- Hát... tudod... olyan hívogatóan puha az ágyad... - mentegetőzött Houseki.
- Ez nem mentség!! Na mindegy... szegény kiskutyus...
A kutya csodát művelt Midoval, mert ahelyett, hogy a sárga földig lehordta volna Housekit, inkább lepakolta az állatot egy puha takaróra, és karon ragadva "testőrét" (akit még hasznavehetetlennek tartott), elkezdte ráncigálni kifelé a lakásból, végig az utcán, le a boltba.
Az eladónő megint furcsán nézett rájuk, ahogyan legalább két tonna kutyaeledelt cipelve ott toporogtak a pultnál. De ez a nézés inkább olyan volt, mintha ezt gondolta volna:
"Most akkor ezek teljesen hülyék, vagy másik bolygóról jöttek?" Ha kimondaná, Mido biztos megnyugtatná, hogy "nem, nem másik bolygóról, hanem másik világból jöttünk."
Tehát miután megvették azt a tetemes mennyiségű kutyakaját, amit természetesen Houseki cipelt haza, Mido végigszáguldott az utcán, fellökve egy szerencsétlen 4-5 éves testvérpárt, akik fenékre huppanva pont egy pocsolyába estek. De ez most kit izgat...
Miután végre-valahára Houseki is betoppant, Mido adott a kutyusnak a kajából, aki hálás tekintettel pislogott nem túl normális gazdájára, de az már közben azon gondolkodott, hogy nevezze el.
- Hm... megvan! Ezentúl a neved legyen... Shousuke! Shousuke, tetszik az új neved?
A kutya boldogan vakkantott párat, jelezvén, hogy megfelel neki. (Bár ki tudja, lehet, hogy nemtetszését fejezte ki...)
Miután a két tonna kutyakaja felét befalta, Shousuke (Mido társaságában) elindult vissza, a parkba. Jah... Houseki... ment utánuk... vagyis, kénytelen volt menni, mert Mido addig nem volt hajlandó távozni, amíg nem tudta biztonságban az ágyát.
- Már is kicsit jobb színben van - mosolygott Sango a parkban.
- Ugye? Olyan ariii! Pedig nem is nagyon szeretem a kutyákat, mert büdös a szájuk! - nevetett Mido.
- És hogy hívják? - kérdezte Vanny.
- Shousuke lett. De gondolkodtam a Sou néven is.
- Shousuke? Elég fura név...
A kutyus, aki egyébként tökéletesen tisztában volt azzal, hogy épp róla beszélnek, vakkantott egyet, majd sanda oldalpillantást vetett Housekire. A fiú csak értetlenül pislogott vissza rá...
A következő pillanatban már hangos kacagás töltötte be a park egyébként kihalt terét. Shousuke úgy döntött, fogócskázik egyet Housekivel...
- Héééé! Valaki!!! Segítsetek már!!!! Midoooo!!!!
Az előbb említett személy nemhogy visszahívta volna új barátját, hanem még jókat nevetett az egyértelműen csak Shousuke szempontjából vicces játékon.
- Ha megállsz, nem kerget tovább! - tanácsolta kacagva.
- De ha ezt teszem, biztos, hogy megharap!
- És nekem mit kellene tennem?
- Állíííííítsd meeeeeeg!!!