Álmosan kikászálódott az ágyából, majd elbotorkált az ablakig. Mikor kipillantott, hirtelen hátrahőkölt attól a hangtól, ami a mélyből jött.
- Vaaaúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!
Valami olyasmi volt, mintha egy kutyának ráléptek volna a lábára...
Vanny - miután rájött, hogy nem kapott szívrohamot - újra kinézett. Az ablak alatt nem más állt... mint... mint...
-  Houseki... - sóhajtott Vanny, majd köntöst húzott, és lecsörtetett az udvarra. A fiú még mindig nem hagyta abba a panaszos vonyítást.
- Houseki, kérlek, maradj csöndben, mindenkit felébresztesz! - rimánkodott a lány, ám az elvileges testőr mintha meg sem hallotta volna.
- Vaaúúúúúúúúúúúúú!
- Houseki! Houseki!
- Addig nem hagyom abba, amíg Mido ide nem jön, és bocsánatot nem kér, amiért olyan durva volt velem - jelentette ki dacosan az előbb említett, vitatható elmeállapotban lévő "testőr".
Vanny visszament a házba, és telefonált.
- Hogy micsoda?! De hát... neki a fürdőszobában kellene lennie... Igen... Persze, értem... Azonnal indulok... Amit ezért kapni fog... - mondta Mido a telefonban Vannynak.
Gyorsan lerakta a kagylót, s a biztonság kedvéért még bekukkantott a fürdőbe. A kád tényleg üres volt.
- Shou!
A kutyus vakkantott, majd mind a ketten elindultak - illetve, Mido előtte még famert és pulcsit húzott pizsamájára.
- Vaaúúú!
- Houseki! - szólította meg "testőrét", aki még mindig az ablak alatt vonyított.
- Vaúú! - Houseki heves vakarózásba kezdett.
- Na ne már, hogy bolháid legyenek... - motyogott morcosan Mido, majd emelt hangon folytatta: - Szeretnék bocs... Izé.. Mit csinálsz te itt? Miért viselkedsz ÍGY? - kérdezte különösen nagy hangsúlyt fektetve az ÍGY-re.
- Kérj bocsánatot, amiért olyan brutálisan bántál velem! - követelte a fiú, majd újra egy: - Vaaúúú! - következett.
- Brutálisan?! - méltatlankodott Mido.
- Kehem... kehem... - köszörülte meg torkát a köntösben toporgó Vanny.
- Rendben van!! Bocsánat, amiért olyan kegyetlen voltam veled szemben de egy barom... izé, szóval bocsáss meg, és gyere haza!! - darálta Mido.
Erre Houseki hangos csaholásba csapott át, nyelvét kiöltve még pitizett is... - csak farka nem volt neki... -__-
- De miért viselkedsz így?
- Nem értelek... - gondolkodott Houseki. - Ha Shousuke csinál így, akkor őt megdicséred. De engem megint csak szidsz!
- Igen, de Shou egy kutya, te meg... hát... démon!
- És azt mondtad, nem veszed hasznomat! - érvelt Houseki.
- Oké-oké! Bevallom, tényleg igazságtalan voltam! De lécci hagyd abba ezt a hülye csaholást! Holnaptól te takarítasz, amíg nem szerzek bejárónőt! Így lesz hasznod...
Tehát végre sikerült bevonszolni az elmebetegnek titulálható fiút az Urameshi-Jaganshi házba, és a kedélyek is csillapodtak - jah, és eggyel nőtt a törött vázák száma.
Másnap reggel...