- Huhh... ez kemény volt... - lépett be az előszobába Mido. - Oh, hello... - köszönt bátortalanul Dávidnak. - Kivagy te?
- Senki egyik volt...akarom mondani Senki barátja... - nyökögte kínosan Sango. Nagyon nem feküdt neki ez a beszélgetés...
- Hát rendben van, Senki egyik volt barátja, üdv ebben a... a... vázás házban... - mondta gunyorosan Mido.
- Éppen indulni készültél, nem? - kérdezte Hiei, majd kituszkolta a szerencsétlen és megdöbbent fiút az ajtón. - Viszlát!
Az ajtó csapódása és persze egy elmaradhatatlan vázacsöröpölés után Sango felsóhajtott.
- Ideje lenne nekem is felkészülni. A kérdés, kivel?
- Nem tudom... De azt igen, hogy Housekinek az agyára ment valami. Feltett szándéka, hogy megöl, bár ő ezt úgy fogalmazta, hogy felkészít. Az a szemét elvette a családi ereklyének számító kardomat! Valami olyasmit akar, hogy nélküle harcoljak. Persze ez számomra teljesen lehetelen - panaszolta Mido.
- Nem akarlak megölni -lépett be az ajtón Houseki. - Arra szeretnélek rádöbbenteni, hogy mennyire a kardodtól függsz. Ez pedig nem jó dolog. A lényeg, hogy meg tudd idézni a fegyvered és...
- Fogd már be végre! - nyögött fel Mido. - Unalmas vagy az állandó okatásoddal. Mára amúgy is befejeztük - tette hozzá ellentmondást nem tűrő hanggal.
Sango kinézett az ablakon és azon tűnődött, vajon még kinek fog feltűnni hőn utált testőrének hiánya. Dávid már azóta rág elment; vagy ha mégsem, akkor most igen furcsákat gonodlhat a kiszűrődött hangok alapján...
- Sango, mikor lesz vacsora?
- Hogy? Jah, csinálom már...
Miután elfogyaztották az ínycsiklandó táplálékokat aludni tértek. Sango viszont még mindig gondolataiba mélyedt: ki fogja őt felkészíteni? Ki tanítja meg újonnan szerzett erejének használatára?

Másnap reggel minden átlagos volt. Unalmas álmos hajnal köszöntött mindannyiukra, és ahogyan a suli felé közeledtek, majd elaludtak.
- Közlöm veletek, hogy a dolgozatok nagyon szarul sikerültek! - jelentette be boldogan a biológia tanár, vagyis a démon. - Szinte mindenkinek egyes lett! Még józan, paraszti ésszel is meg lehet írni minumum jelesre, de ti ennek hiányában szendvetek, rosszabbak vagytok, mint az utolsó csürhe nép falun!
És szétosztotta a lapokat.
Mido is megkapta a legkisebb betűkkel telekapart lapját, és boldogan vette tudomásul, hogy 5 pontot mégis elért...
- Urameshi kisasszony! Én az ön helyében nem vágnék ilyen önelégült arcot! Egyes dolgazatot kapott, a mindenért! Ezért büntetőmunkát kapsz, a dárga kis barátaiddal együtt!  - reccsent rá a démon-tanár.
- De...! Egy karóért nem jár büntetőmunka! - tiltakozott Mido felháborodottan.
- Még feleselsz is?! Kénytelen leszek behívni a szüleidet és a körükre nézni! Hogy lehet ilyen faragatlan tuskót iskolába küldeni?!
Mido nagyon szívesen a fejéhgez vágta volna bő szókincse összes szalonképtelen kifejezését, de türtőztette magát, és csendben maradt. Ha behívná a szülőket... Vajon mit szólna egy emberevő-apkához, ás egy démon-anyukához? Esetleg... egy rémisztő és utálos nagyanyához?
