel Sango. Már csak az hiányzi, hogy megint sírjak - gonodlta kétségbeesetten.
- Ez teljesen viálgos - csapott ökölbe szorított tenyerébe Houseki. - A háttérben valakik készülődnek, és el akarják foglalni az Emberi Világot. A jelek szerint pedig ti útban vagytok nekik.
- Honnan vagy ilyen jól informált? - kérdezte ganyakodva Mido.
- Hát... következetés...
- Nem hiszem. De sokkal fontosabb: vissza kell szereznünk Avyt, és a nagybátyámat. Houseki, képezz ki!
Mido bejeletnése fél percig megválaszolatlanul lebegett, majd testőre így szólt, egy hatalmas sóhajtással kísérve:
- Végre eljött ez a pillanat is... 
- Ti azért vagytok itt, hogy megvédjetek bennünket - állt fel egy kőről Vanny. - Jensei, ki kell szabadítanunk Avyt, és Sango apját! Erősebb akarok lenni.
Jensei arca felderült. Nincs kegyelem - gondolta magában.
- Várjatok! - szólt közbe lesütött és sötét tekintettel Sango. - Valamit még tudnotok kell. Az, aki elrabolta apát... Akárki volt.
- Akárki?! Senki bátyja?! - rökönyödött meg Yusuke.
- Igen. Senki és családja a Felvilágból származnak. Ez már egy jó indok arra, miért akarják elrabolni apát, és minket eltenni láb alól. Vanny, Avy: Túlvilág, mi pedig Alvilág. Ha Senki a kezem közé kerül, hát neki annyi...
- Bocsánat, hogy közbeszólok. De Houseki, én most azonnal indulni akarok. Meglátásom szerint nincsen vesztegetni való időnk. Ha valaki nem ért egyet velem, most szóljon - pattant fel Mido.
- Vagy hallgasson mindörökké - tette hozzá Vanny.
- Csak tudnám, ki volt az a sárga fickó - sóhjtott Neli. - És mág az is egy kérdés, hogy velem mi lesz? Engem ki fog felkészíteni.
- Bocsánat, egyéni probléma. Houseki, mi MOST indulunk. Találkozunk egy hét múlva! Viszlát! - köszönt el Midoriko, majd Houseki társaságában elhagyták az iskola területét.

Másnap reggel
- Ez így nem lesz jó! Állj meg! - kiáltott Houseki.
Mido megtorpant. Egész éjszaka gyakorolt Housekivel, itt az Alvilág egyik távoli zugában. Méghozzá a kardvívást, amiben elvileg legyőzhetetlen.
- Semmi esélyed nincsen, ha így folytatod- k özölte a száraz tényket a testőr. - Nem sokat értek ehhez, de egyvalamit tudok: mivel a lélek a te erőd forrása, hasnzálnod kéne.
- Na jó, te nagyokos, de ha nem mondod el, hogyan, mit tegyek?! - förmedt rá kimerülten Mido.
- A kardod eszközként használod a harcban. El kell érned, hogy ne eszközöd, hanem társad legyen. Ez az első lépés.
- Ne eszköz, hanem társ... ne eszköz, hanem társ... - suttogta eltökélten Mido. Nem engedheti meg, hogy az ő gyengesége miatt Avynak vagy nagybátáynak valami baja essék...
Újra támadott, ezúttal arra gondolván, hogy sikerülni fog.
De ha valaki ismeri őt, az tudja, hogy az önbizalom teljes hiányában szenved.
- Még mindig nem jó! - kiáltott Houseki, miután könnyedén kitért a következő csapás elől is. - Reménytelen vagy!
- Nem... vagyok... reménytelen! - mérte testőrére a következő csapást a lány. Most midnen mérgét beleadta, ám mág ez sem bizonyult elégnek.
Nem fog sikerülni!
De fog!
A gondolatok őrülten száguldoztka a fejében. Nem eszköz, társ. Nem eszköz, társ.
"Akkor, kardom, segíts nekem! Jobbnak kell lennem! Segíts, kérlek!"- gondolta Mido, és erősen a kardjára nézett.
Valami családi erekje lehetett, átkozottul régi darab. Viszont mióta az eszét tuda, mindig vele volt.
És ekkor furcsa dolog törént. A kard egész valójában "dobbant" egyet, és különös, földöntúli fényt árasztott, mleynek hatására melegség áradt el Mido testében, a kezétől egészen a lábujjaiig, és a feje búbjáig.
Felemelte a kardot, és újjult erővel Housekire vetette minden dühét és minden elkeseredett gondolatának testet öltött erejét...
A testőr hátraugrott. Köpenye azonban még így is megszenvedte a csapást, és cafatokra szakadt.
"Ez ám a változás - gondolta. - Ő tényleg Raizen király lánya."
Bólintott egyet, majd így szólt:
- Kezdetnek talán nem is rossz. De még nagyon sok választja el a tökéletéstől.
- Hát akkor, ne veszegessük a dárga időnket: tovább! - rikkantotta komoly hangon Midoriko.
Nem eszközöd, társad a kardod a harcban.