Midoból kitört a megkönyebbült sóhaj. Végre, élők és holtak nélkül egyedül volt a szobában. Lehuppant az ágyára. Majd elkezdett gondolkodni az érvein, miért akarja Housekitől visszakönyörögni a kardját. 
        Eközben Vanny, otthon ücsörgött az ágyán, szintén elmerengve. Jensei fáradhatatlanul járkált körbe-körbe a szobában, mint aki lázasan töri a fejét. Pár kör után idegesen megállt.
 - Átkozottul idegesít, hogy itt vagy! - reccsent rá a lányra - nem szeretnél kimenni? Nem tudok gondolkodni...!
 - Te olyant is tudsz...? Egyébként ha megbocsátasz, ez az én szobám. - mondta hűvös nyugalommal Vanny.
 - Ohh...tényleg - nézett körbe Jensei, és miután megbizonyosodott róla, hogy ez tényleg Vanny szobája, gyors léptekkel kiment. Védence fejcsóválva nézett utána.
        Sango már megint a mosogatással foglalatoskodott, de valahogy felettév nyugtalanította, hogy újdolsült testőre rezzenéstelen tekintettel folyamatosan őt figyeli.
 - Bocsi...- nyögte - tudom, hogy a testőröm vagy...de azért mosogatás közben tudok magamra vigyázni.
        A szellem bólintott, és halk léptekkel távozott a konyhából. San még utána nézett, nem-e állt meg az ajtóban, majd visszafordult a mosogató felé. Lelombozva jutott el a tudatásig, hogy több halom edény vár még tisztogatásra. Vonakodva, de folytatta a mosogatást.
       A lány már vagy 100-szorra terelte ki Satot az ablakon, de a lélek mindig visszajött. Alig egy oldal elolvasása után azt vette észre, hogy a fent említett ,,kísértet" előtte lebeg, és árgus szemekkel bámulja a könyvet, amit olvas. Fél óra múlva elege lett belőle.
 - Elég legyen! Esküszöm, olyan vagy, mint egy bumeráng...! Menj már innét kérlek, hadd olvassak!
 - Á-ná! Nem, nem kisasszony, irány elvinni a halottakat, mert...
 - Az előbb ettem! - vágott türelmetlenül a szavába - nem fogom nézegetni azt, hogyan hal meg az orrom előtt egy ember. Úgyhogy kérlek menj el máááár!!!
 - Á-ná! Ha te akarod...de azt tudod, hogy nagyon meg fogod bánni, ha nem dolgozol... - előre nyújtotta az áttetsző kezeit, mire megjelent Avy éjfekete macskája. Szegény pára álmosan pisolgott, valószínüleg a kuka mélyén aludt az igazak álmát.
 - Őt hagyd ki ebből...-sziszegte fenyegetően a lány, és hogy szavainak nyomatékot adjon, a semmiből egy fekete lánc jelent meg a kezében.
 - Á-ná! Lassan a testtel! Gondold meg jól, mit teszel! Mondtam : nincs munka, megy a macska. Na?
 - Add vissza...-lépett előre lassan, a lélek hátrébb lebegett. Kezében fenyegetően megcsörrent a lánc.
 - Á-ná! Naaa? - ismételte meg.
 - Add vissza a macskám! És most haggyál a munkával, megértetted?
        Ichiro Sato azonban nem értette meg. Ichiro Sato nem volt ott. Ahogy a macska sem. Mindkettő semmivé foszlott, a szobában csak a lélek egyre halkabb kárörvendő nevetése maradt meg.
 - Elvitte...-nyögte elképedve a lány - elvitte ez a nyavajás a macskám...! - leroskadt az ágyára, majd kinyúlt rajta.
        Sango felkapta a fejét. Az emeletről ordibálás, majd suhanás hallatszott. Az ajtón kinézve pont elkapta tekintetével a repülő Housekit, majd a lépcső tetején álló Midot. A lán arca kipirosodott a dühtől. A testőr arca meg a falnak csapódástól.
 - Nem megmondtam, hogy menj mosogatni?! Egyébként is aludni akartam, haggyál!!!
        Houseki levakarta magát a falról, és Midora néz.
 - Miért mennék? Hadd szenv...vagyis hadd mosogasson egyedül!
 - Azonnal befelé a konyhába, mert megkeserülöd! - kiabálta már-már a lány.
 - Mert akkor mi lesz...? - feleselt vissza szemtelenül Houseki, mire megkapta a magáét. De azonban nem Midotól, nem is Sangotól...hanem Sesshomarutól. Úgy nyakon vágta, csak úgy nyekkent tőle. Majd a fiú elsétált pár méterrel messzebb, és a falnak dőlt, lehunyt szemekkel. Houseki pedig a padlón térdelt a nyakát szorongatva.
        A két a lány a döbbenettől szólni sem tudott. Mido lassan megfordult, és visszament a szobájába, de előtte egy éles pillantást vetett testőrére. Az ajtó halkan csukódott be mögötte.
        Negyed óra halk egyezkedés után Houseki törölte az edényeket, még mindig vörös képpel, hosszá dísznek vörös nyakkal, Sango pedig mosogatott.
        Vanny valamilyen ennivalónak utánanézett a konyhába. Mögötte mindig recsegett szabályosan a padló, jelezve, hogy Jensei itt folytatta keringőzését. Végül nem kis nehézségek árán talált egy kis ehető kaját, majd a zsákmányával együtt felcaflatott a szobájába.
       Avy meg még mindig az ágyán fekve kesergett. Végül arra a megállapításra jutott, hogy majd egy kis kirándulást tesz a másik világon Sato után...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés