Szörnyű rossztett volt a részünkről, hogy a "kis sárga fickóval" nem is foglalkoztunk... Áh, pedig Neli halállistájára került időközben - de nem tartom szükségesnek, hogy ebbe a bizonyos halállistába mélyebb betekintést nyerjünk.
Mint később kiderült, egy új tagot várhatunk az "Utáljuk Együtt a Testőröket" clubba - ugyanis szerény lényében megtisztelt minket Neli testőre legszörnyübb verziója.
Noh, de nem hinném, hogy értelmet lelne bárki is abban, hogy bomlasztom a jónépet...

Vanny durcásan rúgta le takaróját lábáról; Jensei kivételesen hatásos "akkoriskikelszazágyból" akciója elérte célját - noh, ehhez háromféle rettentő hangot kellett kiadnia, miközben a szobában pattog, kaporral a fején, WC-papírba bugyolálva, és legvégsősorban: meg kellett szólalnia az órának...
- Jó reggelt! - motyogta Jensei meglepődötten
- Menny a pokolba - vetette oda gépiesen a lány testőrének, rá sem hederítve. Minek is, ha nyitva sem volt a szeme?
Háromnegyed órával később Vanny már Mizuto rohasztó társaságával baktatott fel az iskola bejárata előtti kis lépcsőn. Sajnos Jensei öccsével kellett idejönnie, mert Rena a házvezetőnőhöz ment Budapestre.
- ...és akkor beugrott a színpadra, megragadta a mikrofont és...
- Nah, nekem most matekom lesz, szia Mizuto!
Azzal a lány csendesen elsompolygott a fiú mellől, egyenesen a második emeleti fizikaterembe.
- Sziasztok! - köszönt az ablak alatt lapuló barátnőinek.
- Szia!
- Sango hol van? - nézett körül a lány.
- Nem tudjuk... - felelte letörten Mido. - Eltűnt...
- Hogy? - rökönyödött meg Vanny. - Hogyhogy? Hogyan?
- Fogalmam sincs - vonta meg szomorúan vállát Mido. - Arra emlékszem, hogy elaludtam a csillagos ég alatt, és reggel már nem volt Sango sehol sem...
Mindhárman sóhajtottak egyet - de mivel megszólalt a csengő, ötleteiket nem tudták már megosztani az üggyel kapcsolatban, mert a fizika tanár egy fél másodpercet sem késett soha.
Az óra szinte észrevétlenül ellillant: a lányok már réges rég a hosszú folyósokat járták, mikor végre észbekaptak, hogy vége van.
- Houseki már tud róla? - kérdezte a sok hallgatástól rekedten Vanny.
Mido megrázta a fejét.
- Talán ha megmondanánk nekik - töprengett tovább. - , tudnának kezdeni valamit... Elég idegesítő ezeknek a rohadékoknak a jelenléte, de az már végkép, hogy Avy-t és Kashimot is elrabolták, nem beszélve Sangoról, akiről természetesen semmit sem tudun...
- Mi van?
A három lány hátrafordult a hang irányába. Houseki és Jensei volt mögöttük, elég értetlenkedő képet vágva.
Miután mindenkinek a tudtára adták, hogy Sangonak semmi nyoma, és hogy Avyt és Kashimot jó lenne végre már megtalálni, a két testőr - miután a lányok a tudtukra adták, hogy az erkélyen nem reális kiugrálni - lerohantak, és a bejárati ajtón távoztak.
- Áh - sóhajtott ismét Mido. - Nem hinném, hogy Houseki valamire is képes...
Becsöngettek, és a lányok beszaladtak az érdekesnek ígérkező irodalomórára.

S eközben, eközben a rendkívülien jó irodalom óra közben, Sango élesen, kimérten kopogott egy széles ajtón.
- Igen, tessék, ki az? - kérdezte egy kedveskedő hang, s ajtót nyitott a lány előtt. Ijedtében nyögött egyet.
A lánynak falfehér volt a bőre, az árnyékok sem látszottak benne. Haja pedig egyenletesen fekete, egy fényfolt sem volt található benne. Ruhájában egy gyűrődés sem látszódott, színe vérvörösvolt, egyetlen árnyalatban. Ha a megrökönyödött, hoszú fülü, duci asszonyság netán a szemébe nézett volna, már nem létezne...
Remegve megfogta az immár fekete kilincset, s óvatosan megpróbálta behúzni az ajtót, de az nem mozdult - most már az egész házban elterjedt az ijesztő sötétség. Az asszony kétségbeesetten ráncigálta, majd könyörgő, megváltást váró szemekkel körbetekintett az ideges, sötét ködben...
A lány hófehér arcán végigfolyt skarlát vére, melyet tán a düh és iszonyat küzdött ki szeméből. Fellibentette hosszú, fekete haját, s elhúzta két, összeszorított ujját a nő egyre halványodó teste előtt, mely szerte foszlott utat nyitva a végtelen sötétség áldozatai felé.
Az átkos lány ridegen belépett a terembe, ahol megannyi megrökönyödött, didergő személy hunyta le szemeit.
A lány ismét meglibbentette haját, s két összeszorított ujját előkészítette.
Egy duci, kegyes fülű férfi előtt húzta el legelsőként hosszú körmeit, mire az elhalló nyögéssel a vérvörös tengerbe fulladt. A második áldozatot egy sor kutya, macska és hörcsög tette ki, kik hasonló sorsra jutottak, mint undorító, rút gazdájuk.
A lány ránézett a sarokban kuporgó 3 gyermekre - szemében egyetlen fény sem csillogott. Komoran, ridegen, nyugodt léptekkel odasétált a három csemetéhez, s már az ő vérük is pirosra festette a sötétséget.
- A következő ő lesz! - kiáltott fel a lány, hangja ismeretlen, éles, s akár rikoltó-gyűlölködően szelte át a síri csendet.
Határozottan átlképte a küszöböt.
- Senki Semmi Soha Sehol!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés