Yusuke és Hiei csalódottan vették le magukat a kanapéra, kiszorítva ezzel Mizutot a szélére.
- Jah, igen: ez pedig itt Houseki, Mido elvileges testőre. - tette hozzá Vanny.
- Csak nem AZ a Midoriko, akire gondolok? - kérdezte Jensei.
- Tudod, az attól függ, hogy kire gondolsz... - felelt Mido, és mindenféle engedély nélkül letegezte a fiút.
- Raizen lányára.
- Igen, ez én lennék... De honnan tudsz erről? Hiszen te a Pokolból jöttél!
- Kétszáz éve, amikor Raizen meghalt, a Pokolba került. Akkor még csak próbaidőn voltam a hadseregnél, de mindenki arról beszélt, hogy Sowa-sama visszaengedett valakit az élők közé. Állítólag úgy volt, hogy nagyon összebarátkoztak...
- Aha... Apa soha nem akarta elmondani, miért térhetett vissza... Bár én akkor még nem is éltem... /csepp/  - mondta Mido.
Ezután egy perc csönd volt, majd Houseki bártortalanul odalépett Jenseihez.
- Öhm... Ha jól hallottam, te a Pokol Hadseregében szolgálsz. Én Raizen hadseregének vagyok  a tagja.
- Igen... - szegény Jensei nemigen tudta mit válaszoljon erre...
- És azt szeretném megtudni, hogy... Szóval, hogy neked például milyen fegyvereid vannak?
Vanny testőrét meglepte ez a kérdés, de válaszolt... volna. Csak mielőtt kinyitotta a száját Mido gyorsan így szólt:
- Ha ti itt stratégiai megbeszélést akartak lefolytatni, akkor tegyétek kinn!
- De ott hideg van... - nyavalygott Houseki. Ám Sousuke egyetlen vakkantással tudtára adta, hogy ő is itt van, és hogy jobb lesz, ha engedelmeskedik...
A két testőr végül is kiment, és ott mutogatták egymásnak a fegyvereiket. Hogy miket, attól most megkíméllek titeket...
- Jó nagy ház... Itt az ember nem ver le egy vázát, amikor belép az ajtón... - mondta tétován Yusuke.
- Tudom mire gondolsz. - válaszolt csípősen Mido.
- Nem dehogyis! Meg sem fordult a fejemben!!
- Bocsánat, de tényleg nincsen semmi kajánk...
- Semmi baj! - szólt vidoran Sango. - A fiúk majd lemennek a boltba és vesznek valamit!
- Ezt ki mondta? - kérdezett vissza álmosan Hiei.
- Én - válaszolt nyomatékosan Sango. - Mert ha nem mentek, nincsen kaja.
Yusuke és Hiei, beletörődve elnyomott sorsukba, távoztak. Persze némi pénzzel a zsebükben...
- De ki fog főzni? - tudakolta Vanny.
- Természetesen San - vágta rá Mido. - Te nem tudsz, én pedig szintén béna vagyok. 
Bő háromnegyed óra múltán a fiúk visszaértek, és San végre elkezdhetett főzni!
Egy félóra múlva már mindenki kajára készen várt az asztalánál. Várt... ez nem kifejezés... ^^'
- Várjatok! - kiáltott fel Vanny.
Mindenki ferde szemmel nézett rá: nem állhatnak közéjük és a kaja közé...
- Öh... Be kellene hívni Jenseit és Housekit...
Hogy senki, még véletlenül se egyen bele az finom ételekbe, Yusuke, Hiei, Sango, Shousuke, Mido és persze Vanny is kivonult az udvarra. Ám ott senkit sem találtak...
- Lehet, hogy leugrott valahova...
- Áh, nem hiszem... Housekit ismerve, maximum egy kútba ugrana bele...de az itt nincsen - mondta flegmán Mido.
Így a kis csapat visszatrappolt, majd éhesen beslattyogott az ebédlő-konyhába.
De...
- HOUSEKI!!!!!! - kiabált teli torokból Mido. - MI A FENÉT MŰVELTETEK?!?!?!?!?!
A kaja... ott hevert romokban...
- Háát... azt hittük, hogy ez nekünk... - védekezett ismét Houseki.
- HINNI A TEMPLOMBAN KELL!
- Bocsánat...
- Shou, a gondjaidra bízom ezt a balféket. - vigyorgott gonoszan-éhesen Mido.