Eközben Vanny megkönnyebbülten sóhajtott: Mido elment, szóval ismét az övé a pálya. Jensei még mindig a fiú fejének szegezte lándzsáját.
- Kit érdekel, hogy meg akarsz halni, vagy sem?
- Jensei.
- Nah, akkor legalább húzz már el innen...
- Jensei.
- Vagy megböködlek a lándzsámmal - folytatta tovább holtkórosan a testőr.
- Jensei. - Vanny már harmadszorra mondta ki a fiú nevét, de az nem reagált. - Teszed le rögtön azt a vasvillát?! Housekit én gyilkolom meg, vili??
Nah, igen... a jól ismert sötét szemek... és mikor Houseki meglátta... nah, ne menjünk bele. Röviden: Housekit nem látjuk pár napig^^".
- Tünés aludni! - ordított rá mindenkire Vanny. Eddig még sosem látták ilyen dühösnek a lányt. Sőt, egyáltalán dühösnek sem, még idegesnek sem. Mindig nyugodt volt, ennek köszönhetően ez a fordulat a jellemében mindenkit arra késztetett, hogy egy szempillantás alatt eltűnjön a takarója alatt.
- Nah! Ezt már szeretem! Hol az ágyikóm? - Vanny is nyugovóra tért.

Eközben Raizen palotájában éles vita folyt. Ikebana, Mido, Sango és Hina az elmaradhatatlan üdvözlési stílusok kérdésében folytatott hangos eszmecseréjétől zengett az épület. Raizen búsan a könyökére támaszkodott és várta, hogy végre véget érjen a szócsata. Természetesen megunhatta a dolgot fél óra után. Egyszerűen felállt és a tárva-nyitva hagyott ajtón kisétált. Azaz kisétált volna, de lánya megszólította:
- Hova mész, apa?
- Dolgom van - fordult vissza a démon, és elmosolyodott. Tényleg látszott rajta, hogy valahová készült eredetileg.
- Neked? - kérdezte megrökönyödötten Mido. - Hogyhogy? Miért pont most? Beszélni szerettem volna veled!
- Bocsáss meg, épp akkor törted rám az ajtót, mikor indulni akartam. A testőr-ügyet még megbeszéljük, ígérem, azonban 4 óra múlva ez már sajnos nem alkalmas - és célzóan Hinára és Ikebanára sandított. - Már most is késésben vagyok, sajnálom...
Mido még pár másodpercig meredten állt, aztán végül sóhajtott egyet.
- Rendben, akkor mi megyünk is. Elvégre aludni szeretnénk! - morcosan Ikebanáékra nézett, majd Sangoval és Senkivel kiviharzott az ajtón. Előtte azért még elköszönt apjától.