Ahogy kifelé botorkált, véletlenül megcsúszott az egyik leszakadt, cafatokban szétszóródott kendőn - s hát hanyatt vágódott.
- Sango! - rohant hozzá Mido, egy gyanús tartalmú bögrével a kezében. - Jól vagy?... Hé, mi a baj?
- Áh, semmi... csak rosszat álmodtam, tényleg... A többiek hol vannak? És Avy?
- Nem tudom, de szerintem kint hajkurásszák Housekit... Miért?
- Semmi, csak kérdeztem...
Azzal a lány kiment a jurtából az alkonyatba burkolózott ég alá. Még mindig nem tudta megemészteni, hogy Senki apa volt. Muszáj volt megkeresnie Avyt, azonban sehol sem találta, így leült a jurta tövébe, hogy helyre igazítsa a jövöbelei beszéd alkalmarára a fejét.
Alig pár méterre tőle, Houseki nyírta a füvet - amig aludtak a többiek, ő fáradhatatlanul táplálkozott a zsenge étekkel: már 19 halott nevét kirágta. A halottak már biztosan meguntak bámészkodni, így csak elvétve lehetett rájukakadni, a maradék gyepen furcsálkodva álldogálva. Jensei sem volt a közelben: valószínüleg valami dolga akadt a barlang falai között. Amióta a Túlvilágra jöttek, egy csomó időt töltött távol, de egy szót sem szólt az okáról - pedig Vanny kérdezte, csak a testőr ravasz mivolta miatt mindig kicsusszant a karmai közül. A lány most épp a kikövezett járdán heverészett, hasán a kis kukalakóval, aki nemrég mászott fel rá, miután Avy úgy döntött, hogy az ölébe inkább a könyvet tarja, amit még most is olvasott. Neli és Mizuto nem volt látótávolságon belül, hiszen találtak valahol egy kis folyót, azon meg egy hidat, fölötte egy alkonyatot; ennek meg nagyon örültek, és nem részletezem tovább, mert ezt a műfajt nem gyakoroljuk az OWi keretein belül. A Mido bögréjében rejtőző gyanus folyadékra visszatérve, a lány még mindig azzalé küszködött, hogy megkostólja-e, vagy mégse. A tegnapi este alkalmával - alkonyat volt, de mindenki aludt - mikor ki arat menni a mosdóba, látta Jenseit a konyhában, amint egy szép adag olajat iszogatott: egyszer meghúzta, másszor öntött pár cseppett az egyik habtában előszedett tőr pengéjére, s így nagy vigadva két legyet ütött egy csapásra.
Végül is rávette magát, s ivott egy kortyot - amit persze nagy köhögések közepette visszabocsájtott a bögrébe. Benzin íze volt! Sajnos így lemaradt a jóhírről, ugyanis miközben ő az életéért küzdött, Vanny hirtelen felpattant:
- Valaki jön! - mondta, és körülnézett. A többiek is felkapták a fejüket - és igen, pár másodpercen belül megjelent 2, viszonylag nagy köpenyes féri. Mogorva arcukról lerítt, hogy bizony nem szépeket és jókat akarnak kívánni. Egyenesen a legelő Houseki felé tartottak, aki most megszeppenve meredt hol az egyikre, hol a másikra.
- Öhm...jó napot! - köszönt rá az idegenekre Vanny. Avy is felállt, s kiváncsian odasétált a lány mögé.
- Jó reggelt! - köszöntek rájuk sem hederítve, s Housekinek címezve hozzátették. - Ön megsértette a Túlvilágra vonatkozó 274 § 5.9-es alapszabáját, miszerint a pázsitot tilos bántalmazni.
- Báhtalhmahjni? - kérdezte kétségbeesetten a testőr, s kiköpött a szájából egy maréknyi füvet.
- Ezért most azt a feladatot kaptuk, hogy elhurcoljuk Önt a BKR-hez, azaz a Büntetést Kiszabó Részleghez, hogy tettét méltó büntetés kísérje annak érdekében, hogy a jövőben ne kelljen az Ön részéről ilyen tragédiára számítanunk.
A két megtermett tiszt felkarolta az elképedt testőrt, s rövid időn belül eltűntek a jurtaerdőben.
- De..de... - meredt utána tátott szájjal a két lány - Sango észre sem vette, hisz a másik oldalán volt a jurtának.
- Nah mindegy. - ült vissza Avy megszokott helyére. - Egy gonddal kevesebb: még marad fű is.
- Ja! Hát én mért aggódnék? - tette hozzá Vanny, s a kis kukalakó simogatásával ütötte el az időt addig, amig Jensei meg nem érkezett. Egy cseppet feldúlt volt.
- Szia! - köszönt rá védence, s idegesítően mindenhová követte. Eltökélte, hogy valahogyan akkor is kihúzza belőle, hol volt. A testőr idegesen berontott a szobájába és kirángatta a függönyszekrényből az összes ruháját, majd miután megtalálta amit keresett - egy fehér, ünnepélyre készíthetett köpenyt - , szitkozódva a konyhába ment, ahol Mido ült a padlón, kicsit sápadtan.
- Mi a baj? - kérdezte, de rögtön a szája elé tette a kezét.
- Az - kezdte Jensei, s elővett egy szép csomagolású, évjárattal ellátott olajat - , hogy a drága testőröd körüllegelt 19 jurtát, s most elhurcolták és nekem kell utánarohangálnom, hogy visszajöhessen.
- Ne is fáraszd magad... - legyintett a lány, majd kiszaladt a mosdóba.
- De miért baj az ennyire, hogy evett egy kis füvet? - bukott ki Vannyból a kérdés.
- Hát, mondjuk azért, mert 5 kerek évszázad kell hozzá, hogy visszanőjjön, ami még a Túlvilágon is hatalmas idő! - azzal a testőr kicsörtetett, útközbe ledobta magáról a feketét, s felhőzta a fehér köpenyt.
- Az gáz... - állapította meg védence.

Mindeközben a Halandók világában ébredező Sesshoumaru és Kashim feltápészkodott, s egyenesen Vannyék héza felé tartott. Biztosak voltak benne, hogy odamentek a többiek.
Ugrottak pár métert, majd villámgyorsan leszaladtak a dombon. Mikor Vannyék házához értek, ott találtak egy, addig még számukra ismeretlen kis sárga fickót: épp becsöngetett.
Érdekes módon Xellos nyitott ajtót, de ahelyett, hogy beengedte volna őket, ő távozott a kapun keresztül. Mintha csak őket várta volna - és ez igaz - , elindult a híd felé.
Út közben elmagyarázta, hogy a húga a Túlvilágon garázdálkodik már négy és fél napja, pedig ő csak két óra kimenőt engedélyezett neki. Mindenképpen a helyére akarta rakni a lány eszét, ezért az ő társaságukban azon nyomban el akart indulni a Túlvilág felé - ugyanis tudta, hogy ők itt lettek hagyva.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés