Kivégezve a harmadik vacsorát is, a kis csapat letelepedett a nappaliba tévézni. Ám úgy öt perc elteltével rá kellett döbbenniük, hogy a tévében – mint mindig – nincs semmi érdekes. Így hát a közelgő előadásról beszélgettek. Szidták a tanárukat, a táncpartnerüket, meg mindent, ami kapcsolatban áll vele.
- … és akkor majd az egész ház át lesz rendezve, mert…
- Miért itt lesz? – fordult Vannyhoz Mido.
- Persze, de hát mondtuk nektek… vagy nem?
- Valahogy ezt elfelejtettétek – mondta San. – De végül is nem gond. Itt sokkal jobb lesz. Vagy legalább is reméljük.
Kitárgyalva az egész fellépéses cuccot, mindenki aludni tért. És most nem zavarta álmukat, holmi bu… a szőnyegen, se elmegyógyis pasi, és még Ikebana sem jött át replikázva, hogy miért nem mennek már haza. Bár utóbbi úgy tudta, hogy „szeretett” unokái, meg a többiek táncpróbára mentek.

Másnap reggel, vagy már inkább délben, mikor már a legtöbben felébredtek, és már a reggelinek titulált ebéd is a hasukban volt, az Urameshi-Jaganshi ház lakói úgy döntöttek ideje hazamenni és szembenézni Ikebana haragjával. Szerencsére, mikor egy vázacsörömpölés kíséretében Mido berontott a házba, örömmel tapasztalta, hogy nagyikájuk megint lelépett.
Egy újabb étkezést követően a hűtő tartalma a minimum szint alá csökkent, így Mido és San bevásárló körútra indultak, maguk után húzva testőreiket. Egyszerűbb lett volna ugyan, ha csak Sesshout és Housekit küldik, de félő volt, hogy kutyakajával térnek haza, vagy esetleg madarakkal, nyulakkal. Azt viszont valahogy elfelejtették, hogy mivel vasárnap van, a legtöbb bolt zárva.  Végül csak találtak egy eldugott kis boltocskát a város másik végében. Csak sajnos kenyéren kívül mást nem nagyon lehetett kapni. Így hát végső elkeseredésükben a lányok Renához fordultak, nem tudná-e elvinni őket valahova vásárolni. Rena örömmel vállalkozott a feladatra, s elfurikázta őket a legközelebbi tescoba. Az utasok émelyegve szálltak ki az autóból, s perceken át tartott, mire sikerült összeszedniük magukat. Akkor aztán elindultak a hipermarketbe, hogy végre valami kajához jussanak. Kicsit talán eltúlozták a dolgot, ugyanis négy bevásárlókocsira való kaját vásároltak, ami nemhogy az autóba alig fért be, de a hűtőjükbe már végképp nem. Így közös elhatározással arra jutottak, hogy nagyobb hűtő kell, vagy csak még egy, hogy biztos minden elférjen benne. A hűtővásárlást másnap iskola utánra tervezték, csak hogy addigra fel tudjanak készülni az újabb szédítő autóútra.
A délutánjukat a házi megírásával töltötték, majd egy hócsata után, na meg persze egy jó nagy vacsora után, minden személy aludni tért, azzal a reménnyel, hogy másnap Mikulás, és talán nem lesz olyan rossz az iskola sem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés