Az eső zuhogni kezdett, majd szakadni Hát persze, miért ne lenne rózsásabb a hangulat? A nagyra sikerült csapat kezüket a fejük fölé téve rohantak ki-ki a saját meleg házába. De végül úgy döntöttek, hogy megszállnak egy időre az Urameshi-Jaganshi házban. A bagázs hullámként tódult be a keskeny ajtón, mit megint csörömpölés követett. Majd vizesen, elázottan lezuttyant mindenki az első ülői alkalmatosságra. Így hát, nem túl sok kanapé és fotel lévén, a testőrök a szőnyegen kötöttek ki.
 - Ez húzós volt - törte meg a csendet Neli. A többiek rábólogattak, majd megint csöndbe burkolóztak. Sango pár perc múlva, mikor már mindenkinek korgott a gyomra, kiráncigálta Avyt, mint kuktát a konyhába. Negyed óra főzögetés után összedobtak jó sok kaját. A nagyra sikerült csapat rávetette magát, és minden szem morzsáig elpusztítottak mindent. Teli hassal kinyúltak a helyükön, mikor a pihenést erőteljes kopogás törte meg.
 - Ki a fene az?! - kérdi mérgesen Vanny.
 - Nem tudom, de takarodjon a francba!!! - mondta Sango.
 - Oda nem...majd kinyitom - állt fel Avy. Ugyanis ő volt az egyetlen, aki nem tömte degeszre magát. Még a kis kukalakója is degeszre tömve nyúlt ki Michirun...
     Kinyitja az ajtót. Kinéz. Az ég világon senki sem volt ott. Vállat vont, és becsukta. Megint kopogtak.
 - Mi van?! - kinyitja, de megint semmi. Be akarja éppen csukni, mikor...
 - Hé, itt lent!
      Avy lenézett, és elkerekedett a szeme. Ugyanis olyan 90 cm magas, két darab nagyfülű, manóra emlékeztető szerzet állt előtte. Hajuk egy szál se.
 - Mi a...? - döbbent meg Mido, aki időközben odament Avy mögé. A többiek is odamentek, és mind elhűlve tolongtak az ajtóban.
 - Ez nem egy kiállítás, húzzatok el!!! - kiabálta az egyik lény, és felhúzta az orrát. Betrappolt a lakásba, szétlökdösve a többieket. Majd lezuttyantak a kanapéra, nem kis mérgére a csapatnak.
 - Na ki a fenék vagytok ti?! - tette fel a létfontosságú kérdést Mido.
 - És mit képzeltek...ti törpék?! - fakadt ki Sango.
 - Nem vagyunk törpék, kikérjük magunknak! - kiáltják egyszerre.
 - Akkor kik? - kérdi Avy.
 - Én Izé Bizé vagyok.
 - Én meg Migyó Bigyó.
*Hatásszünet*
 - Tiii...nem vagytok véletlenül....
 - De! Mi Senki Semmi Soha Sehol gyerekei vagyunk!
 - A hülye név öröklődik...-morogta Avy - és mit kerestek itt???
 - Megbosszuljuk apánk halálát! - és Sangora szegezték a szemüket. A lány nem rettent vissza.
 - Menjetek a francba...
 - Szó szerint...
           A fiúk mindez traccs-partit csendben ülték végig. Neli végigmérte a kis törpéket. Rájött, hogy a kis ikrek között mégis van különbség. Ugyanis Izének barna volt a szeme, Migyónak meg fekete. Ezt a többiek is észrevehették, ugyanis egy ideig csendben nézték őket.
 - Ööö...Izé és Migyó...nem akartok elmenni? - kérdi teljes udvariassággal a hangjában Vanny.
 - Nem! Csak ha megöltük őt! - mutatnak egyszerre Sangora. Csakhogy az egyszerre mutatás...nos...kétfelé állt. Az egyik tényleg Sangora...a másik Avyre.
 - Velem meg mi van? - kérdi értetlenül a lány.
 - Te küldted a francba!!!
 - Oké, ti is mehettek utána! - majd Mido segítségével kituszkolták Izé Mizét és Migyó Bigyót az ajtón.
 - Most békén hagynak minket! - mondta Neli.

Ha tudná, mekkorát tévedett...!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.