Miközben a tánctól fáradtan és idegesen hazafelé baktattak, a lányok (és fiúk) igazán nem értették, hogy „drága” tanáruknak miért kell még a kákán is csomót keresni. (asszem így van az a mondás ^^) Természetesen szidták rendesen, míg haza nem értek, ott meg kezdték az egészet előről, mert elmesélték a többieknek is. Aztán egy gyors vacsora után, amit San dobott össze szokás szerint, hullafáradtan dőltek az ágyba, aludtak is volna, ha nem kellett volna a gyerekbömbölést hallgatniuk… ezért éjjel 1-kor úgy ahogy voltak pizsamában, átslattyogtak a Sowa házba, s elfoglalták a kanapét, a padlót, s Vanny nagy bosszúságára az Ő ágyát is.

Reggel mindenki karikákkal a szeme alatt ébredt… és evés közben folyamatosan csak köhögtek, tüsszögtek. Hát igen. Ez az ára annak, ha valaki -10 °C-ban egy szál pizsamában mászkál. De persze ez Renának nem tűnt fel, vagy direkt nem vette észre, mert annak rendje-módja szerint iskolába küldte hőseinket.

- Hú de nagyon fáj a fejem – panaszkodott Mido.

- Neked mindig fáj – jegyezte meg Yusuke, mire húga jól fejbevágta. – Aú… most már nekem is…

- Nekem nem csak a fejem, de a lábam, a hátam, a vállam, a… mindenem. – sorolta San. – a végén még betegek leszünk.

- Legalább nem kellene táncolnunk – csillant fel Vanny szeme.

-Há! – kiáltott fel hirtelen Mido – Van egy ötletem. Fogd csak meg egy percre. – fordult Nelihez, majd az elképedt lány kezébe nyomta a táskáját, aztán a kabátját, majd a pulóverét is.

Utána pedig lefeküdt a hóba és addig hempergőzött, amíg teljesen vizes nem lett.

- Így ni. – mondta, majd visszaöltözött. – Remélem holnapra jól megfázok.

A többiek elképedve nézték a lányt, majd ők is követték a példáját. Mert miért is ne? Minden jobb, mint a démontanárral táncolni.

Ázottan és dideregve érkeztek meg a suliba, hol első órájuk a démontanárral volt. Természetesen a tanár nem mulasztotta el közölni, hogy ha így folytatják a táncot kénytelen lesz őket megbuktatni. Majd az osztály többi tagjának kezdte el ecsetelni, milyen kis falábúak is az osztálytársaik, és nekik köszönhetik, ha tönkremegy a Karácsonyi Bál. Ezek után természetesen az osztálytársaktól is megkapták a magukét, hogy mit képzelnek már, miért kell nekik mindig mindent elrontani.

Hőseink tehát az egész világra dühösen mentek következő órájukra, ahol kikapták földrajz dogáikat, természetesen mondanom sem kell, pocsékok lettek. Így hát csak tovább nőtt a méreg bennük, s mire az ebédig eljutottak, már szét tudtak volna robbanni.

És mintha ez mind nem lett volna elég, hazaérve Mido, mint mindig most is csak úgy berontott a házba (váza repül), s mit látott? Drága nagyanyját egy idegen fickó karjaiban.

- Mi van?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés