És egyszer volt és hol nem volt, volt egyszer és néhány trappoló talpacska, lefelé a dombról. Aki olvasta az előző részt, azt tudja, hogy kiké voltak ezek a talpacskák. És azt is tudják, hogy miért nem lehet továbbra is talpacskáknak emlegetni ezeket a testrészüket. Mert megesznek érte. Pont.
Nemsokkal később egy kapuajtó csapódott ki, s ezek a furcsa szerzetek besereglettek Kumori Rena Maiko hadiszállására, csakhogy eláztassák az üveges előszobát. A ház úrnőjét meglepő tevékenykedésen lehetett kapni.
- Anyu, mit csinálsz? - Vanny tette fel a kérdést, a többieknek nem akaródzott kivívni a nő haragját, lévén, hogy most egyelőre egy olyan házba csöppenhettek, ami nyugodt és hangulatos volt - néhány aprócska zajt leszámítva.
 - Falat döntök - nyögte édesanyja, s újabb csapást mért az ajtófélfára. - A mesterember, aki elvállalta, az mondta, sokkal gyorsabban és olcsóbban megúszom, ha magam bontom le a falat. Majd eltakarítom - ez viszont már Mizuto és Jensei feladata lesz. Ingyenélők. - biccentett az érintettek felé, majd ismét meglendítette karjában a csákányt.
A többiek port prüszkölve kikerülték a faldarabokat, s hátrasprinteltek egy folyósóra, ami jobbra elágazván levezette őket néhány lépcsőfokon, majd megérkeztek egy hatalmas ebédlőbe.
- Wow, én ezt még nem is láttam! - ámuldozott Avy.
- Igazad van! - helyeselt Neli. - Ez a ház iszonyatosan nagy, és mi ebből csak a nappalit, a konyhát, a fürdőszobát és Vanny szobáját láttuk...
- Én sem tudom mi hol van - legyintett Vanny, majd egy könnyed és biztató mosollyal hozzátette. - Tegnap felfedeztem egy kisebb kamrát a lépcső melletti elágazásnál. Először azt hittem, a volt szomszédok koporsóját rejtegetik ott, de aztán mit találtam? Halloweeni állarcokat és gyönyörű báliruhákat. Azt hiszem, sikerült meghozni a kedvemet ehhez a karácsonyi hecehurcához. Egyébként, a bál a nappali és az előszoba helyett valhol itt lesz tartva. Anyával rájöttünk, hogy úgy sem lenne elég hely elől - viszont fogalmam sincs, hogy akkor miért szenved a fallal...
- Valami kaja van? - kérdezte félénken Houseki, aki meglehetősen didergett.
- De hiszen az előbb ettünk! - méltatlankodott Mido. - Mi a bajod?
A testőr szeme berángott. Igazából már egy jó ideje nem érezte magát a legfrappánsabbúl. Talán őt viselte meg a legjobban Ikebana megjelenése. És az a hókupac a nyaka tövébe... nos talán az is betett egy kicsit.
Neli aggódva Houseki felé fordult.
- Szerintem beteg... Úgy néz ki... úgy néz ki, mint Mizuto... akkor...amikor...
- Na ebből elég! - ripakodott rá Mido. - Tuti, hogy nem fog vért köpködni és összeesni. Vele ilyen nem tud megtörténni, mert kétlem, hogy bármi kapcsolata lenne a vízhez. Szimplán csak megfázott, oké?
Mido kicsit ingerültnek tűnt, de valószínüleg nem az borította ki, hogy aggódnak mihaszna testőréért, hanem az, hogy ő maga aggódik érte. Valahogy nem érezné túl jól magát, ha meg kellene vállnia csesztetéseinek kedvenc prédájától. 
- Készen vagyok! - Rena büszkén, csípőre tett kézzel feszített az ajtóban. - Most már lesz hova pakolni a vendégeknek. Teljesen be vagyok zsongva! Végre egy bazi nagy Karácsonyt ünnepelhetünk! Mint anno, a pokolban. Felejthetetlen élmény volt. Bárcsak Gouiyang is itt lehetne...
- Mikor jön a mesterember? - kérdezte Vanny, csakhogy terelje a témát.
- Öhm, reggel 8-kor - nézett órájára anyja. - Miért?
- A többiek nem alhatnának itt ma? Csakmert tudod, Ikebana, Mido és Yusuke nagyanyja a villában tanyázik. Nem lenne túl jó visszamenniük oda.
- Jah, persze, csak nyugodtan. Viszont akkor kajálni is kell, aszondja, hogy...15 személynek. És egy csepp kaja sincs itthon. El kellene menni bevásárolni. Viszont a bolt nemsokára zár, nekem pedig teljes regenerálódáson kell ahhoz keresztülmennem, hogy csak egy lépést is tegyek innen. Önként vállalkozó? 
- Majd mi Jensei-jel elmegyünk! - szólt nyomatékosan Vanny, és félszegen testőrére sandított. - És addig Mizuto és Sesshoumarou rakjon rendet a lebontott falnál, Housekinek meg adjatok forrócsokit és mebucaint. Na mentünk.
Azzal a lány sarkonfordult, magával rántotta a fiút és már el is tűntek.
Alig léptek ki a kapun, a hó zuhogni kezdett. A hangulat mégborongósabbá sikerült. Jensei és Vanny szótlanul baktatott egymás mellett. Mikor az ABC-be értek, két bevásárlókosarat megtöltöttek némi táplálékkal, majd a furcsa eladói szempárra ügyet sem vetve kifizették az árut, s a testőr néhány megrakott zacskóval kicslafogott a szakadó hóba. Továbbra is csendben ballagtak. Amikor végre a kapuhoz érkeztek, Jensei végül megszólalt. Ugyanazon a komoly és keserű hangon, mint akkor, amikor védence végre rátalált a kovácsoltvaskapuknál. Hangja sokkal éretebben csengett, mint általában szokott. 
- Megoldom. Nem aggódhatsz értem. Én csak a testőröd vagyok. Te csak a védencem vagy. Nincs egymáshoz más közünk, barátok sem vagyunk. Nem kell értem aggódnod. Majd megoldom. Inkább koncentrállj arra, hogy karácsonyt követő napon lemegyünk és keményen edzeni fogunk. Fontos, hogy akkor toppon légy, mert még mindig kevés vagy.
Vanny csak állt néhány dermedt másodpercig, majd elővette a kulcsot, s kinyitotta a kaput. Mielőtt még belépett volna, halványan belelehelte a fagyos levegőbe bátortalan mondatát: valakit elvesztettél, igaz?
Jensei jól palástoltan döbbent arcát látva tovább folytatta.
Tudom... mert anya is ilyen volt, amikor Riza meghalt. Pedig őérte nem is rajongott annyira. De a húga volt. Neked viszont Mizuto az egyetlen testvéred, igaz?
A testőr bólintott. 
- Tudom, hogy nem akarsz beszélni róla, és sajnálom. De elég nagy az okod arra, hogyha úgy van kedved, leléphess szó nélkül. Így most már tudni fogom, hogy miért. És nem kereslek majd. Kérsz forrócsokit?
Vanny elesett az egyik hóbuckában, amikor épp belépett volna. Jensei összevonta a szemöldökét, s az elkövetkezőkben gondosan a gondolataiba mélyedve úgy járkált a házban fel-alá, mint egy zombi. Ha megúnta az egyhangúságot, Houseki legnagyobb rémületére a kanapéja szélére ült, s ott mélázott tovább. 
Lassan Runa is megérkezett. Rögtön neki is állt az ennivalónak. Mizuto és Sesshoumarou pedig este 7-re sikeresen kicipelték az összes faldarabot a garázs bejárata elé - holott fehér hajú barátunk meglehetősen ellenezte a dolgot, arra hivatkozva, hogy holnap Vasárnap, s Rena készül valahova, autóval.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés