XIX. rész
San; Mido 2008.07.25. 22:25
- Szia, apa! - köszönt halkan Sango. A fehér hajú férfi összerezzent, majd a hang irányába fordult. - Szervusz, kislányom! Kikászálódott ágyából, és megölelte Sangot. Eközben Raizen elküldte Midoékat a Hina&Ikebana teázó párosához, mivel azok nem volt hajlandóak megjönni fél óra múlva sem. Persze előtte még kitudódott, hogy Vanny apját régóta ismeri Yusukéék apja, így a félóra sem telt el túl unalmasan - a maga részéről, hiszen rengeteget mesélt Gouiyangról, és ugye az egész Túlvilági pereputtyról, na meg az ott szerzett élményeiről. Mikor leérkeztek a kút elé, ahol a két lény teázott, Sango és az apja már lent várták a többieket - persze halkan és a feltűnést kerülve. - Sziasztok! Végre megjöttetek, már régóta itt ácsorgunk... - Bocsi, Raizen szóval tartott minket - suttogott kissé fáradtan Yusuke. Akármilyen érdekes is volt apja beszámolója, valahogy az utóbbi időben kimaradt az életéből az alvás - ami meglehetősen megviselte. Ekkor megcsörrent valami. Vanny elpirosodott: a telefonjának köszönhetően a kis zúg felé szegeződött a két nő szúrós tekintete is. - Bocsika!^^" ... Halló? Szia, anya... Miért, hova? De minek?! Ne már... Oké, megyek!... Hogy hol?^^"... az Alvilágban Midoékkal^^"... Igen, rohanok haza, mindjárt otthon leszek!! - Figyi! - fordult a lány Sangohoz, miután lerakta telefonját. - Haza kell mennem, de ti intézzétek el, oksi? Vacsorára várunk benneteket, mert holnap indulunk beköltözni!... Jah, Runa főz, nyugi!... Gyerünk, Jensei! Azzal megragadta testőre grabancát, aki később kinyitotta azt átjárót, és pár perc múlva hazaértek. - Szia, anya! - köszönt Vanny. Rena kissé ideges volt... na nem kell félreérteni, az Alvilág-béli kis utazásáról informálódott, de Jensei köpenye tönkretette a mosodában lévő mosógépet. Miután ezt a fiú tudtára adta nem túl kellemes kivitelben, ismertette haditervét, miszerint a kis városkában próbálják meg kimosatni holnap - és, hogy nem, nem adja vissza a ruhafosztott túlviláginak a köpenyét! Vanny próbálta nyugtatni a két feldúlt személyt, de sajnos lényegesen rontott a helyzeten, hogy Mizuto becsengetett. Ezek után Rena úgy döntött, hogy sok dolga van még, ezért felment a szobájába a hivatalos papírokat intézni - mondjuk pár perc múlva kijelentette, hogy elmegy Runáért a könyvtárba, és nagylelkűen hazaviszi az unokahúgokat ( akik Vanny legnagyobb örömére a nap legnagyobb részét vagy az iskolában/óvodában töltötték, vagy a 2. emeleti szobájukban). Jensei pedig elkezdte sikálni a wckefét, csakhogy ne keljen utált öccsével találkoznia. Pár ilyen keserves óra múlva megjött Mido, Sango, Yusuke, Hiei....jah, és Houseki és Senki is. Az étel fogyasztása közben csak arról esett szó, hogy nagy nehezen rábírták Hinát és Ikebanát a pénz odaadására. Ebben egy picit besegített Sango apja is. Ezek után lefeküdtek aludni - Jensei Vanny foteljában aludt újonnan, és míg Mizuto és Houseki az udvaron beszélgettek valami vízcseppek atommolekula szerkezetéről, addig Rena véletlenül kizárta őket. Reggel az esti kávéhiányára hivatkozott - naná, hogy sosem iszik kávét! Csak dél után indulhattak el, mert Midoéknak még össze kellett pakolniuk. Mikor odaérkeztek, Rena rábízta Vannyra a szállítókocsi fogadását, amíg ő elment elintézni a villa megvásárlását.
Egy újabb unalmas nap sikeresen véget ért. A házak is berendeződtek - noh, nem maguktól. Reggel Rena, Vanny és Jensei elment kimosatni a nehéz köpenyt. - Nem adom oda! - vicsorgott Rena már jó párszor. - De nekem szükségem van rá! És a fegyvereimre is! Nem hordhatom őket egy nagy zsákba, mert nem férnek el! - Ki mondta, hogy kell neked egyáltalán fegyver?! - Sowa-sama azt parancsolta, hogy védjem meg minden veszélytől! - Hagyjátok már abba!! - Milyen veszélytől, öregapám?! Attól félsz, hogy a fáról ráugrik egy gorilla? Ha annyira mániákusan védeni akarod mindentől, akkor inkább hozz egy seprűt, és seperd előtte az utat! - RUSAI! Erre mindegyik elhallgatott. Már egy jó ideje megérkeztek a kiszemelt épület elé - igaz, ez eddig fel sem tűnt nekik... - Menjünk be - indítványozta halkabban Vanny, és kinyitotta az ajtót. A tulajdonosasszony összehúzott szemekkel odabotorkált hozzájuk. - Ezt szeretnék kimosatni? - mutatott a Renát majdnem teljesen eltakaró kupacra, Jensei fekete köpenyére. - Figyelmeztetem, hogy ezért dupla díjat számolok fel! Rakja le! Rena engedelmesen beletuszkolta egy XXL-es kosárba. A tulajdonosasszony elkezdte beüzemelni a mosógépet, de az csak nem akart működni azután sem, hogy jó nagyokat belerúgott. Jensei kihasználta az alkalmat: gyorsan és hangtalanul kiráncigálta köntösét a kosárból, magára kanyarította és meglógott - azonban nem vette észre, hogy Vannynak ez már az első pillanatban feltűnt, így már kergetője is akadt a macska-egér fogócskának. - Azonnal állj meg! - Hagyjá' már! - Nem, te idióta! El tudod... heeh(liheg)...képzelni, hogy mennyi erőfeszítésembe tellett levakarnom rólad?! - És te el tudod képzelni, milyen kínokat éltem át a köpeny nélkül? - Most még nagyobbakat fogsz! - azzal Vanny nekirohant Jenseinek, aki beleesett egy furcsa patakba, ami egy csodaszép fűzfa mellett kanyargott. – Megvagy! Kérem a köpenyedet! K-é-r-e-m a KÖPENYEEEDEEEEETTTT!!!! Mielőtt Jensei válaszolhatott volna, meglátott a parton egy kékeslila hajú lányt, amint az kissé meredt tekintettel bámulta a csurom vizes, veszekedő, furcsa kinézetű párt. - Ehh... szia! - Vanny próbált egy kis erőtlen nyugalmat kipasszírozni remegő hangjából. - Szia! - a lány félénken viszonozta a köszönést, ugyanakkor még mindig nem vette le szemeit Jenseiről. - Áháháá - vakarta fejét Vanny. - Ez itt egy idióta, akit éppen megölni készültem, csak nem hajlandó meghalni... - Értem. Vanny kikászálódott a patakból - közben szorgalmasan taposta testőrét - Elvileg nem lehetek ismerős neked, hiszen még csak tegnap költöztünk ide. Az én nevem Vanessa Sowa, ő pedig valaki, akit nem akarok ismerni már... - Jensei Mayonaka! - vágta rá sértődötten az épp most kikászálódott fiú. - Ahm... Avenzis Metallium...
|