- Oh, anyám... - sóhajtott Mido, s bespurizott Houseki háta mögé. - Mi a jó életért kellett ennek idejönnie...?!
- Vitesla!
- Élek még! - kiáltott vissza reménykedve a megszólított.
- Már megint összetörtetek egy vázát!
- Nem én voltam! - fakadt ki elkeseredetten Mido. - A diliházból jött egy ember és ő tette, aztán meg a...
- Jól vagy, Viltesla? - állt meg előtte Ikebana, és a homlokára tette a kezét. - Hm, nem lázas. Talán képzelődsz? Nem, szerintem egyszerűen csak másra akarod kenni.
- Mért, csak belőlem nézed ki, hogy képes vagyok összetörni egy szegény vázát? - kérdezett vissza csípősen Mido s Yusukére sandított.
- Öhh... - nyögte a fiú és tekintete átsiklott Housekire, aki viszont Sesshoumarura mutogatott bőszen.
San testőre nem igazán fogta fel, miről van szó, így ő rámutatott Avyre, Avy Vannyra, Vanny Jenseire, majd Jensei jóvoltából a sor megint Housekire került. De Mido testőrének már volt annyi esze, hogy a múltkori Ikebana-Mido vitából leszűrje a tanulságot; hadonászva ismét Sesshoumarura irányította mutatóujját. A fiú nem értette, vajon a démon miért mutatogatt rá, ezért felvonta szemöldökét, de nem hárította tovább a "felelősséget"... hatalmas balszerencséjére.
- Sesshoumaru... - sziszegte Ikebana.
- Höm?
- Eltörtél egy vázát - jelentette ki tárgyilagosan az Umraeshi testvérpár nagyanyja.
- Én aztán n...
- De igen, te voltál - kiáltotta egyszerre Mido, Avy, Vanny, Yusuke, Jensei és Houseki.
*Sanon csepp*
- Takarítsd fel. - Ikebana mondata inkább tűnt kijelentésnek, mint felszólításnak s szegény fiú egnedelmeskedett is neki.
- Amúgy... anyu hol van?^^" - érdeklődött óvatosan Mido.
- Hazament.
A lány szomorúan felsóhajtott.
- Kár. De végülis, ha nem akart maradni...
- Nem, én küldtem haza. Semmi szükség arra, hogy itt mindent elrendezzen helyettetek. Jó lesz, ha végre megtanultok megállni a saját lábatokon - szólt Ikebana.
- Aaa... lábról jut eszembe... - vetette fel tétován Avy. - Nekünk mennünk kell. Igaz? - kérdezte nyomatékosan. - Próbára kell mennünk.
Mindenki helyeselt. Houseki olyan buzgón bólintott, hogy beleszédült.
- Hát akkor viszlát nagyi - darálta Mido és a többiek társaságában szépen leléptek.

---------------------------------------------

"Anya... anya... anya..."
A fiú megtorpant. Édesanyja lehajolt hozzá s kezébe vette.
"Gyere, kincsem."
Gyengéden megsimogatta a kisfiú fejét és aggódó pillantásokat vetett rá.
"Hova megyünk... anyu?"
"Maradj csendben." - a nő hangjában sértettséget lehetett felfedezni.
A hosszú és sötét erdei ösvényen, ahol jártak, nem találkoztak senkivel sem, egyedüli társuk a csend volt. Az út végén egy apró szentély emelkedett, mellette kis csermely folydogált. A nő letette gyermekét, és a folyóba mártotta. A kisfú csendben tűrte, ahogyan anyja utasította neki. Ezután mindketten lassan beléptek a szentélyben.
"Elhoztam, édesanyám" - a nő letérdelt, s lehajtotta fejét. Mikor látta, hogy gyermeke csak áll némán, tarkón ütötte és lehúzta a földre. - "Tedd azt, amit tenned kell."
Az oltár mellett egy koros asszony állt, erőteljes, barna hajába már jócskán fehérlettek az ősz szálak. Arcán jóságos, mégis szigorú mosoly ült.
"Távozhatsz" - szólt leányának.
"És őt...?"
"A gyermeked hagyd itt."
"De édesanyám... valóban szükség van erre...? Ez egy fiúgyermek..." - hebegte a fiatal asszony.
Anyja bólintott, mire ő felállt, még egyszer meghajolt, majd elhagyta a szentélyt.
"Anyu..." - görbült le a kisfiú szája. Nem lehetett idősebb 3-4 évesnél.
"Édesanyád most magunkra hagyott minket, mert így parancsoltam neki. Megnézzük, te mennyit örököltél a lelkek hatalmából."
A kisfiú semmit sem értett az egészből. Ő csak az anyját szerette volna visszakapni, mert nélküle iszonyúan kicsinek, elesettnek és sebezhetőnek érezte magát.
"Hogy hívnak, gyermekem?" - kérdezte jóságosan az idős asszony, és letérdelt elé.
"Houseki..." - suttogta a kisfiú, s teljesen beleveszett nagyanyja sugárzó, élénknarancs szemébe. A tekintetében volt valami megnyugtató; egyetlen pillanat is elég volt ahhoz, hogy teljesen megfeledkezzen édesanyja kínzó hiányáról.
"Houseki, azaz ékkő? Én Enma vagyok" - mutatkozott be az idős asszony is. - "Különleges neved van, Houseki. Téged választott a Szent Lélek, most már majdnem teljesen biztos vagyok benne."

[Ezt a Housekis részt ne folytassátok, lécci. ^^* A másik része a lényeg, ez csak kiegészítés Housekiről.]

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés