A konyhában síri csend uralkodott, a kutya izgatott csaholását és Houseki kiáltozásait kivéve.
 - Midooorikooo! Kérlek vidd eeeel!!!
     Az említettnek viszont esze ágában sem volt akármit is tenni. Csak vérszomjas mosollyal figyelte az eseményeket. Yusuke és Hiei izzó szemmel néztek a testőrre, ,,ezt megérdemelte" tekintettel. 
     Végül bő 10 perc után Mido leállította Shou-t. Vanny, aki eddig Sangoval együtt az ajtóban ácsorgott, előrelépett.
 - Majd felseprek...- kezdi...
 - Jobb ötletem is van - mondja Midoriko, és Houseki kezébe nyomta a seprűt. Majd mielőtt a testőr elkezdte volna sűrű bocsánatkéréseit, a kis csapat elment.
    Egyedül Sango próbálkozott, aki mindeddig csendben volt.
 - Figyelj Mido, biztos véletlen baleset volt...
 - Igen...és az is, hogy egyáltalán megjelent, és az is, hogy bent feküdt az ágyamban, és az is... - kezdte a lány idegesen.
 - Jó, jó - mondta nyugtatóan a szavába vágva San, mielőtt unokahúga még rázúdítja Houseki minden kisebb-nagyobb hibáját.
   A védenc füstölögve ült a fa tövében. A házból halk TV-hangok szűrődtek ki, amely előtt minden kétséget kizáróan a Jensei és Mizuto ült még mindig, nagy ,,egyetértésben". A konyhából pedig seprés hangja hallatszott. Houseki csak kis idő múlva kászálódott ki a konyhából.
 - Készen vagyok - nyöszörögte, majd a védence melletti kiskutyára nézett. Shou nem éppen kedvesen nézett rá, így jobbnak látta, ha visszatér a házba.
    Egy perc sem telt belé, a konyhából diszkrét kiáltás, majd csörömpölés hallatszott.
    A kint ülők egyszerre sóhajtottak. Mido felállt, és a konyhába ment. Majd ugyanazzal a lendülettel ki is jött, Housekit maga után vonszolva.
 - Sajnálom Vanny...a kárt majd...
 - Rá se ránts! Majd elrendezem.
 - Tényleg sajnálom - motyogta a testőr bűntudatosan.
    A búcsú gyorsan megtörtént. A most már hiányos csapat sokáig nézte barátnője és testőre körvonalát, míg azok el nem tűntek a sarkon.
    Hiei és Yusuke viszont még Vannyéknál maradt, abban a reményben, hogy a lány majd csinál valami ehetőt nekik. A hűtő mellett álltak, és a berendezést nézték, mintha hipnotizálta volna őket.
    Mido megállt az ajtó előtt.
 - Nyisd ki! Legalább vegyem valami hasznodat! - parancsolt Housekire. Az említett azon nyomban engedelmeskedett, nehogy valami rossz átok érje védence részéről. A lány bement - aminek következményében - egy újabb gyönyörű váza kötött ki a földön. Houseki nyomban hozzá is látott a takarításhoz, míg Mido bement a szobájába, és fáradtan az ágyára huppant.
    Most szokatlanul rövid idő alatt kész lett a takarítás. Testőre odaslattyogott az ajtóhoz.
 - És most? Mit csináljak?
 - Menj aludni, szólok, ha akarok valamit - mondja védence nem túl kedves hangnemben. 
    Még sokáig lehetett hallani Houseki lépteit, majd azok is elhaltak. Miután a testőr elhelyezkedett a kényelmesnek nem mondható kádban, csengettek.
    De ezúttal Mido ment az ajtóhoz, hogy kinyissa.