Miután mindent befeltak, beszélgetni kedztek. Azt nem mondhatom, hogy a mradékok romjai felett, mert bár igen hangzatos kifejezés: nem maradtak romok sem.
Mido úgy döntött, megbízza Yusukét azzal, hogy keressen Housekinek valami száraz ruhát. Közben furcsa elégedettséget érzett. A "testőre" amúgy is az idegeire megy... így kevesebb kaja és hely jut nekik...
- Hm... nem is rossz... - nézett végig Housekin Sango, miután az Yusuke egyik ruhájában "pompázva" kilépett az előszobába.
- Igen, egész türhető. - bólintott Vanny.
- Borzalmas. - jegyezte meg nemes egyszerűséggel Mido. - És most szerintem menjünk aludni... Nem tudom, Vanny van e kedved hozzá...
- Aludni? Hát azt mindig! - mosolygott a lány.
- Akkor jó. Fel tudom ajánlani a kanapét, ha az megfelel...
- Rendben.
- Öhm...
Mido úgy döntött, nem vesz tudomást az "öhm"-ről. És a következőről, és következőről és a következőről sem. A tizedik után megelégelte.
- Ha valami problémád van, akkor azt most mond. - közölte dühösen Mido.
- Én hol aludjak?- vetette fel kérdését Houseki.
Mido gonoszan elvigyorodott.
- Találtam neked egy tökéltes helyet.
- Mit?
- Hát... a fürdőkádat!
Mido kijelentését furcsa csend fogadta.
- De... most komolyan?- kérdezte megrökönyödve Houseki.
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki viccel?!
Houseki, mint a vert sereg, ballagott ki a konyhába, majd a fürdőbe. Jó alaposan megnézte magának a fürdőkádat, ami kivételesen - Mido tegnap esti rendrakó-hadműveletének köszönhetően- egész szépen csillogot. A fiú elfintorodott, és kénytelen-kelletlen, de beleült, illetve belefeküdt a kemény kádba.
- Szép álmokat...! - nézett be hozzá némi együttérzéssel Sango.
- Rém álmokat. - kukkantott be az együttérzés teljes hiányában szenvedő Mido is.
Egy óra... két óra... három óra... négy óra...
Kerek hét órát aludtak! Ami ugye nem kis teljesítmény.
Houseki arra ébredt, hogy Mido, "teljesen-merő-véletlenből" lelökött egy újabb Ikebana vázát, ezúttal a konyhában. A "testőr" álmos-kómás arrcal kitántorgott a fürőből, és fájó nyakát, hátát, lábát, fejét, stb-jét dörgölgetve... nekiment az asztalnak, ami rögtön a fürdőszoba ajta előtt található.
Mido - aki a konyhában tett-vett - találkozásuk alkalma óta, most másdoszor is megsajnálta a szegény fiút. Végül, bizalma jelélul, segített neki felkelni a földről, és főzött neki egy csésze teát (ami túl citromos lett, de végülis a szándék a lényeg, nem igaz?). És miközben elgyötört "testőrét" nézte, még azt is sikerült kiböknie, hogy ezentúl aludhat a kanapén. Houseki arca erre a kijelentésre végre visszaváltozott, ugyanarra a kötelességtudó, meghalok-ha-nem-telejsítem-amit-kérsz stílusba, amit annyira elsajátított, hogy versenyen is indulhatna, jó eséllyel.