Az óra alig ütötte el a hajnali hetet, mikor megszolalt az Urameshi ház csengője.
Sango ébredt fel a zajra először. Azt hitte, hogy csak álmodik, s épp visszaaludt volna, de a csengő újból sípítozott. Erre már Mido is felébredt.
-Lécci nyisd ki!- kérte álmáson unokanővérét.
-Ha muszáj...
Nagynehezen kikászálódott az ágyból s elindult az ajtó felé. De megbotlott és meglökte Ikabana egy újabb vázáját, mire az eldőlt, s széttört.
-A rohadt...-kezdte Sango, de inkább nem fojtatta. Elkezdte összeszedegetni a a vázadarabokat, de megint megszólalt a csengő.
Erre kiesett Sango kezéből az összes darab. Sóhajtott egyet, majd felált, s kinyitotta az ajtót... majd gyorsan becsukta.
-Ööö... Mido!-kiáltotta idegesen.- Van egy kis baj.
-Mi?-kérdzte Mido, majd kilépett szobájából.
-Szertintem ez a gyámügyis...
-Jaj ne! De van egy ötletem...
Gyorsan bezárták az ajtót, s visszafeüdtek az ágyukba. Csendben várták hogy megszünjön a csengetés, de az csak nem akart abbamaradni. Tíz perc múlva egy álmos hangra lettek figyelmesek:
-Nem igaz, hogy senki nem hallja, hogy szól a csengő! Nyitom már!- kiáltotta Yusuke majd odabotorkát az ajtóhoz.
E szavak hallatára Sango és Midoriko egyszerre ugrottak ki az ágyukból és rohantak az ajtóhoz!
-Ne-kiáltották egyszerre, majd Yusuke elé ugrottak. Szegény Yusuke azt sem tudta mi történik most vele.
-Miért ne?- pislogott álmosan.
-Mert ez a gyámügyis pasi- mondta Sango.
-És?- nézett rá ártatlan szemekkel Yusuke.- Minnél előbb beengedjük annál előbb elmegy-mondta, s kinyitotta az ajtót.
Egy alacsony kövér ember állt az ajtóban. Fekete öltönyt, cípőt és kemény kalapot viselt. Jobban illet egy Temetkezési vállalkozónak, mint, gyámügyisnek. Kezében aktatáskát szorongatott. S az milyen színű volt? Fekete.
Meg sem várta, míg valaki beinvitálja, hanem egyből befurakodott Mido és Yusuke közt, s leült a kanapéra.
-Azért jöttem, mert önök, még kiskorúak- mondta, de rájuk sem nézett.- És önálló keresettel sem redelkeznek. Ennek fényében nem engethetem meg, hogy továbbra is itt lakjanak, hanem egy árva...
De a pasi nem tudta tovább mondani, mert Hiei leütötte.
-Ezt miért tetted?-hüledezett Sango.
-Nem tudtam tőle aludni.
-S ez feljogosít arra, hogy leütöd?-kérdezte Mido.- Akkor légyszíves most azt mond meg mit csináljunk vele?
-Dobjuk ki az ablakon!- felelte Hiei.
-Te idióta!-kiálltotta Mido.
-Mido hagyd!-nyugtatta húgát Yusuke.- Én tudom mit tegyünk vele. Kötözzük meg és várjuk meg, amíg felébred.
Így is tettek, de az alak csak nem akart magához térni. Reggeli közben Mido egész végig Hiei-vel veszekedett.
Már dél is elmúlt, mikor az alak ébredezni kezdett.
sango odarohant hozzá. Az alak kinyitotta a szemét és az vörösen felizott. Sango ijedtében hátraugrott.
-Hé srácok gyertek ide!-kiáltotta.- Gyorsan
Mindenki odarohant.
-Mi történt?- kérdezték.
-A szeme...-mondta Sango.
Mindenki a pasira nézett, mire az röhögni kezdett.
-Nem hittem volna hogy ilyen piszkos trükkhöz folyamodtok, démonok!