A kis csapat, kivéve Vannyt, az iskola aulájában folytatta füstölgését, délután négy órakor.
 - Nem értem, most miért késik megint - dörmög Mido - mintha oly sok fontos dolga lenne...
 - Már rég otthon kéne lennem, a bátyám le fog nyakazni! - rimánkodik Avy - már két órája itt ülünk, és...
 - És az a NYAVAJÁS tanár még mindig nem bírja idetolni a képét - morogta Sango. Arcáról lerítt, hogy a tanárt minden megbánás és könyörület nélkül Senki után küldené.
 - Elnézést kisasszony, mit mondott? - szólalt meg mögöttük egy kedvesnek nem mondható hang. A ,,Nyavajás" állt mögöttük, összefont karokkal. A szeme szikrázott a dühtől.
 - Kétszer több munka. Az ablakokat is le kell súrolnotok!
       A lányok összenéztek, nem kis haraggal a tekintetükben.
 - Mi a francot bámészkodnak maguk?! Ráérnek később is elemezni egymást! Indulás! Felmosni az összes termet, beleértve az aulát és a folyosókat is, és lemosni az ablakokat! Mindehhez fejenként csak egy rongyot kaptok! Felmosót tilos használni. Minden csillogjon villogjon!
 - Micsoda? - kiáltottak fel egy emberként elkeseredetten.
 - Fogjátok be, és dolgozzatok, mert elhamvasztom a nyavajás kis testeteket úgy, mint a könyvet! - rikácsolt. 
 - Szóval kibújt a szög a zsákból! Most már nem vitás, hogy egy démon - gondolta Avy - pedig már régóta ismerem...sajnos...
 - Azonnal! Munkához!!! Most van fél öt, fél hatkor minden tiszta legyen!!!
      Később...
 - Fél hatkor?! - visszhangozta Sango, nagy súrolás közepette - de annyi idő alatt még a termeket sem tudjuk felmosni, nemhogy az ablakokat...!
 - Nem látszott rajta, hogy vicces kedvében lett volna... - motyogta Neli, aki eddig alig szólalt meg - ha nem leszünk négyen kész az egész sulivel fél hatra...akkor szénkupacként végezzük.
 - Háromnegyed öt van...és azt mondta, fél hatkor bejön az iskolába, megnézni... - néz az órájára Avy, közben fél kézzel az ablakot súrolta. Úgy osztották be, hogy Neli és Avy az ablakokat, Sango és Mido a padlót tisztogatja.
       Szóval, mind a négyen begyorsítottak, és ahogy a tanár mondta, fél hatra minden csillogott, villogott. Mind a négyen ott loholtak a tanár mögött, ronggyal a kezükben nem kis lihegés közepette, miközben a tanárnő ellenőrizte a termeket.
 - Csukják be a szájukat már! - mondta mérgesen a tanár, és az ellenőrzés kezdetét vette.
      Fél hétkor...
 - Jól van, de csak félmunkát végeztek! Micsoda ocsmány takarítási mód?! A repedések tele vannak porral!!! Holnap szintén négykor várjanak az aulában, büntetőmunkára! Elmehetnek.
 - Direkt húzta az időt!!! - fakadt ki Mido, miközben hazafelé tartottak, immár csak hárman.
 - Igen, ez olyan szemétség! És holnap is elhív minket büntetőre...Vanny tök mázlista... - sóhajt Sango.
 - És holnap borzalmas óráink lesznek, és még semmit sem tanultam - folytatta Avy mérgesen a rémes listát.
         Miután kidühödték magukat, mindhárman hazamentek.
         Mido és Sango most egyszerre törték be az ajtót, ezt megint egy váza-csörömpölés követte...de mellette egy fájdalmas kiáltás is.
 - Áúúú, csukjátok be az ajtót!!!
         A lányok rémülten összenéztek, és visszacsapták az ajtót, immár belülről. A hang gazdáját vették most kezelésbe, aki nem volt más, mint Yusuke, aki most csúszott le a falról.
       Miközben Mido Yusuke fejét bekötözte, San elment fürdeni.
 - Mi történt veled? - kérdezte Mido.
 - Hát...aggódtam miattatok, ki akartam menni, hogy megnézzem, nem-e vagytok itt, erre meg valakik pont akkor nyitották ki az ajtót...
 - Sajnálom - motyogta a lány együttérzően.
 - Egyébként mi történt? Miért jöttetek olyan későn?
 - Ne is kérdezd...-morogta Mido, és felment a szobájába. Sango már rég elaludt, miközben ők beszélgettek. Halkan ő is lefeküdt, de még álmában is átkozta a tanárt...
      Avy álmosan benyitott a házba, a macskája persze kihasználva az alkamat, besurrant mellette.
 - Megjöttem!
      Semmi válasz. A házban síri csend uralkodott.
 - Hahó...! - körbenézett, de senkit sem látott...
 - Valószínüleg éjszakás...de az a buggyant testőr hol lehet? Mindegy, nem hiányzik...
 - Na, most bent aludhatsz! - néz a macskára, aki hálás nyávogással elfogalta a helyét Avy foteljében. Később a lány is elment aludni, háborgó gondolatokkal...magában horror-történeteket talált ki, melyben az áldozat nem volt más, mint a ,,kedves, jóindulatú" démon-tanárnő...
       Vanny pedig mit sem sejtve erről a rémes büntetőmunka-sorozatról, az ágyán ült és merengett, vajon mikor ér oda Jensei társaságában, hogy el tudják kezdeni a kiképzést...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés