- Jah, szia! - Sesshoumarun megjelent az a bizonyos csepp. Abba nem gondolt bele, hogy ebben a villában nem csupán Kashim tartózkodik ma.
Egy jó idő elteltével, öööö-kel dúsítva végre bekerült a házba Sango apjához, aki az egyik világért sem kelt volna fel - ezt ő így mondta!

Eközben Jensei Vanny szobájának csukott ajtaja előtt guzbbasztott, s úgy füstölgött. Nem túl kellemes élmény egy temető közepén egyedül aludni - no, nem azért, mert egy csomó halottal van körülvéve, hiszen már több mint 200 éve a holt lelkekkel élt, merthogy már ő is elhunyt egyszer... Hanem azért, mert ez nem szokásos dolog egy halandó ember számára, aki ilyet látván hívta a mentőket, meg a rendőrséget. Később kiderült, hogy egy 16 év körüli fiú a temető melletti kocsmából idetámolyogva elaludt a sok szeszes ital hatására - s ha ez a fiú meg nem mondta volna nekik, hogy ő bizony nem szokott inni, s enni sem, s hogy egyáltalán nem él, akkor bizony ő már a dutyiban csücsülne most, s védencének nem kellett volna szörnyű gyötrelmek árán felkelnie. De most sajna muszáj volt, ugyanis kedves Jenseiünknek nem okozott gondott az idegosztályról lelépni...

Reggel mindenki frissen-fressen ébredt, s megrohamozták Vannyék házát - melynek élő lakói még nyugodt szuszogással aludtak. A bagázs becsengetett.
Jensei mérgesen letrappolt a lépcsőkön, kiment a kapuhoz, s automatikusan kinyitotta az ajtaját.
- Üdv! - köszönésében inkább az olyan szándék volt fellelhető, mint hogy "takarodjatok innen!".
A kis csapat is hallatott valami szia-féleséget, majd boldogan bementek a házba és elfoglalták a tágas nappali összes ülőalkalmatosságát - Shou az egyik kanapéról leráncigált két párnát, s azon szunyókált tovább.
- Mi van már? - ásított egy alig ismerős hang, kinek gazdája most támolygott ki az egyik nappaliba nyíló szobából. Mizuto volt az, valami pizsamaféleségben.
- Húzz vissza a szobádba, barom! - vetette oda ellenszenvesen bátyja, majd egy hirtelen mozdulattal bevégta előtte az ajtót.
- Valami baj van? - Rena álmosan leslattyogott a lépcsőn, s kérdőn meredt a nappalit szélktében-hosszában elfoglaló társaságra. - Korai vendégek, Jensei? Miért nem szóltál? Nah, gyorsan csinálok nektek kakaót!
Azzal a nő a konyha felé vette az irányt mindenki nagy rémületére.
- R-Rena, igazán nem muszáj, hehehehea! - legyintett gyorsan Mido, de már késő volt. Vanny anyjának a konyhában való tevkenységét már jelezte a hangos csörömpölés.
- Most mért kellett rámvágnod az ajtót, hülye ... ! - jött ki Jensei öccse a nemrég említett szobából. Kissé mérges volt.
- Azért, mert téged nem leeht elviselni...
/Áh, majd bővítem, d még nem igazán tettem szert ilyen bő trágár szókincsre./
- Hagyjátok már abba, nem let aludni! - végre Vanny is megjelent a nappaliban, de mintha mindenről tudna, simán beült az egyik fotelba - miután kilökte belőle Housekit, mondván, hogy ez az ő kedvenc fotelja. - Na, mondjad Jensei, amit akartál! Már nagyon kiváncsiak vagyunk!
A fiú még behúzott egyet öccsének, s abbahygva a testvérölési akcióját, felállt, s miután leporolta köpenyét, helyet foglalt az egyik párnán, amiről Shou gazdája ölébe ugrott.
- Nos - kezdett bele idegesen mondókájába Jensei. - Nem olyan könnyű elmagyarázni, de remélem elsőre megértitek, mert nincs kedven 50-szer elmondani.
E szavait feszült csend követte. Vajon mi lehet ilyen fontos, hogy Vanny testőrének arckifejezése hirtelen átváltott a "idióta, most megöllekből" valami különösen komolyra?
- Hát, iugazából nem is tudom, hol kezdjem. - sóhatott összeráncolt homlokkal. Van egy legenda, amit minden valamire való világból származó egyénnek pontosan ismernie kell - így Houseki hiába bukott meg világtanból, ő is ismeri.
Mido testőrén hirtelen átvillant valami, s már ő is komolyan nézett - igaz összeráncolt homlokkal, hiszen még csak sejteni tudta, hogy mire lyukad majd ki Jensei.
- Ez a legenda a világok, a mindenség teremtéséről szól. - folytatta tovább a testőr. - Körülbelül annyit mond, hogy csak a lényeget említsem, hogy volt egy bizonyos Fény, Amiterasu...
- Amiterasu? - suttogta hangtalanul Sango, de senki sem vette észre.
- Ez az Amiterasu megteremtette a Sötétséget, hogy egyensúlyba tartsa a már létrehozott világot - mára már mindenkinek ez a dolga, az egyensúly nélkül kiláthatatlan dolgok következnének be. Minden rendben volt, egy jó ideig - míg a Fény maga volt a jóság, a világosság, addig a Sötétség a gonoszság, a kietlen sötétség; s így teljesen kiegyenlítették egymást. Azonban a Sötétség hirtelen a fény felé fordult, így igazán nagy veszélybe került a bizonyos egyensúly. A fény meg akarta állítani a sötétséget, azonban ez lehetetlennek bizonyult. hiszen az egyensúly miatt közel azonos erővel rendelkeztek. Ezért létrehozott 5 elemet: a vizet, a földet, a levegőt, a lelket és a tüzet. Ezekkel esélye lett volna megállítani a Sötétséget, azonban ő sem állt tétlenül, s a Fény harcosai semmit sem tehettek annak érdekében, hogy megálítsák a Sötétséget. Ezzel a kis akciójukkal reinkarnálódniuk kellett, s a Sötétség került hatalomra, felborítva az egyensúlyt. Mikor ez megtörtént, kitört az első világok közti háború, súlyos áldozatokat követelve.Azonban, úgy hírlik, hogy a Sötétségre támadtak az ő harcosai, s agy ő is köztünk van. Ige, jól hallottátok, köztünk van. Itt ül ebben a szobában.
Jensei monológját hosszú csend követte. Ki lehet közülüka Sötétség?
- De honnan gondolod, hogy ő az? - tört ki Housekiből a kérdés. Hangja ismeretlen volt: ijedt és éles.
- Nincs rá elég bizonyíték? - kérdezte szemrehányóan Jensei. - Minden erre igazolódik vissza! Jártam, jártam a Túlvilágban nemrég, megkérdeztem Sowa-samat, s ha ő így gondolja, akkor biztosan így van! Ő sosem téved!
- De hát!... Ez olyan hihetetlen!
- De így van! És nagy valószínüséggel nem azért jött össze ennyi furcsa múlttal rendelkező lélek, mert traccsparti van! Hanem azért, mert mindegyik itt van! A világok teremtői nem tudnak olyannyira szétszakadni!
- És Amiterasu?!
- Az... teljesen biztos, hogy nincs itt...
- Mi a franc bajotok van? - a többiek túlharsogva a két testőr kommunikálását üvöltöttek bele a ricsajba.
A két fiú hirtelen elhallgatott, s zavartan néztek a társaságra - szemük megállt Sangon, aki ugyancsak elég komoly volt.
- Én vagyok az, igaz? - szólalt meg csendesen  lány.
Jensei lassan bólintott, mindenki arcára döbbenetett festve.
- Ezért tudtam olyan hamar lemészárolni Senkiéket, igaz? - folytatta a lány, még mindig csendesen. - Ezért tudok minden fényt homályba burkolni, ezért tudok mindenre sötétséget borítani?
Sango sóhajtott egyet, s kezébe temette az arcát.
- Dehát... - kezdte idegesen Mido. - Ha ő a sötétség...az hogy lehet? És akkor.... mi is az egyikük lennénk...ezeknek a micsodáknak.
- Nem szép dolog magadról így beszélni - korholta meg Houseki.
- Igen, valószínüleg ti vagytok a Föld, a Víz, a Levegő, a Tűz  és a Lélek. - mondta Jensei, s az utolsó szóra különösen nagy hangsúlyt fektetett, mivel Midonak mondta.
- Lélek?
- Minden bizonnyal! - bólogatott Houseki tisztes távolságot tartva védencétől.
- Mindez viszont akkor fog beigazolódni - folytatta Vanny testőre. - Ha már a lelketek egyesült a testetekkel - ugyanis akkor a lelketek ki tud válni a testetekből, így az elemek erejével gazdálkodhattok majd. A ti lelketek elem. De ezt talán úgy kellene mondani, hogy a ti elemetek lélek, de ez félreérthető, azonban remélem, hogy van eszetek tudni, miről beszélek.
- Jó tudni - nevetgélt zavartan Avy, és sóhajtott egyet.
- De ki az ötödik elem? - kérdezte Vanny, miután megszámolta a társaságot.
- Nem tudom...
- És mikor fog ez a lélekegyesülési micsoda megtörténni? -sólalt meg először Neli.
- Ez attól függ, milyen erős a legyengült elemetek, illetve milyen akadályokkal néz szembe - ami akár lehetsz te is, de szerintem ilyen nincs. A testőrök mostantól a képességeitek mellett az elemek erejét is képzik majd - s hetente minimum egyszer a Túlvilágon...
- A Túlvilágon?? - pattant fel Vanny. - A Túlvilágon?? Mondd mégegyszer, mondd mégegyszer!!
- A Túlvilágon!
- De jó! Anyaaa! - a lány kirohant a nappaliból, egyenesen kormos anyjához. Két perccel később Renával bejöttek a nappaliba, arcukon széles mosollyal, kezükben finom illatú(!!!!), jól kinéző(!!!!), ebben a hézban furcsa jelenséggel: kakaóval.

Tulajdonképpen igazán megrázta ez a hirtelen inormációáradat a társaságot, azonban Jenseiből és Housekiből nem tudtak semmi mást sem kihúzni, hiszen ők sem tudtak már semmi mást eddig. Majd talán később. A nap hamar elmúlt, és a holnapi már az iskolában kezdődhetett. Hétfő borzalmas órákkal: Biólógia, Ének, Informatika, Informatika, Történelem, Testnevelés -> Biológia korrepetálás, utána mégegy, ugyanis muszáj volt bevezetni, mert eddig sosem fogtak fel semmit sem az előzőből. Ezek után az órarendben szerepelt este hatig büntetőmunka - tovább nem húzódhat el, semmilyen esetben sem, mer akkor már kezdik bezárni a sulit... A többi már nem fért rá a papírra.
Senki sem lepődne meg azon, hogy a lányok most furcsán viselkednek, viszont ez csak Nelia Minara részéről volt tapasztalható. Az összes szünetben valahogy elkeveredett, s hiába keresték a többiek, sehol sem találták. Aztán végre a Testnevelés óra előtti időben találkoztak vele - azaz csak Vannyval, aki útközben elejtette a tesicuccát, s a többieknek már nem volt idegzete megvárni őt harmadszorra is, mondván, hogy mindjárt becsengetnek. Neli boldogan odarohant a lányhoz, s segített neki összepakolni.
- Szia! - köszönt.
- Szia! Hova tűntél ma? - kérdezte Vanny.
- Oh...hát... épp erről szeretnék veled beszélni - válaszuolta Neli pironkodva.
- Igen?
- Öhm, tudod, az a fiú, aki veled szokott jönni iskolába néha...
- Ki? Jensei? Ő mostanában Housekivel megy - illetve Houseki húzza.
- Nem, nem ő - rázta a lány a fejét. - Hanem az a szőke, kékszemű...
- Jah... - Vanny elfintorodott, majd bólintott. - Mizuto?
- Igen-igen!
- Mi van vele? - kérdezte lemondóan Vanny.
- Ma egész nap vele voltam! - újságolta nagy boldogan, s Vanny arcára egyre siralmasabb kifejezések ültek ki. - Elhívott ma moziba, randira, de nem tudom, hogy elfogadjam-e. Tulajdonképpen azt szeretném megkérdezni, hogy ugye köztetek nincs semmi?
Vanny meghökkent, s undorodva bizonygatta, hogy ő bizony nem, és hogy sosem járna ezzel a féreggel, persze szebb szavakkal, mielőtt még Neli ellene fordulna.
- Az jó! Akkor ma elmegyek vele moziba! - felelte nagy boldogan a lány.
"És az mér jó?" Vanny majdem megkérdezte, de jobbnak látta, ha inkább hallgat, és Neli után lebotorkál az öltözőbe.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés