Szegény Houseki kék és zöld képével megrökönyödve bámult a konyhában poshadó csapatra, majd lehuppant egy, a védence melletti székre.
- Houseki, menj már arrébb... - nyögte Mido. - És tűntesd el azt a... azt az izét... az előszobából...
A fiú megrázta a fejét, s tekintetén az a határozottság volt látható, amit még senki sem tapasztalt. Illetve, Mido igen, de csak egyetlen egyszer, kiképzés közben (amit mostanság sikeresen hanyagoltak^^). Így ő azt is tudta, hogy Houseki soha az életben nem fogja összetakarítani azt a ... trutymót.
Fél óra punnyadás után Sango felkelt.
- Valamit kezdeni kellene az előszobával - jelentette ki, bár még mindig a hányingerrel küzködött. - Nem maradhat így! Ha jön egy ember, akkor... Nos... Kellemetlen helyzetbe kerülhetünk...
Mido felpattant.
- Bocsánat, fontos dolgom van... - szabadkozott, majd csuklón ragadta testőrét, és határozott léptekkel elindult... a konyhaablak felé. Az utolsó pillanatban mégis megállt, és visszarhant a fogashoz esőkabátjáért (még szerencse, hogy a fogasok a konyhában lettek elhelyezve). Houseki meglepetten pillantott védencére. Megszokta ugyan a hirtelen hangulatváltozásokat és az azokat követő borzalmakat, de most halvány lila gőze sem volt, vajon mit tervez a lány.
Ellenben Mido komplett tervvel állt elő. Eltolta a serpenyőket, tárnyérokat és fűszerkeet az ablak elől, és kinyitotta. Majd kimászott rajta. (A sors és a háztervező itt is az ő pártján állt: nagy ablak...)
- Houseki, gyere már! - kiáltott vissza-
- Ki.. az ablakon? - kérdezte megbotrnákozva a testőr.
- Feőlem az ajtón is kimehetsz, de tudod az azt jelenti, hogy el kell menned amellett a truyti mellett... Ablak vagy ajtó?
- Ablak - nyögte zöldülő képpel Houseki.
- Naugye - szusszantott elégedetten Mido. - Akkor majd jövünk, és az előszoba rendben lesz, mielőtt észbekapnátok!
- Ö... jó... sziasztok...

***

- Tisztára elázok! - panaszkodott Houseki.
- Ha lett volna egy kis eszed, te is esőkabátban jöttél volna - vágott vissza kegyetlenül Mido, és még csak hátra sem fordult. Már vagy 15 perce trappoltak a kihalt utcán, anélkül, hogy a lány közölte volna céljukat.
- Odaértünk már? - kérdezte "ártatlan" arccal Houseki.
- Még nem.
- Messze van?
- Igen.
- Mikorra érünk haza?
- BEFOGNÁD MÁR VÉGRE?!
- ...
- Ajánlom is.
Mido hátrapillantott. Noh, nem testőrére vettett aggódó pillantásokat, csak azt nézte meg, nem követi e őket valaki. Nem tenne túl jót a "hírnevének", ha erre valaki is rájönne...
A lány megállt. Előtte egy ódon, kovácsoltvas kapu hatalmas alakja derengett ki a zuhogó eső köpenye alól. Belépett rajta.
Igen, semmi kétség itt voltak a temetőben. Valami furcsa kis belső hang súgta a lánynak, hogy itt lesz, akit keres. Energikus léptekkel elindult, megkerülte a hullaházat (üres volt...asszem...) és végigtrappolt egy sor síron. Végül lepillantott, és rájött, hogy nem itt kellene átvágnia mindenen, erzért inkább emgkereste az utat, és ott ment tovább^^'
Kisebbfajta csodának is beillhetett, de valóban ott volt akit keresett: Senki családi-sírjánál.
Egy fiú guggolt lehajtott fejjel és gyomlált (illetve gazolt^^ az jobban hangzik). A közeledő léptek zajára azonban összerezzent, felkapta a fejét, és villámgyorsan felállt.
- Kik vagytok? - förmedt rá a jövevénykere.
- Igen, az biztos Senki rokona... ugyanolyan hitvány modora van, mint neki - húzta el a száját
Mido. - Houseki, még véletlenül se menj a közelébe! Néha elviselhető a modorod - sandított a testőrére. - Néha.
Az előbb említett személy nem tudta mire vélni ezt a kijelentést, így inkább megmutatta, hogy tud ő is kussban lenni, ha kell...
- Kik vagytok?! - ismételte türelmetlenül a fiú. - Ha nem mondjátok meg azonnal akkor én...
- Akkor te? - vágott közbe gúnyosan Mido. - Akkor elfutsz anyucihoz és beárulsz, hogy a cúnya lossz néni... Oppsz. Bocsi. Neked már...meghalt.
- Te..?!
- Sango unokahuga vagyok, Mido. Ajánlattal jöttem hozzád.
- Mondd.
- Ha megcsinálsz nekem valamit, akkor öt percre beengedlek abba a szobába, ahol ő van, hogy elégtételt vehess rajta a szüleid haláláért - mondta komolyan Mido, de belül már előre élvezte a műsort...
A fiú kutató tekintettel nézett rá.
- Honnét tudjam, hogy nem hazudsz? - kérdezte végül.
- Már megbocsáss, de a mazokuk nem szoktak hazudni - förmedt rá Mido, aztán gondolatban hozzátette: - "Csak néha."
A fiú gonodlkodott még egy cseppet - már amennyire a nemlétező agyától kitellett - és bólintott.
- Rendben van. A nevem...
- Nehogy elmond! Nem akarom tudni. Legyen elég annyi, hogy te... Valaki lánya vagy, ugye?
- Fia...
*Mindenkin csepp*<- minden jelenlévőn...
- Nos akkor induljunk!
Az eső még mindig ütemesen tam-tamolt, mikor a kis csapat visszaért az Urameshi-Jaganshi rezidencia konyhaablakához.
Valaki lánya, pardon fia! frucsán nézett Midora, mikor közölte vele, hogy az ablakon kell bemásznia, de csak utána, mert félő lenne, hogy megölik őt odabennt, ha betörőnek nézik.
Mire Mido, Houskei és Valaki fia bejutott a házba, már a többiek elmosogattak, és ott ültek csendben az asztal mellett.
- Minna-san, őt itt Valaki fia, Valaki fia, ők itt minna-san! - mutatta be egymásnak őket Mido...
- Meliyk az a Sango?
- Majd megtudod, de előtte menj ki azon az ajtón a nappaliba, és takaríts össze! Ezért cserébe megkapod, amit ígértem. Na hess! Hess! - tessékelte ki a nagyon elemében lévő Mido a fiút.
- Mit ígértél neki? - kérdezte San, miután az ajtó becsukódott.
- Ó, csak annyit, hogyha összetakarítja a trutymót, akkor 5 percre beengedem abba a szobába, ahol te vagy, hogy "elégtételt vehessen Senki és családja haláláért". De azért majd finoman, jó San? Nem akaorm, hogy még trutyisabb legyen a ház...
- ...
Kerek 15 perc múlva kinyílt a nappali ajtaja. Mido kikukkantott rajta, s látta, hogy midnen ragyog!
- Ez igen - mondta, és rámutatott Sanra. - Ő az, akit keresel. De kérlek abban a szobában ott fent... Jobbra kanyarodsz, és az első ajtó... - mutatott rá a lépcsőre is.
Valaki fia és San elindultak.

***

Két perc.
- ÁÁÁÁ! NEEEEE! Kérlek ne!!!!
- Azt hitte, tovább bírja... - ásított a Nappali 1-ben Yusuke.
- Hát... csalódtam, én is többre számítottam. - csóválta a fejét Hiei is.
Trappolás.
Eszeveszett kiabálás.
Houseki elsétált az ajtóhoz, és kinyitotta, hogy a feját vesztett (nem szó szerint) Valaki fia gyorsan kispurizhasson.
- Barmok! - röffentett egyet még útközben.
A haja... nos, a rövid kis haját, ami mellesleg fel volt zselézve, tele aggasztották rózsíszan kis masnikkal. Egyébként egy rószaszín kis tüllszoknyát kapott még a farmerja és a pulcsija tetejére.
- Na, gyere vissz! - vigyorgott a lépcső tetéjről San. - Még nem attam oda Senki magassarkúját!
*Dőlnek a röhögéstől*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés