- Hé!- kiáltotta kétségbeesetten Avy. - Segítsetek már kijönni.

- Mintha Avy hangját hallottam volna az előbb- mondta Mido.

- Avy!- kiabálta San – Hol vagy?

- Itt…

Így hát mindenki elindult a hang irányába, s a végén kikötöttek… a hullaház előtt. Már csak egy dolog volt vissza: kiszabadítani Avyt. De az nem is volt olyan könnyű, mint elsőre gondolták… végül nagy erőlködés árán kiszedték az ajtót a helyéről, s Avy végre kiszabadult.

- Ez rémes volt. - mondta.

- Mi lenne, ha hazamennénk? – kérdezte San. - Most valahogy máshoz sincs kedvem, csak aludni.

- Oké. De mit csináljak Jensei-vel?- kérdezte Vanny.- És Kashim?

- Apát majd hazavisszük… illetve majd a fiúk- felet Sango- Jenseit meg majd itt hagyjuk… aztán majd ha felébredt utánunk jön.

Tehát a kis csapat Jensei nélkül elindult hazafelé. Egy örökkévalóságnak tűnt mire Sango, Mido, Hiei, Yusuke, Kashim és Houseki végre elérték az Urameshi-Jaganshi házat. Kashin időközben felébredt, és megpróbált saját lábán járni… több-kevesebb sikerrel.

A házban aztán ledőlt a nappali₂ kanapéjára, s azonnal el is aludt.

Sango gyorsan összeütött valami vacsorát, majd miután már mindannyian- na jó nem mindannyian, mert Kashim aludt- degeszre tömték magukat, aludni mentek, kivéve Sant, aki inkább leült a nappali₁ kanapéjára és olvasott.

Ekkor megszólalt a csengő. Sango csak úgy rohant oda hiszen nem akarta, hogy apja felébredjen. Ám ahogy kinyitotta a váza lerepült az asztalról és ripityára tört. de Sango ezzel most nem törődött. Inkább azzal, hogy ki az, aki ilyenkor zavarni merészeli őt.

És ki volt az?

Vanny már rég az igazak álmát aludta, mikor hirtelen kicsapódott szobája ajtaja. Erre azonnal felébredt.

- Ki az?- kérdezte.

Ám az alak, nem a kérdésre válaszolt, hanem elkezdett üvölteni:

- Hogy merészeltetek engem odakinn hagyni?- kiabálta Jensei.

- Hát… tudod… hát…- kezdte Vanny, de aztán ő is kiabálni kezdett- Jensei! Nem látod, hogy épp aludtam? Tünés a szobámból, majd holnap megbeszéljük! De most aludni akarok.

Jensei pedig jobbnak látta, ha inkább kimegy a szobából.

Na ki is volt az, aki csengetett? Mintha a sors ismételné önmagát… emlékeztek ugye? San olvas, megszólal a csengő, repül a váza… s mikor San végre kinyitja az ajtót, ki áll ott?

- Szia! Beszélhetnék Senkivel?- kérdezte Dávid, majd invitálás nélkül bement a házba.

- Persze, ha elmész a temetőbe- morogta San, miközben becsukta az ajtót.

- Tessék?

- Semmi, csak most pillanatnyilag nincs itt. És nem is lesz…- az utolsó mondat ismét csak morgás volt.

- Soha nincs itt, amikor én keresem- mondta a fiú. – És megtudhatnám esetleg, hogy hol van?

- Én meg megtudhatnám esetleg, hogy miért is keresed őt?- kérdezte csípősen San.

- Persze! A balett miatt van.

Sango: *csepp*

- Oké akkor majd később megbeszélitek… - San elkezdte kifelé tuszkolni a házból a vendéget. Ám amint az ajtóhoz értek, az hirtelen kicsapódott. Szegény Dávidot felkenve a falra.

Az ajtóban pedig nem más állt, mint Sesshoumaru.

- Sesshoumaru… ö… hogy… ö… hogy kerülsz… ö… ide?- kérdezte San meglepetten.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés