Sato fél óra rizsa múlva rátért a tárgyra. Elégedetten tapasztalta, hogy Avy nem aludt el...csak félálomban van.
 - Á-ná! Na figyelj, kisöreg. A feladatod...meg kell keresned a holt lelkeket, akik hajdanában Shinigamik vagy valami mágikus képességgel rendelkező egyének voltak, és a lelkét el kell küldened a másik világba...
 - És ebben mi a nehézség? - vonta fel a szemöldökét a lány.
 - Hát az, hogy a lélek akár még a sivatagban is lehet...meg a kapunyitás.
 - Kapunyitás...?
 - Á-ná! Hát mégis hogyan küldenéd át a lelket?!
 - Ééértem...és akkor most még egyszer. Mit csináljak?! - fakadt ki Avy.
 - Á-ná! Te kis értetlen...!!! Egyszerű. Meg kell keresned egy kijelölt lelket, kaput kell nyitnod, és fenéken kell billentened, hogy húzzon el végre a francba. Érted??
 - Kezdem érteni...-motyog fásultan - és ki a ,,szerencsés" lélek?
 - Á-ná! Hát a neve...Senki Semmi Soha Sehol!!!
      Vanny, Jensei és Avy egy emberként...akarom mondani, démonként rökönyödtek meg.
 - Micsoda?!
 - Á-ná! Tudtam, hogy tetszeni fog! Úgyhogy sorolom. Egy : Meg kell keresned a lelket, és ide kell hoznod.  Kettő : Kaput kell nyitnod.   Három : Át kell küldened.
 - Oké...csak még egy kérdés...-mondja Avy, kihaszálva az alkalmat, hogy most Sato nincs berúgva - Hogyan keressem meg...?
 - Á-ná! Idióta! Megérzésedet kell követni. Csak koncentrálj rá...aztán megkeresed, megláncolod, és...
 - Hogy mit csinálok vele...?
 - A FA - knak van külön módszerük, hogy mágikus láncot tudnak idézni, ami nem engedi el a lelket, másképpen elmenne a francba...érted?
 - H..hát...értem...
 - Részvétem - veregeti vállon Vanny. Már a puszta gondolatától is rosszul van, hogy Senkire kell koncentrálni...
 - Köszi...-morogja, és kicsit elvonulva a többiektől elkezd koncentrálni...felidézi a testőrt...majd furcsamód egy térkép, és egy név villan a szeme elé : Szahara.
 - Igazad volt...akár a sivatagba is elmehet...mivel ott van-morogja megvetően Satonak, aki megint kezdi a berúgottat. Néhányat csuklott, és eltűnt.
       Avy körbenéz, majd felidézi a Szaharát...és szertefoszlott.
      Erősen tomboló szél. A lány most köpködött ki egy marék port, a szemét megdörzsölte, így kitisztult a kép. A sivatag közepén volt, de ne egyedül. Néhány méterre ugyanis egy lélek lebegett. Senki Semmi Soha Sehol.
    -Most aztán megkapod, amiért ide eljöttél! - vérszomjasan Senki felé rohant, és mint egy cowboy, elképzelt egy kötelet...de ehelyett a régebben említett fekete lánc jelent meg a kezében, és kígyóként Senki lelke köré tekeredett. A lélek vergődött egy darabig ; majd abbahagyta.
 - Hogy is mondta az a figura...kapu, kapu...
 - Áhh, szóval te vagy az a Fekete angyal?! - kiabált bele a szélbe Senki, és elkezdett megint kalimpálózni...de csak addig, míg megnyílt egy kapu Avy jóvoltából.
 - Na gyere csak! - elkezdi ráncigálni Senkit a kapu felé.
 - Ne, engedj el! Itt akarok maradni! Bosszút akarok állni azon az átokverte lányon! Engedj el!!!
 - Maradj nyugton, mert meg tudlak fogni, és megkínozom a lelked is - vicsorgott a lány, és ahogy Sato előre megjósolta...akkorát rúgott a hajdani testőr hátsó fertályára, hogy csak úgy nyekkent, és a kapuba bukfencezett. Majd mindenféle szalonképtelen szavakat ordítva Senki eltűnt...örökre, a kapuval együtt.
       Fél órával később Avy visszatalált a temetőbe a többiek közé, és fáradtan lehuppant. Persze ők nem tudják, miért...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés