-De én nem akarok meghalni- üvöltötte houseki.
-Ne is öld meg Jensei!- szólt egy parancsoló hang.- Mert én akarom!
S ezzel Midoriko odasátált Houseki mellé.
-Elegem van abból, hogy folyamatosan csak a galibát keresed. Mégis hogy képzelte azt apa, hogy majd te megvédesz? Elment az esze, mikor ideküldött!- kiabálta Mido magából kikelve- Most azonnal megyek és mbeszélek vele. Sango jössz?
-Persze-mondta San, majd elkiáltotta magát:- Senki gyere már, te lustaság! Elegem van abból, hogy mindig rád kell várnom!
Mikor Senki odaért hozzájuk, Mido és Sango gyorsan nyitottak egy átjárót és hazamentek.
Otthon persze messziről elkerülték Hinát és Ikebanát és egyből Raizen király tornya felé vették az irányt. Amint odaértek-Mido sszokás szerint nem kopogott-berontottak az ajtón.
-Szia kislányom-szólt apja- Mostanában elég sűrűn jársz haza.
-Persze, hogy sűrün járok haza, hiszen elegem van abból a nyavajás testőrből!- mondta mérgesen a lány.
-De hát csak azért küldtem, hogy megvédjen- védekezett az apja.
-De ez egy idióta! Kutya meg macska kaját hozott nekünk rendes kaja helyett, elfoglalta Shou helyét, mindig a kanapén akar aludni!
-Mér köülönben hol alszik?
-Hát... a fürdőkádban... De akkor is!
-Próbálj meg kibékülni vele. Akkor könnyebb lenne.
-Én béküljek ki vele?! ÉN? Ő béküljön ki velem!
-És most hol is van pontosan?
-Hát mikor ott hagytam épp Jensei próbálta kinyírni.
Hirtelen újból kicsapódott az ajtó, s megjelent az ajtóban Ikebana, s elmaradhatatlan barátnője: Hina.
-Viltesla!- üvöltötte Ikebana.
-Igen?- fordult hátra egyszerre Mido és Sango.
-Hogy merészeltél idejönni és kiabálni apáddal?
-Velem ne kiabálj!- csattant fel Mido!
-Hogy merészelsz visszabeszélni nekem?