- Rendben, maradj is csendben - folytatta a tanár (megjegyzem, megint elfeljetette, hogy először magázta a diákokat. Hiába, az óra első öt percét leszámítva, nem tudja tartani magát az előre kigondolt dolgokhoz...) - A munkát ma délután fogjáto végrahajtani. Te, Jaganshi kisasszony, Sowa kisasszony, Minara kisasszony és Metallium kisasszony. A többiről ebéd után. Ilyen dolgot! Pár neveletlen csürhe miatt elhúzni az én órámat! - és tovasuhogott bő szoknyájában, pálcika-lábain.
A fent említett öt személy pedig magában füstölgött.
Ebédkor mérgesen vetették le magukat az egyik szabad asztalhoz. A kajálda csordulásig tömve volt, úgy érezték magukat, mint ahogyan a hering (nagy valószínüséggel) a dobozban (csak ők nem voltak hal-szagúak).
- Ezek már megint röhögnek - dörmögta morcosan Neli, majd jobbra bökött. Az ő asztaluknál egy másik osztály tanulói is ültek és tényleg elég gyakori pillantásokat vetettek "hőseinkre", egy-két vihogás között.
- Egy percig se aggódj! - szólt a körülményekhez képest is vidoran Mido, és letette villáját (hát igen, abbahagyni a kajálást ilyen miatt...:p).
Hirtelen lila színűen felizott körülötte a levegő, ám ez rajtuk kívül senkinek nem tűnt fel.
- Mire készülsz? - kérdezte bizonytalanul Vanny, de barátnőja csendre intette:
- Mjad meglátod! Mindjárt...
Az "izzás" hirtelen abbamradt, és látszólag semmi nem történt. Sango, Vanny, Avy és Neli kérdőn néztek Midora, aki magyarázatképpen a vihorászó lánycsapatra mutatott.
Neli felszisszent meglepetésében.
- Mi ez?! - kérdezte elborzadva.
- Ez, kérlek szépen, egy lélek, amit most idéztem. Gyönyörű lett! - csapta össze tenyerét boldogan Mido.
- Attól függ, hogy vesszük... Ez neked gyönyörű?!
- Igen! Légyszíves ne légy ilyen keserű, pont most, mikor olllllyannnn büszke vagyok magamra - méltatlankodott Mido.
A vinnyogó lánycsapat még nem vette észre a lelket, amely az egyikük melletti üres széken lebegett.
A szellem tényleg borzalmasan nézett ki: átlátszó bőrén több tucat heg égtelenkedett, kócos, bozótra emlékeztető haja az égre meredset és elképesztően sovány volt. És ami megkoronázta mindezt az nem más, mint a bal karj, ami nem volt, csupán egy csonk...
Az egyik vihogó lány jobbra pillantott és tekintete a rémalakra esett. Felkiáltott, majd karjaival vad hadonászásba kezdett, miközben teli torokból ordibált:
- Egy szellem! Egy kísértet! Egy lidérc!!!!!!
A többi lánnyla együtt felurgott és visítozva kirohantak a kajáldából.
A rémalak pedig elindult Midoék felé.
Neli nyelt egyet. Nem volt ínyére a kísértet közelsége...
- Nyugi-nyugi! - mondta még mindig büszkén Mido. - Köszönöm - fordult a rémalak felé.
- Nincs mit - szólalt meg az, mindenki nagy meglepetésére női hangon. - Caroline Cline segítségére mindig számíthatsz.
És a kísértet szertefoszlott.
- Mido, mi volt ez?! - szólalt meg félpercnyi hallgatás után Sango.
- Háátt... Houskei azt mondta, hogy nem idézhetek lelket, mert esetleg megtámadnak... De már nagyon kiváncsi voltam, ezért egy kalóz lelkét visszahívtam... De tényleg engedelmeskedett! - valotta be töredelmesen a lány. - És rajtuk, me gpersze rajtunk kívül senki más nem látta őt...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés