A ház csendes volt. Nem volt otthon egy lélek sem. Avy körülnézett hol lehet a macsekja, majd végül meg is találta… a kukában.

- Gyere te kis kukalakó - mondta neki, majd macsekjával az ölében egyenesen a szobájába ment, s leült az ágyára.

- Vajon miért tűntek el a tanárok?- kérdezte macskájától, aki erre keserves nyávogásba kezdett.

Vanny is az ágyán feküdt, s neki is ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, s remélte, hogy hőn szeretett tanáruk is eltűnik. Bár akkora szerencséjük úgy sem lesz. És persze ott van Jensei is. Ahelyett, hogy neki magyarázná a dolgokat, inkább Mizutoval veszekedik. Neli pedig… Neli randira megy Mizutoval. Mi lesz még itt?

Az Urameshi-Jaganshi házban Kashim miután már színlelni se tudta az alvást, úgy döntött, jobb, ha felkel. Megemlíteném, hogy csak 1 egész napon át aludt- vagy inkább a vége felé már csak próbálta elhitetni, hogy alszik, hiszen Sesshoumaru egész végig ott állt mellette és azt várta, hogy felébredjen.

- Végre felébredtél- rohant apjához San. – Gyere főzök neked valamit… valami finomat.

Sango elráncigálta apját a konyhába, faképnél hagyva Sesshoumarut.

- Apa, ki ez a Sesshoumaru? – kérdezte San a konyhában.

- Egy régi barátom. Ő egy szellem. Egy nagyon erős szellem.

- És honnét ismered?- kérdezte a lány, miközben elkezdte megsütni a tojásokat.

- Egyszer megmentette az életemet… már nagyon régen. Kb 100 éve.

- Az tényleg rég volt. És azóta barátok vagytok… de miért nem beszéltél róla?

- Hát, mert már régen találkoztam vele, s biztos voltam benne, hogy már nem is él…

- Aha. De él és itt is van. És újra megmentette az életed… de még mindig nem értem hogyan is tette… csak arra emlékszem, hogy a kardját…- Sango hangja elcsuklott. Még mindig nehezére esett visszagondolni arra, hogy mi történt akkor és ott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés