Reggel mindenki Jensei üvöltözésére ébredt:
-A fenébe! Beszorultam! Segítsetek már! Valaki!
Vanny lebotorkált a lépcsőn és odament hozzá.
- Most mit üvöltözöl?- kérdezte ártatlan szemekkel.
- Segíts kijönni!- kiáltotta kétségbeesetten testőre.
- Ne ordibálj! Itt vagyok melletted!- Vanny kezdett ideges lenni. - Hogy a fenébe szorultál be?
- Hát tudod az úgy volt...
Eközben a vendégszobában Mido kikászálódott az ágyból.
- Alig várom már, hogy az új házunkban lakjunk- fordult unokanővéréhez.
- Aha én is- mondta Sango, egy nagyot ásított. - Olyan mintha nem is aludtam volna. De szerintem anyáék kiakadnak azon, hogy még egy kicsit ránk költsenek. Vagyis ha nem is mindenki, anya és Ikebana igen.
Ikebana Mido nagyanyja volt, de utálta unokáját. Mido meg őt!^^
- Szerintem el kéne menni hozzájuk, hogy megbeszéljük a dolgot!- szólalt meg hirtelen Mido. - És akkor legalább Vanny-t is megismerhetik. És találkozok végre apával meg anyával!
- Anyával én is találkozok - mondta csüggedten Sango. - De hogy apával?
Sango sajnos nagyon ritkán találkozott apjával, pedig nagyon szerették egymást. Csak hát a munka... Sango apja ugyanis tolvaj volt. Méghozzá egy igen híres tolvaj az Alvilágban. Ott nem ítélték el a tolvajokat, mint ebben a világban - illetve nem annyira.
- Ne izgulj- nyugtatta Mido -, ha nem lesz otthon, majd addig várunk, míg haza nem jön, vagy elindulunk megkeresni.
A lányok lementek a nappaliba, hogy közöljék a tervüket bátyáikkal. Azok nem nagyon örültek, hogy Hina - Sango anyja - és Ikebana lesz a beszélgetőpartnerük, de beleegyeztek. Egy gyors reggeli után elindultak. A kis csapat: Mido, Sango, Vanny, Hiei, Yusuke, Jensei és Houseki.
Megnyitották az átjárót, majd Mido megkérdezte:
- Ugye senki nem hiányzik?
Mindenki a fejét rázta.
- De igen!- kiáltott fel hirtelen Sango - Senki!
Sango gyorsan elrohant lakásukba. Amint belépett, meglátta, hogy Senki a kanapén ül.
- Szia senki... izé Senki- üdvözölte testőrét San-  Gomen, gomen, de elfelejtettem, hogy létezel... izé, hogy vagy.
- Már megszoktam.
- Most ez nem számít! Gyere, megyünk haza! És neked is jönnöd kell! Te vagy a testőröm. Vagy legalább is olyasmi... - megragadta testőre ruháját és vonszolni kezdte az ajtó felé.
- Hé magamtól is tudok járni! - mondta az, majd kitépte ruháját Sango szorításából.
Amint az átjáróhoz értek, gyorsan át is mentek.
Egy hatalmas nagy kastély előtt találták magukat. (Már ha azt kastélynak lehet nevezni^^) Gyorsan bementek, majd első útjuk Raizen király tornyába vezetett. Raizen Mido és Yusuke apja. Amint odaértek, Mido kopogás nélkül berontott a terembe. Apja, a tőle megszokott módon, a trónján ült.
- Szia apa - köszönt Mido, majd odafutott hozzá. A többiek utána.
- Szia kislányom! Mi szél hozott ide?
- Hát tudod beszélnünk kéne. De előtte bemutatom neked a barátnőmet Vanessa Sowát, az Ördög dédunokáját.
- Üdvözöllek Raizen - lépett elő Vanny.
- Én is téged - mondta az.
- Engedd meg, hogy bemutassam a testőrömet - szólt Vanny - A neve: Jensei.
Jensei csak állt és még csak meg se mozdult.
- Apa, hol van Ikebana és Hina?- kérdezte Yusuke.
- Teáznak.
- És apa?- kérdezte hirtelen Sango.
- Hát... asszem a szobájába.
- Éljen!- kiáltotta Sango és rohant apjához. Az ajtóból még visszakiáltott:
- Senki legyél Midoékkal, és majd Hináéknál találkozunk!
Sango lerohant a sok lépcsőn, végig pár folyósón, majd megáll apja szobája előtt. Nagy levegőt vett, majd benyitott. Apja az ágyán feküdt és a plafont nézte.