Míg Jensei dörmögve eloldalgott a mosogató mellől, Houseki még mindig lelkesen súrolta az edényeket, hogy ezzel is elnyerje védence bizalmát. Mido viszont kétkedve nézte testőre edények iránti nagy lelkesedését, mivel már vagy egy órája súrol egy ártatlan tányért.
    Vanny elégedetten felsóhajtott, és végignézett a többieken. A szeme megakadt Avyn.
 - Hogyhogy...nem ettél...? Kérsz még? - ugyanis furcsa volt neki, hogy a lány lényegesen kevesebbet evett náluk.
 - Hát... - szégyenlősen oldalra pillant. Vanny követte a pillantását. Az asztal alól ebben a pillanatban egy fekete szőrgombóc gurult ki, majd kiterült a küszöbön. A többiek alig tudtak szegény, kövér macska láttán elfojtani egy vigyort.
 - Többet eszik, mint a testvéreim együtt... én meg annyit sem... - fejezte be a macska gazdája. A többiek hitetlenkedve figyelték a vagy két kilóval meghízott állatot. Majd puff neki - a harmadik szép tányér is, mit Houseki oly lelkesen súrolt - eltörött.
 - Ez nem lehet igaz! - jajdult fel a testőr, majd lehajolt, hogy felseperje a tányér maradványait. Közben már várta Mido szokásos dühkitörését. Szerencséjére a lányt jobban elképesztette az az esemény, hogy egy ,,átlagos" állat még náluk is többet volt képes felfalni.
      A beállt csendet egy hosszú csengetés szakította félbe. Sango azon nyomban kapcsolt, és kirohant az ajtót kinyitni. De aztán abban a pillanatban be is csapta. A többiek értetlenül sereglettek köré.
 - Mi történt Sango? - néz rá Hiei, és megfogta a kezét, jelezve, hogy bármikor jöhet egy kis csetepaté.
 - Azt hiszem, egy újabb testőr...!!!
 - Mi?! - társai egy emberként kiáltottak és rökönyödtek meg.
 - Hogy nézett ki?
 - Hát...lila haja volt, és olyan ábrázata, mint Housekinek....
     Avy kuncogni kezdett.
 - Talán...a te testőröd...? - kérdezte, előre félve a választól Mido. Nem hiányzott még egy idióta testőr...!!!
 - Nem... hanem a bátyám!
     Mindenkiből megint egy emberként tört ki a sóhaj. Avy kinyitotta az ajtót, és megfordult. Egy lila, vállig érő hajú, vigyorgós figura állt, hasonló köpennyel, mint Housekinek, és egy bottal, a végén vörös kővel ellátva.
 - Ő itt a legidősebb bátyám, Xellos...
 - Egy mazoku...! - szaladt ki Mido száján.
 - Ehgen...- motyogja Avy, és folytatta volna, mikor Xel megszólalt.
 - Bemutatkozni én is tudok! Egyébként érted jöttem. Indulás haza! - a modora nem volt épp kedves. Húga azon nyomban bólintott, és nagyot nyögve szedte össze a küszöbről a macskáját. Majd bátyja mellé állt.
 - Hát akkor... köszönöm a vendéglátást! - mosolygott, és bátyjával együtt elsétáltak, mielőtt újdonsült barátnői bármit is szólhattak volna.
 - Furcsa szerzetek... - bökte ki végül San, és visszamentek a házba.
 - Végeztél már Houseki? 
 - Mindjárt, már csak húsz...áááhhh!!!
     Kiáltását csörömpölés követte, majd szorgos söprés. Mido és San felsóhajtott. Hosszú éjszaka vár még rájuk, ha Housekit el akarják vonszolni a mosogatótól!